– Az integráció, a nehezen kezelhetőnek mondott gyermekekkel való együttlét, és nevelési folyamat különleges kihívásai késztették arra az útra, ahol most tart. Mesélne erről?
Az út, ami idáig vezetett sokkal korábban kezdődött. Ahogyan a gyerekek általában, én is már egészen korán tudtam, és éreztem, hogy mi az, ami leginkább én vagyok. Mindig is a gyerekek közt voltam önmagam, és igazán otthon, de nem úgy, ahogyan az megszokott. Már 5 éves koromtól igazi babákkal játszottam, a játékok helyett. A játszótéren a barátnők helyett, a kismamákhoz társultam, és megtaláltam a közös hangot az egészen kicsi gyermekeikkel.
Annyira, hogy az anyukák ott hagyták rám a babáikat, ameddig elszaladtak a boltba, vagy elintézték a dolgaikat. A 60-as években ez még valóság lehetett, mert más volt az élet. Nem volt kétséges, hogy felnőttként is a gyermekek között képzeltem el az életemet, és 3 saját gyermekem boldog édesanyja is vagyok. Különös játékot játszott velem az élet, mintha megfeledkezett volna rólam.
Amikor felnőtt lettem, nem felejtettem el gyerek lenni. Ma is érzem, és értem a babákat, és a gyerekeket szavak nélkül is. Éppen úgy, ahogyan ők éreznek, és értenek minket. Ez sokszor rendkívül különös helyzeteket teremtett az életemben. Az óvónői hívatásom mindennapjaira egyre inkább hatással volt, hogy megváltozott a környezet, felgyorsult, és átalakult az életünk.
Ezekre a változásokra pedig a legérzékenyebben a gyerekek reagálnak. Hiszen az ő érzékelésük, a lehető legfinomabbra van hangolva. Megérzik a hangulatainkat, az érzéseinket, még mielőtt egyetlen szót is szólnánk. Pontosan tudják, hogy mikor színlelünk, és mikor vagyunk jelen, úgy, ahogyan ők, testben, érzéseikben, és gondolataikban. Sokkal többre képesek ők, mint azt valaha is elképzeltük volna.
Ahogy változott, felgyorsult a Világ, egyre inkább változott a gyerekek reakciója, magatartása, viselkedése is. Éreztem, és értettem őket továbbra is, de érteni, tudni akartam, hogy miért reagálnak másként, és hogyan teremthetek továbbra is harmóniát, bennük, és körülöttük. úgy, hogy az mindannyiunknak öröm legyen. A hagyományos módszerek nem működtek, az elvárások pedig egyre távolabbra kerültek a lehetőségektől. Szívem szerint a problémák helyett a megoldásokra szeretek összpontosítani, ezért igyekeztem magamban új képességeket kifejleszteni.
Kutattam tanultam, és próbálkoztam, újra, és újra, mindaddig, amíg rátaláltam a saját megoldásomra. Az első lépés után pedig megmutatta magát a többi. Onnan tudtam, hogy jó úton járok, hogy a gyerekekkel együtt végtelenül jól éreztem magamat benne. Együtt terveztük, és tettük élménnyé a napjainkat, tanítottak önmagukra, és magamra. Tanultak természetes igényükből, örömmel tevékeny játékban, új utakat találva önmagukhoz, egymáshoz.
-Mikor és hogyan használható az Ön által megalkotott Kapcsolatteremtő nevelés módszer?
Minden gyermek, nevelő, közösség, és intézmény más sajátosságokkal rendelkezik. A Kapcsolatteremtő nevelés módszere egy végtelen rugalmas háló, és lehetőség, amely igazodik valamennyihez. Egy 27-es létszámú integráló óvodai csoportban született, amit mindkét kolléga távozása után csaknem egyedül kaptam, magatartási problémákkal, bántalmazásokkal, aggódó szülői közösséggel, tanácstalan külső szakemberekkel. A megoldást nekem kellett megtalálnom, csak magamra számíthattam.
Az életben a kapcsolatteremtő nevelés valójában akkor, és ott kezdődik, amikor az édesanya elhatározza, hogy gyermeket szeretne. Az intézményes nevelésben pedig amikor a nevelői, tanítói hívatást választjuk. A gyermekkel való első találkozás előtt, a lehető legkörültekintőbb megismeréssel. A gondolatok, és az érzések hullámhosszán, egy életen át elkísérve őt. A kapcsolatteremtő nevelés bármely életkorban választható, természetesen a leghatékonyabb minél korábban. Minden korban azt adja a gyermeknek, amire a fejlődése pillanatnyi szintjén a legnagyobb szüksége van.
-Saját gyakorlatában már 6 éve alkalmazza a módszert, milyenek a szülők, és a kollégák visszajelzései az eredményességről?
Az egyetlen, és legfontosabb hatékonyság mutató számomra, hogy a gyermek minden pillanatban önmaga lehet, és a lehető legjobb önmagává válhat. A szülők is részesei a folyamatnak, a gondolatok, és az érzések szintjén minden tevékenységben jelen vannak. Érdeklődésüknek, igényüknek megfelelő mértékben válhatnak részeseivé, hiszen leginkább rájuk tartozik, hogy mi történik a gyermekeikkel.
Panaszkodás, hibáztatás, felelősségre vonás nélküli, pozitív, megerősítő, megoldáskereső kommunikációban részesülnek. Egyéni lehetőségeket kapnak a gyermek otthoni, családi kapcsolatteremtő neveléséhez.
A kollégák saját egyéniségüknek, hozzáállásuknak, elhívatottságuknak megfelelően partnerek a módszer megismerésében, alkalmazásában. A Kapcsolatteremtő módszer szemléletváltás a mai magyar, és a nemzetközi nevelésben is. Az újat megismerni, és elfogadni minden korban megosztó dolog volt, ahogyan ma is az. Még ha kétségtelenül megtapasztalják is a harmóniát, és a pozitív megnyilvánulásokat, csak akkor tudnak azonosulni vele, és követőjévé válni, ha azt saját meggyőződésükből teszik. Ha meglátják benne önmagukat. Hiszen ez egy pozitív életszemléletet, tudatosságot, tenni vágyást, és önismeretet feltételező lehetőség, amellyel ki-ki ilyen, vagy olyan mértékben rendelkezik, illetve szeretne részesévé válni. A lehető leghatékonyabb, amikor a leendő nevelő a képzésben találkozhat ezzel az elfogadásra, szeretetre, és pozitív tulajdonságok megerősítésére épülő szemlélettel, lehetőséggel, módszerrel.
– Hogyan képes a módszer megalapozni a felnőtt kapcsolatteremtő életet? Mit ad a gyerekeknek, amire a hagyományos módszerek nem képesek?
Bármit működtetni szeretnénk az életben, meg kell tanulnunk a módját. Autót sem vezethetünk enélkül, de még a legegyszerűbb eszközt sem tudjuk kezelni, ha nem ismerjük meg.
Az egyetlen, mi magunk vagyunk, akivel ezt nem tesszük meg, és úgy vágunk bele egy életre szóló kalandba, és mások nevelésébe is. A kapcsolatteremtő nevelés az önmagunkkal való kapcsolatteremtéssel kezdődik. Megismerni, megtudni, ki vagyok, hogyan működöm, hogy képes legyek megérteni, elfogadni, megbecsülni, szabályozni önmagamat, és békében, harmóniában élni saját magammal. Felismerni, és megérteni a feszültségeimet, az indulataimat, és megnyugtató megoldásokat találva, kezelni azokat. Kiemelkedni a nehezen kezelhetőnek bélyegzett állapotokból. Ha pedig ezzel tisztában vagyok, akkor képes leszek megismerni, megérteni, és elfogadni másokat is. Azaz kapcsolatokat teremteni, és működtetni. Ez egy olyan életszemléletet ad, amellyel az ember képessé válik építeni a rombolás helyett, és megoldásokat keresni a problémák helyett. A kapcsolatteremtő nevelés tehát önismeretet, és önértéket ad, és egy építő, pozitív életszemléletet. Egy életre szóló tudást, amit eddig nem tanítottak nekünk, mindezt pedig egy saját belső igényből fakadó örömteli tanulás által.
A módszer a rettegett bántalmazások, a bullying megelőzésére is hatékonyan alkalmazható hosszú távú, és tartós eredménnyel. A gyerekek, a lehető legfogékonyabbak erre a tudásra, hiszen róluk szól. Felnőttként is bármikor követhető a nagyszerű példájuk.
Módszeremről bővebben, a Kapcsolatteremtő nevelés című könyvemben írok, amely E-könyv formájában érhető el.
