1967 óta április 2-án Hans Christian Andersen dán meseíró születésnapján tartják világszerte a gyermekkönyvek nemzetközi napját. A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (International Board on Books for Young People – IBBY) által szervezett ünnep célja, hogy a gyermekekkel megszerettessék az olvasást, a könyveket. A nemzetközi szervezet 2015-ben alakult magyar tagozata, A Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY Board on Books for Young People – HUBBY) szervezésében ítélik oda az év gyerekkönyveinek járó jutalmakat, melyeket idén júniusban a Libri támogatásával az Ünnepi Könyvhéten adnak majd át.
Mielőtt ezekről bővebben írnánk – a kategóriákról, szempontokról és az idei jelöltekről sorozatunk következő részeiben számolunk be – érdemes elgondolkodnunk azon, miért tekintjük Hans Christian Andersen meséit tekintjük a gyermekekhez szóló irodalom mérföldköveinek.
… mert új, sajátos szempontból írta történeteit
A cselekményes fordulatos történetek mellett sajátos témákat talált „Elég volt, ha szétnézett a szobában, a konyhában, ha kiment az utcára, az erdőbe, élő-élettelen mesévé vált a szívében, a foltozótű, egy darabka rongy, a bodzatea gőze, a szélfújta cégtáblák, egy szerencsétlen kis gyufaáruslány sorsa, minden, ami más szemében hétköznapinak tűnik, költői rangra emelkedett tolla alatt“ – írta Hans Christian Andersenről egyik méltatója.
… írásai sokszor „versszerűek”
A fent idézett (Szávai Jánostól származó) gondolatokban is felmerül, hogy az Andersen-történetekben sok a költői elem. Természetesen nem a versek formai jegyeire utalt az elemző, hanem arra, hogy a nagy dán mesélő műveiben kulcsszerep jut az érzéseknek. Ráadásul úgy, mint a versekben: az író nem írja le szóról szóra, mégis pontosan érzi, a rút kiskacsa magányát, az ólomkatona hűségét… *Mindennek forrása az ősi és egyszerű pszichológiai készség (…): ha a szokásosnál nagyobb figyelmet szentelünk – több időt, képzeletet és gondolatot „pazarlunk rá“, akkor a legköznapibb „valami“ is csodássá, kitüntetetten egyszerivé válik.*
… az Andersen-mesék nemcsak a gyerekekhez szólnak
„Tudta, sejtette: a mesét éltető lélektani készség egyetemes és életkortól független. Éppolyan hajlamos a „csodaképzésre“ a felnőtt is, mint a gyermek; olyan lelki készség ez, mint mondjuk a szeretetigény – nem életkorhoz kötött.” Andersen történetei nem feltétlenül gyerekmesék (nem véletlen, hogy sok könyvben jelölik is, ha kifejezetten gyerekek számára készült átdolgozást tart a kezében az olvasó): a kis hableány gyermekszemmel varázslatos történet, a felnőtt metaforikus kisregényt lát(hat) benne. Az sem véletlen, hogy számos Andersen-mesék által elterjedt szófordulat vált közmondásossá az idők során, hiszen ma is közérthető, ki a „rút kiskacsa” és mikor érezzük, hogy „meztelen a császár” – és azt is érezzük, miért rendíthetetlen az ólomkatona és milyen áldozatot hoz a kis hableány…
