Kezdőlap heti kitekintő

    Szuperhősök a klinikán – interjú

    Mai vendégünk Horváthné Dr. Tajti Zsanett, a Kisgyerekek is lehetnek nagybetegek Alapítvány munkatársa, aki Tóth Éva főszerkesztő kérdései alapján mesélt a munkájukról és a nemrég megjelent Szuperhősök a klinikán című mesekönyvről.

    Kedves Zsanett, mesélne kérem az alapítvány létrejöttéről?

    A Kisgyerekek is lehetnek nagybetegek Alapítvány nyolc éve indult útjára, akkor még a Gyermekklinika alapítványán belül elkülönülten gyűjtöttünk adományokat osztályunk, a Gyermekintenzív Osztály korszerűsítésére.

    Horváthné Dr. Tajti Zsanett

    Apró lépésekkel indultunk, kezdetben új tápszeres hűtő, új székek, asztalok, bébiőr került beszerzésre. Következő évben nagyobbat mertünk álmodni, és egy olyan nagyszabású sportnapot szerveztünk országosan ismert sztártrénerekkel (Intenzív Aerobik Nap), amivel sok embert mozgattunk meg  és értelemszerűen támogatásuk által költségesebb eszközök beszerzése is elérhetővé vált – így már lélegeztetőgépet, betegágyakat is tudtunk vásárolni.

    Az Aerobik Nap mellett 2018-tól minden decemberben egy Michelin csillagos chef lenyűgöző menüsorral várja támogatóinkat a Jótékonysági Adventi Élményvacsorán, melyet idén 5. alkalommal tervezünk megszervezni. Mindezek mellett a kezdetektől cégek, vállalkozások, magánemberek és volt betegeink szülei is támogatnak minket. 2019-től önálló alapítványként működünk, mely kitűzött célja továbbra is a regionális gyermeksürgésségi és intenzív terápia korszerűsítése, de mellettük nagy hangsúlyt fektetünk az edukációra és a prevencióra is.

    A Kisgyerekek is lehetnek nagybetegek Alapítvány tagjai és segítői

    Ezen hitvallásunk sarkallt minket egy olyan mesekönyv kiadására, mely súlyos gyermekbetegségekből való gyógyulástörténeteket dolgoz fel, helyszíne pedig a szegedi Gyermekintenzív Osztály és valóságos munkatársai – Kollár Árpád: Szuperhősök a klinikán. A mesekönyvben elszórt információ morzsák segítenek a gyermekek egészséggel-betegségekkel kapcsolatos ismereteit szélesíteni, illetve a varázslatos köntösben megíródott történetek által csökkenthető a gyermekek feszültsége az egészségügyi ellátásokkal kapcsolatban.

    Másik nagy álmunk is valóra válik ősszel, Gyermekeink egészsége közös ügy! programsorozatunk indul, mely 5 témakörben ingyenes előadással várja az érdeklődő szülőket:

    1. újraélesztés,

    2. légúti megbetegedések és fulladás,

    3. háztartási balesetek, mérgezések,

    4. szülői kompetencia, mikor kell orvoshoz fordulni és mi kezelhető otthon, valamint

    5. bőrtünetek és ami mögöttük van témakörökben.

    Ezáltal is szeretnénk a szülők kezébe olyan hiteles, stabil tudást adni, amivel biztonságosabbá tehető a gyermekek otthoni ellátása, csökkenthető a felesleges orvos látogatás, ugyanakkor szükséges esetben haladéktalanul orvoshoz fordulnak.

    Kollár Árpáddal az Intenzív Osztályon – az első találkozásunkat követően bejött az osztályra, ahol testközelből láthatta a nagybeteg kisgyerekeket. Fotó: Juhászné Fajka Cecília

    Innovatív kezdeményezésük a Szuperhősök a klinikán című mesekönyv. Hogyan enged bepillantást az alkotás egy valódi intenzív osztály mindennapi életébe?

    A könyv országosan egyedülálló alkotás abban a tekintetben is, hogy a helyszín és a szereplő egészségügyi dolgozók valóságosak, mindenki a saját nevével szerepel. A gyógyulástörténetek gyermekszereplői részben kitalálta személyek, de például az első mese Milán nevű nagyfiúja teljesen valóságos, ő az édesanyjával együttműködött a mese megírásánál is.

    Sajtótájékoztató az osztály mesebeli dolgozóival 🙂

    A három történet egy gyermekkori sztrókot, egy súlyos tüdőgyulladást és egy vese transzplantációval záródó súlyos vesebetegséget dolgoz fel, amit ugyan nagyon ritka betegségeknek gondolunk, de mégis elég gyakoriak ahhoz, hogy feltétlenül ismerjék fel a szülők a tüneteket. Olyan érdekességek említésre kerülnek, hogy egy súlyos tüdőgyulladás vezető tünete gyakran a hasfájás, vagy a gyermekeknél is megjelenhet agyi érelzáródás, ami kettőslátással, szédüléssel és beszédzavarral jár. Az esetek ellátása is a „szakma szabályainak megfelelően” történik a mesékben, a kezdeti tünetek felvázolása után a betegút a valóságnak megfelel – a gyermekek szüleik kíséretében, vagy akár mentőhelikopter segítségével érkeznek a klinikára, ahol a súlyosság miatt a Gyermekintenzív Osztályon kerülnek elhelyezésre. Itt egy sürgő-forgó világba csöppen a gyermek, ráadásul a környezet is ijesztő lehet a sok cső és soha nem látott pittyegő gépek miatt. Ezt a feszültséget oldják a könyv mesebeli szereplői, Doktor Majom, a polcról leugró plüssmajom, Kópé Professzor, a megelevenedő phonendoscóp, SZURIkáta nővér, az osztály szuperük szúró kabala nővérkéje, és Fúzi nővér, az életre kelt infúziós állvány. Amellett, hogy besegítenek az orvosoknak, “megvakerálják” a betegeket, a legjobb pajtásaikká válnak, és néhány kimagasló gondolatot is közvetítenek:

    “- Készen is vagyunk! – csapta össze a tenyerét a zseniális Doktor Majom. – Remélem mindent visszatettünk a helyére…
    – Jaj, nézzétek meg a zúzáját! Azt mindig elfelejtjük visszatenni… – aggodalmaskodott Fúzi nővér.

    – Zúza nélkül lehet élni! – legyintett Doktor Majom. – Az a fontos, hogy a szíve mindig a helyén legyen! – tette hozzá, majd visszaugrott a polcra. „

    Milyen edukációs célok rejtőznek a könyv mögött?

    Több fontos információ el van rejtve a mesékben – egy ilyen osztály munkájában nagy szerepe van a gyorsaságnak (sürgősségnek) és a csapatmunkának. A gyermekek abba is bepillanthatnak, hogy az egészségügyi dolgozók éjjel-nappal dolgoznak, egyes vizsgálatok másik osztályokon történnek, amiknél olykor nem szabad mocorogni, és gyakran tanácskoznak az orvosok, hívják segítségül egymást a hatékonyabb gyógyítás érdekében. A szegedi Gyermekintenzív kollektívája méltó példája ennek, csapatunk már-már egy nagy család – kiváló szaktudással, megfelelő játékossággal, kedvességgel, humorérzékkel. A nővérkék palacsintát sütnek a betegeknek, a doktorbácsi pedig fodrászosat játszik, ha a hosszú kórházi kezelés alatt megnő a kisbeteg haja – erre mind-mind volt példa, ez nem pusztán az író fantáziája. 

    Sajtótájékoztató, Fotó: Kovács-Jerney Ádám (SZTE Sajtó)

    A gyermekkor olvasási élményei gyakran meghatározzák a későbbi érdeklődést, nyitottságot az élet bizonyos színterei felé. Egy ilyen könyvvel lehetségesnek tartjuk, hogy az arra fogékony gyermekek közül az egészségügy felé orientálódó kamaszok, felnőttek váljanak. A pályaválasztásban ún. korai elhatározóknak akár egy ilyen szikra elég, hogy elkötelezetté váljanak a gyógyítás irányába – már ha csak a magam példáját veszem alapul.

    Hogyan tudják a könyvet akár pedagógusok is használni? Mi a következő lépés ebben az innovatív folyamatban?

    A pedagógusok számára kiváló lehetőséget nyújt a könyv, hogy meséken keresztül nagyon komoly témákat is a gyermekek elé tárhassanak és könnyed formában tudjanak beszélgetni a kórházak félelmetesnek gondolt világáról. 

    A könyv kapcsán szeretnénk több iskolát is meglátogatni, ahol a gyermekekkel az egészségügyi ellátásról, a félelmeikről vagy éppen az egészségügyben átélt “élményeikről” beszélgethetnénk. Szeretnénk több ismeretterjesztő kiadványt is létrehozni Alapítványunkkal, akár további gyógyulástörténeteket gyermekek részére, vagy szülőknek szóló edukációs kiadványokat.

    A könyvet általános iskola első osztályától nagyon élvezik a gyermekek, de már az 5 éves kisfiamat is elvarázsolta és rendszeresen idézi a könyvben eldugott játékos mondókát – “branül, kanül, MR, Doppler, sztrók”, vagy idézi fel a vicces dialógust Kópé Professzor és Makidoki  között a dialízis szó értelmezéséről.

    “ – Milyen íz is? – kérdezte csodálkozva Fúzi nővér, a fantasztikus infúziós állvány, miután Kati nővér kitolta Balázst a szobából.

    – Csakis csokis! – vágta rá Szurikáta nővér.

    – Nem íz, hanem líz! – javította ki Kópé professzor – Dia, líz, is!”


    Köszönjük az interjút!

    Előző cikkDigitális Témahét – már nyolc éve a módszertani felfrissülésért
    Következő cikk„Akkor tudok hiteles maradni a tanítványaim előtt, ha folyamatosan dolgozom kicsikkel is”- interjú