A 2019-ben megjelent Mondani-valók című gyermekvers-antológiában ünnepi alkalmakra írt műveket találunk. Szerencsére olyanokra is, amelyekre eddig kevésbé gondoltunk: ezek közé tartozik a magyar költészet napja.
Katymári Vanda Baján született költő és újságíró. Mint rövid életrajzából kiderül, évekig turisztikai prospektusokat írt és szerkesztett – emellett számos verse (újabban önálló gyerekvers-kötete) is napvilágot látott. Versország Tourist című verse a kétféle „szövegtípus” ismérveit visel magán: lényegében egy sajátos turisztikai prospektus a magyar költészet ismert és kevésbé ismert tájairól.
A Pupa Trupa Együttes meg is zenésítette:
A vers szövege elérhető: itt.
Olvassuk el (fel!), hallgassuk meg a vers szövegét!
Beszéljük meg a következőket:
- Ki az „idegenvezető”? (Egy képzeletbeli teremtmény? A magyartanár? A képzelet?)
- Milyen (valós vagy kitalált) személyekkel találkozunk az egyes állomásokon? (Toldi, Iluska…)
- Mely költőkkel találkozhatunk az egyes állomásokon? (Akár meg is tervezhetjük az útvonalat egy rajzos térképen!) (Kosztolányi, Ady, Pilinszky…)
- Ki az a költő, akinek a neve nem szerepel a versben, de ráismerhetünk jellegzetes szófordulataira? (Weöres Sándor)
- Milyen versek szövegére ismerhetünk rá a versben? (Keressük meg ezeket is!)
Például: „Csodaszép paripán / épp Bóbita vágtat, / útba ejti tán a / Harap utca hármat.”
- „Paripám csodaszép pejkó, / ide lép, oda lép, hejhó! / Hegyen át, vízen át vágtat, / nem adom, ha ígérsz százat.” (Paripám csodaszép pejkó)
- „Bóbita, Bóbita táncol, / Körben az angyalok ülnek, / Béka hadak fuvoláznak, / Sáska hadak hegedülnek.” (Bóbita)
- „Harap utca három alatt / Megnyílott a kutya-tár, / Síppal-dobbal megnyitotta / Kutyafülű Aladár.” (A kutya-tár)
- Mely versekkel, versidézetekkel mutathatnánk be Nagy László szerelmét, vagy Pilinszky magányát? (Válogassunk a Digitális Irodalmi Akadémia anyagából: https://pim.hu/hu/dia)
- Számoljuk össze, hány verset idéztünk fel! (És mind „belefértek” Katymári Vanda versébe!)
- Ha nem turistaúton, akkor hol, hogyan találkozhatunk (úton-útfélen) a magyar irodalommal?
Idézzük fel ennek kapcsán Békés Pál gondolatait: „Néha találkozunk, a Magyar Irodalom, meg én. Olyankor leülünk, megiszunk egy kávét, elbeszélgetünk erről-arról, érdeklődünk, hogy van a család. Mert hát azért ismerősök volnánk… Ő megtisztel azzal, hogy nem kéri, mondjak valamit az „íróságról”, én pedig viszonzásul nem faggatom, hogy milyen érzés Magyar Irodalomnak lenni. Hallgatunk, kortyolgatunk. Hol ő fizeti a kávét, hol én – egyikünk sem áll valami jól. Korrektek vagyunk, barátságosak, és némileg távolságtartók. Elváláskor enyhén, derékból meghajolunk és lassan, tagoltan, látványos udvariassággal köszönünk: – A viszontlátásra. – Mert azért sejtjük: előbb-utóbb újra összeakadunk majd valahol.”
