Néhány évvel ezelőtt már hírt adtunk a Bárka folyóirat pályázatának nyomán megjelent Mondani-valók című kötetről, melyben különféle ünnep(ség)ekre szóló versek kaptak helyet. Már akkor feltűnést keltett Halmai Tamás (költő, író. pedagógus) Halhatatlanok napja című verse. (A költemény itt olvasható a világhálón.) Figyelmet keltett a témaválasztása, hiszen nem feltétlenül ez az alkalom jut eszünkbe, amikor iskolai ünnepségre gondolunk. Annak ellenére, hogy az emberi élet végességének kérdése (sok esetben sajnálatos, konkrét, a gyerekközösséget is érintő esetek révén) megjelenik az oktatási intézményekben. Sőt, a hazai kutatások Nagy Mária Ilona munkája révén azt is igazolták, hogy 3-4 éves gyerekek már gondolko(hat)nak a halálról. Polcz Alaine így írt erről: „A halálról és a születésről a gyermek önmagát és a világot kérdezi, és saját maga próbál válaszolni abban az esetben, ha a szülő nem torlaszolja el előtte az utakat.”
Halmai Tamás versének egyik fő erénye is ez: kérdezni segít – sőt válaszlehetőségeket is ad. Méghozzá úgy, hogy nem ad konkrét tudományos, vagy éppenséggel teológiai magyarázatot (lehetőséget adva arra, hogy az egyes gondolatmeneteket ki-ki saját hite, meggyőződése szerint fejezze be).
„Mert nem halott a kő se:
energiától rezzen.
Örökkévalók őse
lüktet a rétegekben.
Él a kavics, a kozmosz,
a csikóhal, a fűszál:
hasonlít a titkokhoz,
aki titkok közt kószál.
S aki nincs már? Az ember?
Emlékezetté lobban.
Hol volt, hol nem volt egyszer.
S mától mindenhol ott van.”
(Halmai Tamás: Halhatatlanok napja – részlet)
Ez a vers mély és elgondolkodtató – ugyanakkor játékos is. Éppen ezért nem üdvözölhetjük eléggé a Bárka azon kezdeményezéseit, amelyek révén a mű nyomán versklip is készült – melyben a költemény Czitor Attila színművész tolmácsolásában hangzik el:
A verset a békéscsabai Pupa Trupa együttes is megzenésítette, méghozzá flamenco dallamra. Nem véletlenül: a zeneszerző, Lovas Gábor komolyan foglalkozva a kérdéssel felfigyelt arra, hogy ez a zene szintén élet és halál kérdéseivel foglalkozik. Ebből adódóan tökéletesen illik a szöveghez: mély, elgondolkodtató – de játékos anélkül, hogy „vicceskedő”, vagy tiszteletlen lenne.
A költemény helyet kapott az Felhőpárna – Versek léten innen és túl című kortárs gyerekvers-antológiában is, amely 2021 novemberében jelent meg. (Hamarosan bővebben ismertetjük a Modern Iskola weboldalán.) Ebben a szerkesztők az elmúláshoz és a transzcendenshez kötődő versekből válogattak. A kötet ars poeticája szerint létrehozói „szeretnék, ha a gyerekek megértenék: jóval több a világ, mint amennyi látszik belőle…”.