Reggel azzal állítanak meg, mikor locsolhatunk? Megyünk ma gyomlálni?
Faluban van az iskolánk, párszáz méter a határ, az erdő. Mégis rácsodálkoznak a szarvasbogárra, keresik a zellert, örvendezve morzsolják a zsálya levelét. S közben komoly okos feladatlapokon karikázzák a nemzeti parkok logóját és kívülről fújják, a paprikának felfújt bogyó termése van. Gondoltunk, terveztünk építettünk. (Pályáztunk is, de sajnos nem nyertünk.)
Lelkes szülők, diákok, kollégák. Ha csak azt tudjuk élhetővé tenni, megízeltetni, kézzel érinthetővé tenni, amit a közvetlen környezetünk nyújthat, vajon az élmény hozzátesz a tanuláshoz? Igen.
Lett ezen a járványverte tavaszon négy kis kertecske a suli udvarán. Három őshonos gyümölcsfa, egy üresen tátongó – de jó nagy betonkeretből saját komposzttal feltöltött lepkekert, egy vegyeságyás fűszernövényekkel és egynyári virágokkal, s egy kerek fűszerkert. Az alsós osztályaink mindegyike immár kert tulajdonos. Állítottunk esővíz gyűjtő hordókat a suli csatornái alá, két nagy komposztkeret is került. S rengeteg palánta, mit a szülői – falusi-baráti közösség küldött. S olyan örömmel ültették diákjaink, mit ritkán látni mostanság.
S mennyi mindent találtunk az udvaron! Bontott téglahalom? – ágyásszegély. Ki tudja honnan leborított bazaltkövek? A kerek kert oldala! Bokrok alján felhalmozott nyesedék? Komposztalap!
S lesz a nyáron gyíklépcsőnk, már megérkeztek a rovarhotelek alapanyagai, készítettünk odúkat és igen, megszámoltuk a nálunk nappalozó fülesbaglyokat is. Tele a polc virághagymákkal, s minden nap érkezik újabb felajánlás, ötlet és segítő kéz. S a reggeli ügyeletben együtt lessük a harkályt és a tengeliceket, s átsegítik az éticsigát is a kerítés túloldalára, ha nagy a trappolás tízórainál.
Nem akarunk mintakertet. Csak annyit, hogy a suliban diákjaink megéljék, megtapasztalják és értékeljék amit a természet nekik – nekünk kínál. S nem kell messzire menni – csak épp az épület ajtaján kívülre.
Az iskola elérhetőségei:
