Azt eddig is ismeretes volt (a pedagógusok és a kutatók körében egyaránt), hogy a körjátékok célja az együttes élmény erősítése az együttmozgás, illetve az együttes éneklés révén. A mozgás eleve lehetőséget biztosít a feszültségcsökkentésre, az együttmozgás pedig csoportalakító erőt, közösségi élményt jelent. Ezért erősítheti az önbizalmat, pozitív hatással van az önértékelése és (jellegéből adódóan) egymás elfogadására is.
A népi játékok és a hozzájuk kapcsolódó mozgásanyag az egyik legkomplexebb fejlesztést biztosítja a 3-7 éves korosztály számára. A dal, az éneklés, a zene minden korosztály számára fontos élményanyagot jelent (igaz ez azokra is, akik nem tekintik magukat zenekedvelőknek): „a dallam, a ritmus olyan erővel hat ránk, amely megindítja érzelmeinket, mozgásra inspirál, gyógyító mechanizmusként működik. Ha örömünk van, segít kiteljesedni, ha bánatunk van, megvigasztal, oldja fájdalmainkat, csökkenti feszültségünket. Úgy érezzük, megkönnyebbülünk lelki terheinktől és erre szükségünk is van. A zene megnyitja lelkünket, terápiaként gyógyít” – fogalmazta meg a téma egyik hazai elismert kutatója, Tamásiné Dsupin Borbála.
A dalok természetes részei a körjátékoknak és számos tekintetben meghatározzák azok menetét is. De nemcsak azt: komoly szerepük van a kisgyermekek motoros fejlődésében. A körjátékokhoz szükséges járással, futással, ugrással a kicsik mozgása egyre inkább összerendeződik, ezáltal ők maguk is egyre pontosabbá, ügyesebbé válnak. Egyre jobban figyelnek az ütemre és a téri tájékozódásra, például az irányokra is. Ez utóbbinak pedig kulcsszerepe van az írás és olvasás elsajátítása során is.
Ugyancsak Tamásiné Dsupin Borbála hívta fel újabban a figyelmet Tóthszöllősiné Varga Tünde következő megállapítására is: „Az óvodás kortól iskolás korig tartó követéses vizsgálatok eredményei rávilágítottak a teljesítménybeli hiányosságokra, ezáltal behatárolható volt, mely agyi funkciók fejletlensége okozza a teljesítménybeli lemaradást. Például a jobb és bal irányok nem ismerete nehézséget jelent a hasonló, de ellentétes irányú betűk felismerésénél – a lateralitás kialakulatlanságát jelenti. (…) De az egyre jobban lemaradó gyerekek felzárkóztatása lehetetlenné vált, s az úgynevezett rátanítási kísérletek már több formában is kudarcot vallottak. A gyerekek képtelenek voltak a rájuk zúduló információk beépítésére, mert hiányoztak” a korábbi struktúrák.
Érdemes tehát kiaknázni a körjátékok által nyújtott (a gyerekek számára szinte észrevétlen) fejlesztési lehetőségeket!
Források:
- Tamásiné Dsupin Borbála: A népi játékok és a mozgás funkciója az óvodás korosztály személyiségfejlődésében
- Tamásiné Dsupin Borbála: A zene és mozgás relációja a 3-7 éves korosztály személyiségfejlődésében
