T.K.: Hogy történt, hogy szívügyed lett a jótékonykodás? A szakmád eredetileg könyvelő.
K.A.: A jótékonykodásnak a munkámhoz az égvilágon semmi köze. Bár az elmúlt évek során egy ékszerkészítő webáruháznak dolgoztam, ez mindössze annyit jelentett, hogy felismertem, mekkora ereje és piaca van az online kereskedelemnek és a közösségi médiának.
Viszont a jótékonykodásom nem újkeletű. 2011-ben a barátaimmal összefogva Csíksomlyón, Böjte Csaba, ferences szerzetes gyerekeinek szerveztünk irodalmi tábort, ahová Kányádi Sándor, költő is eljött.
Utána évekig, a gyerekem iskolájával karöltve, a 16 .kerületi Kölcsey Ferenc Általános Iskolában, Dobre Lajos igazgató úr segítségével, minden évben jótékonysági rendezvényeket szerveztünk, ahol szintén meglátogatott Csaba testvér. Évente 300-400 gyereknek tudtuk biztosítani a karácsonyi ajándékot.
T.K.: Hogyan működik az AnKaságok? Miként zajlik egy virtuális kézműves vásár, és mi az a virtuális licitálás?
K.A.: Az AnKaságok oldal több mint 5 éves.
A bloggerkedés vonzott kezdetben, de ahhoz nem éreztem magam elég érdekesnek. Gyakran olvasgattam mások bejegyzéseit, ámulattal követtem, hogy milyen népszerűségnek örvendenek, bátran meg merik mutatni, hogy mit alkotnak, főznek-sütnek, betekintést engednek a hétköznapjaikba. Az AnKaságok vásár ötlete egy húzós időszak közepén pattant ki a fejemből.
Egy Skóciában élő barátnőm, Lukácsa Hajnalka írt nekem Zsédely Máriáról és kislányáról, Sáráról, aki Canavan-szindrómával született.
Ahelyett, hogy tengernyi dolgom közepette figyelmen kívül hagytam volna az üzenetet, ahogy az talán “normális”, én inkább úgy döntöttem, teszek egy próbát, és az “esélytelenek nyugalmával”, segíteni fogok. Megkerestem Marikát, kiposztoltam egy vásárra való felhívást, és láss csodát, azonnal kezdtek érkezni a felajánlások. Nem sokára Marika látta, hogy nem győzöm töltögetni a beérkező felajánlásokról készült fotókkal a közösségi oldalra feltöltött albumokat. A végkimerültség határán voltam, éjszaka és hajnalban tudtam csinálni, az egész napos munka után. Ekkor ajánlotta fel a segítségét. Azóta ő az első számú adminom, aki nélkül ma már biztosan nem lennének a vásárok!
A többi adminom is az AnKaságok közössége révén csöppent bele az életembe.
Mindannyian családanyák, dolgozó nők, háztartás mellett, szabadidejükben segítik a vásárok zökkenőmentes lebonyolítását, amely alkalmankét legalább kétezer üzenetváltásból áll.
Zsédely Mária, Maizl Rita, Takácsné Nagy Andrea, Szax Edina, Vándorné Sándor Mónika valamint Kocza Zsuzsi. Ők állnak az AnKaságok posztjai, üzenetei, ötletei mögött.
Idei vásáraink álandó szóvívője és arca Földesi Ágnes Villő, a Békéscsabai Jókai színház művésznője, aki minden vásár promotálásához készít egy videót!
T.K.: Legközelebb ki(k)nek a számára gyűjtötök?
Nagyon hosszú a listánk. Ezúttal valószínűleg egy ritka betegségben szendedő kisgyermek javára fogunk gyűjteni. Az esemény létrejötte előtt hozom nyilvánosságra mindig, hogy ki(k)nek ajánljuk fel az aktuális havi vásár bevételét, és azután az AnKasàgok oldalon írok róluk egy bemutatkozó posztot.
T.K.: Ti találjátok meg az alkotókat és a kedvezményezetteket is? Gondolom, sokan keresnek fel benneteket.
K.A.: Az alkotók találnak meg minket. Eleinte írogattunk a barátainknak, és az általunk ismert alkotóknak, de erre már nincs szükség. Jó reklám vagyunk a kézműveseknek, segít az oldal növelni a követéseiket, ezáltal a megrendelőik számát is.
T.K. Mesélj egy kicsit a sikereitekről! Miben rejlik az Ankaságok közösségének ereje?
K.A.: Rengetegen küldenek, általában különböző oldalakról belinkelt, segítségkérő posztokat. De én jobban szeretem az olyan családokat, akiket személyesen is ismernek. Így őket szoktuk kiválasztani. Legutóbbi alkalommal, a Csendes testvérek esetében, az elhunyt anyuka barátnője ajánlott bennünket. Ő onnan ismerte az AnKaságokat, hogy felajánlásaival szokta segíteni a munkánkat.
T.K.: Általános iskolás gyerekek sálat nemezeltek az imént említett, árván maradt Csendes testvérek, Levi és Barni javára. Előfordult már ezelőtt is hasonló, hogy iskolai “projekt” keretében kapcsolódtak hozzátok?
K.A.: Iskolai csoportok közül eddig csak a Füzesgyarmati Általános Iskola tanulói ajánlottak fel alkotást. 4. osztályos gyerekek. Mindenképpen szeretném kiemelni Nagyné Banadics Anikót, Pozojevich Miklósnét valamint Köleséri Gabriellát, akik immáron második alkalommal segítették felkészülni a gyerekeket, és tettek felajánlást. Az első munkájukkal 20 ezer forinttal, a másodikkal 30 ezer forinttal segítették a családokat.
De egyre több gyerek készít valami kis apróságot, főleg olyanok, akiknek az anyukájuk és a felajánlóink közé tartoznak!
T.K.: Van-e a üzeneted azok számára, akik valamilyen módon szeretnék segíteni a munkátokat? Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
K.A. Mindenképpen szeretnénk folytatni havi egy alkalommal a vásárok megszervezését.
Bár így is rengeteg időnket elveszi a lebonyolítás, jó lenne végre személyes találkozókat is szervezni. Hihetetlen nagy igény mutatkozik rá.
Az AnKaságok közössége tényleg jó példa, az összefogás erejére!
Bár néha nehéz napi szinten posztolni két vásár időszaka között, hogy az oldal iránt az érdeklődés fennmaradjon, de a közösség erőt és inpirációt nyújt ebben is. Vannak felajánlóink, akik az első vásár óta minden egyes alkalommal felajánlanak az alkotásaikból valamit.
Az oldal, a vásárok híre megosztásokkal terjed. Rengeteg barátság született. Naponta bemutatok egy -egy kézművest, hiszen jó látni, egy személyes történetet, arcot társítani hozzá, hogy kik állnak a termékek mögött.
A napokban kezdtem el bemutatni a “Downos és gyönyörű” című fotópályázat kis szereplőit. Ez is egy különálló projekt. Jó lenne bemutatni országunk vidéki vendégházait. Annyi, de annyi tervem van. Olyan sokat kaptam ettől az oldaltól.
Életem egyik legjobb döntése volt, amikor létrehoztam.
Úgy érzem, sok embernek visszadtuk a bizalmát, hitét a közösség erejében. És ami biztos, a kézművesek jobb hellyé teszik a világot!
Köszönöm!
Mi is köszönjük a beszélgetést Kádár Anna, sok-sok hosszantartó együttműködést és sikereket kívánunk nektek!