Mi?
Mit is nevezünk meseregénynek? A definíciók helyett hívjuk segítségül az irodalomtörténetet! A meseregény műfaja ugyanis részben a pikareszk regények, részben a tündérmesék (varázsmesék, mágikus mesék) műfajában gyökerezik. Vagyis egymáshoz lazán kapcsolódó epizódok, kalandok és csodás elemek egyaránt előfordulhatnak benne. Előbbiek az azonos szereplők révén elsősorban főként az ismerősség és az ismétlődés megnyugtató, újra és újra felidézhető élményét adják, utóbbiak elsősorban az érdeklődés fenntartását segítik elő.
Számtalan fajátja, példája ismert, így a következők is:
- didaktikus meseregény (Pinokkió kalandjai)
- kalandmeseregény (Berg Judit: Rumini)
- a filozofikus meseregény (A. de Saint Exupéry: A kis herceg)
- beavatási meseregény (M. Ende: A végtelen történet)
- abszurd meseregény (Lewis Carroll: Alice Csodaországban)
- mitologikus meseregény (J. K. Rowling: Harry Potter)
Kinek?
Óvodásoknak
Az óvodások számára természetesen elsősorban felolvasás révén nyílhat meg a meseregények világa. „Ezek a kisebbeknek szánt meseregények jellemzően füzéres szerkezetűek, kisebb, meseszerű történetek laza láncolatai, amelyekben sem egységes cselekményes szerkezet, sem jellemfejlődés nincsen. Ugyanakkor jellemző, hogy a cselekmény egyetlen virtuális térben játszódik, és ennek a szabályai valamennyi epizódra érvényesek” – olvasható a szakirodalomban.
Például:
- Milne: Micimackó
- Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdő-történetei
Alsó tagozatosoknak
A tapasztalatok szerint elsősorban a már stabilan olvasó kisiskolások, kiskamaszok lesznek a meseregény olvasói. Nekik szólnak a cselekményszálra fűzött meseregéneky, amelynek a története epizódokra bomlik, de ezek már nem felcserélhetők (mint a füzéres szerkezetű mesék epizódjai), hiszen ok-okozati összefüggés van köztük, és a cselekményük is előrehalad; hőseik ugyanakkor továbbra is statikusak, a történet folyamán nem, változnak meg (legfeljebb a történet legvégén, amikor a történetük a megismert módon már nem folytatódik tovább).
Például:
- L. Baum: Óz, a nagy varázsló
- Bálint Ágnes: Tündér a vonaton
Felső tagozatosoknak
Az úgynevezett valódi meseregény hasonlít leginkább a klasszikus értelemben vett regényekre. Elsősorban a 10–12 éves (és nagyobb) gyermekolvasóknak ajánlják: „cselekménye előrehaladó kibontakozó, a fő történeti szálak mellett mellékszálak is megjelennek, jellemei dinamikusak”.
Például:
- Kipling: A dzsungel könyve
- Szabó Magda: Tündér Lala
Mindenkinek!
A műfaj számos darabja a felnőtteket is megszólítja: akár sajátos nyelvezete, humora (Milne: Micimackó), filozófiája (Exupéry: A kis herceg) vagy mindezek elegye (Lázár Ervin történetei) révén.
Összességében tehát elmondható, hogy a meseregények műfaja átível a korosztályokon. Érdemes megpróbálkozni velük!
Forrás: http://ojs.elte.hu/gyermekneveles/article/view/2331/2137
