Kezdőlap jó példák

Ki volt Rátz tanár úr?

Egy tanár, akinek több világhírű tanítványa is volt, önmagában is figyelmet érdemel – éppúgy, mint az a pedagógus, aki az egyik „legrettegetteb” tárgyat teszi népszerűvé a környezetében… Írásunkban Rátz László portréját igyekszünk megrajzolni, aki mindkettőt véghezvitte.

Forrás: Pixabay

A 2001-ben alapított Rátz Tanár Úr-életműdíjat természettudományokat oktató tanárok munkájának elismerésére alapították. A díj névadója Rátz Lászlóról (1863–1930) a Budapesti Evangélikus Gimnázium (más néven Fasori Gimnázium) matematikatanáráról nevezték el.

„Sohasem fogom elfelejteni régi tanáraimat, közöttük Rátz Lászlót, egy igaz pedagógust és melegszívű embert, aki először ébresztette fel bennem tárgyának, a matematikának szeretetét” – emlékezett meg róla egyik tanítványa – aki fizikai Nobel-díjra váltotta a tőle kapott tudást. Wigner Jenőnek hívták.

Úgy tűnik, az empátiát, a mások tudása iránti tiszteletet is elsajátította tanáráról, hiszen egykori diáktársáról (és annak Rátz tanár úrhoz fűződő viszonyáról) a következőképpen emlékezett: „Rátz mindenkori legkiválóbb tanítványa Neumann János volt, a későbbi nagy matematikus. Jancsi egy évvel alattam járt a gimnáziumba. Valódi csodagyerek volt a matematika terén, ami nem csak rendkívüli tehetséget, hanem odaadó szorgalmat is igényelt. Rátz felismerte Jancsi intelligenciáját és a matematika iránti szenvedélyét, ezért felajánlotta, hogy különórákat ad neki.” Ezt a gesztusát egyik életrajzírója a következőképpen kommentálta: „Visszatekintve persze nyilvánvaló, hogy Neumann, a század egyik legnagyobb matematikusa már gyermekkorában különleges bánásmódot érdemelt. Próbáljuk azonban Rátz tanár úr szemszögéből megközelíteni a dolgot! Viszonylag kevés tanítvánnyal dolgozik. Az egyik tanítvány messze túlszárnyalja a többit. Nyilvánvalóan zseniális. De természetesen még nem híresség, gondolkodása még gyermeki, szó sincs még publikációkról, eredeti felfedezésekről. Csupán egy meglepően tehetséges tízéves kisfiú, húsz másik, szintén rendkívül értelmes tízéves társaságában, és mindent nagyon gyorsan befogad, ami matematika. Hogy lehet ebben a koraérett tízéves kisfiúban meglátni a jövő nagy matematikusát? Nehezen. Rátz tanár úrnak azonban rendkívül gyorsan és könnyedén sikerült.”

Módszereiről, pedagógiájáról nem véletlenül keringtek legendák. 1930-ban így emlékeztek meg munkásságáról: „a matematikai tanítás reformjánál is mélyebb az a hatás, melyet Rátz László a Középiskolai Matematikai Lapok révén az ország matematikai tanítására gyakorolt. Húsz éven át szerkesztette e lapot minden segítség nélkül, s annak kiadására tetemes összegeket áldozott. Nagy gonddal válogatta meg a folyóirat cikkeit és feladatait, hogy a tanulókban a matematikai problémák iránt való érdeklődést felkeltse. Nagy tehetségeket fedezett fel, s akik később az egyetemeken és főiskolákon, mint kiváló matematikusok kitűntek, azok majdnem kivétel nélkül az õ lapjának gárdájából kerültek ki. Rátz László igazi tanár volt, aki az iskolának és az iskoláért, a tudománynak és a tudományért dolgozott.”

Forrás: Némethné Pap Kornélia Rátz László tanár úr

Előző cikkKreativitás és diszlexia
Következő cikkGyakorlatias pénzügyi élmények a matekórán december 5-9. között