Pályája során számos munka- és feladatkörben dolgozott. Melyiket érzi magához a legközelebbinek?
Emocionális szempontból a tanári pálya állt hozzám a legközelebb. Pedagógusként jó kapcsolatot sikerült kialakítanom a gyerekekkel, annak ellenére, hogy szigorú tanár hírében álltam. Oktatáskutatóként, illetve 1998 és 2002 között az oktatási tárca közoktatási ügyekért felelős helyettes államtitkáraként a „nagy egészre”, az országos folyamatokra láthattam rá, és ezek alakításában vehettem részt.
Sokrétű tapasztalatai közül melyekre építhetett leginkább az előadása során?
A természettudományos gondolkodás határozza meg a szemléletem – mint az előadásból is kiderül. Abban hiszek, hogy az oktatásban számos mérhető terület van. Alapvetően ezek eredményeire alapozva lehet hatékony oktatáspolitikai döntéseket hozni akár országos szinten, akár egy konkrét intézményben. Annál is inkább, mivel ma már igen kifinomult eszközök állnak rendelkezésünkre a különböző mérések révén. Gondolok itt a hozzáadott értékre irányuló kutatásokra, vagy az attitűdvizsgálatokra. A mérés és értékelés tudatos használatával elérhetjük, hogy az, áttételes mechanizmusaival, visszahasson a tartalmi fejlesztésre, ösztönözze és irányítsa azt.
Ez igen összetett folyamat. Mi lehet ennek következő, előttünk álló lépése?
Szerintem, nincs szükség „varázslatra”: az elmúlt évtizedekben jelentős erőfeszítések történtek Magyarországon az oktatással kapcsolatos értékelés kultúrájának fejlesztésére. Számos jó, erre irányuló kezdeményezés született. Például az oktatás területén jól teljesítő országok „titkainak” tudatos, tervszerű adaptálása vagy az elsajátítandó ismeretanyag „gyakorlatiasabb” megközelítése. Fontos lenne, hogy ezek ténylegesen beépüljenek az intézmények nevelési-oktatási, illetve vezetési folyamataiba. Ebben kulcsszerepe lenne az országos szintű irányítás következetességének is.
Előadásában fontos szerepe van az oktatásirányítás történeti áttekintésének. Mit tanulhatunk a múlt tapasztalataiból?
Igyekeztem, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy egyes oktatáspolitikai döntések milyen hosszú időn keresztül határozhatják meg az oktatás milyenségét, folyamatát, attitűdjeit. Úgy tapasztalom, hogy az 1978-as (vagyis több, mint negyvenéves) tantervek, melyekkel előadásomban részletesen foglalkozom, még ma is meghatározzák a magyar osztálytermek falai között zajló eseményeket. Persze tudom, hogy a nevelés – oktatás területén alapvetően szerves folyamatok zajlanak, de mindent meg kell tennünk, hogy az iskola reagáljon napjaink társadalmi és gazdasági kihívásaira.
Környei László
Az oktatásirányítást befolyásoló mérföldkövek 1945-től
(az írás a címre kattintva érhető el)
