- Kedves Ágnes, mesélne kérem magáról pár szóban az olvasóknak?
Nagykanizsán lakom, mióta csak emlékszem, majdnem minden héten egy napomat Budapesten töltöm, általában munkával. A vidéki lét előnyei – az emberek egymásra figyelése, a természet közelsége – és a nagyváros lehetőségei ötvöződtek egész pályám során. Állandóan az új lehetőségeket, a fejlődést keresve tevékenyen létezem. Lételemem a mentorálás, a segítés, az emberek összekötése. Ha meglátok egy lehetőséget, a fejemben már kutatom is, kinek lehet ez elérhető, hasznos, előre vivő, s már küldöm is tovább az információt.
A gyerekeim felnőttek, szépen megtalálták a helyüket az életben. A párom a Batthyány Gimnáziumban tanít matematikát: a Kenguru Verseny feladatkitalálója, számos matematikaverseny zsűrijében dolgozik. Sok közös tevékenységünk van: ugyanazokkal a diákokkal dolgozunk egymást erősítve, hétvégeken túrázunk, tájékozódási futóversenyen veszünk részt vagy országúti bicikliken fedezzük fel Magyarországot és a környező országokat. Imádunk kirándulni, más helyeket, más országokat, kultúrákat felfedezni, beszélgetni a helyiekkel. Mindketten sokat dolgozunk, és megpróbálunk tudatos kikapcsolódással és mozgással feltöltődni.
- Milyen mérföldköveket azonosítani a pályafutása során?
Matematika-fizika-számítástechnika szakos középiskolai tanárként végeztem az ELTE-n, majd egy programtervező matematikus szakkal folytattam tanulmányaimat. Néhány év útkeresés után megszülettek a gyerekeim, akik mellett ideális volt a programozói munka. Hétvégeken tanítottam, ekkor a párom vette át a gyerekekkel való foglalkozást. Így visszatekintve is azt gondolom, hogy mindannyiunk számára ideális megoldást találtunk a munka és a családi élet egyensúlyában.
Következő életszakaszomban a Batthyány Lajos Gimnáziumban tanítottam matematikát és informatikát. Elképesztő mennyiségű pályázatot írtam, szerveztem az osztályommal való kirándulásokat, a tájfutó csoport ügyes-bajos dolgait, tehetséggondozó foglalkozásokat tartottam programozásból. A gyerekekkel együtt tanultam meg a versenyprogramozáshoz szükséges algoritmusokat, kis csoportokban egymást inspirálva jutottak el ők az OKTV első helyeire és a nemzetközi diákolimpiákra, én pedig annak a felismerésére, hogy szeretném az általam kidolgozott módszereket, jógyakorlatokat pontosan leírni és szélesebb körben is elérhetővé tenni.
Az ELTE doktori iskolában végzett tanulmányaim során néztem ki a nemzetközi tudományos világba: konferenciákon és diákolimpiákon a kollégákkal rengeteget beszélgettem, sok jó ötletet, jógyakorlatot gyűjtöttem. Ezeket rögtön ki is próbáltam tanítványaimmal a gimiben.
A diákjaim versenyzése kapcsán kerültem be a versenyek szervezői közé, majd a Neumann Társaság elnökségébe választottak, ahol dedikált feladatom a tehetséggondozás, a tehetséggondozó versenyek (E-hód, Grafikus Programozás, Nemes Tihamér Versenyek és a diákolimpiai válogatás és felkészítés) szervezése, illetve az ezekhez kapcsolódó nemzetközi kapcsolatok koordinálása.
A Neumann Társaság európai szintű ernyőszervezetének, a CEPIS-nek a DiversIT Charter-ében is dolgozom, ahol célkitűzésünk a nők szerepének erősítése az informatika világában.
Neumann János születésének 120. évfordulójának ünneplésére számos pályázatot, vándorkiállítást, könyvek kiadását és emlékérem nyomását szervezte a Neumann Társaság, illetve a Nemzetközi Informatikai Diákolimpia magyarországi rendezését is ennek kapcsán pályáztuk meg. Ez utóbbi kapcsán három felejthetetlen, kihívásokkal teli évet dolgoztam az IOI Nemzetközi Bizottságában.
Most az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusaként a leendő, informatikát tanító tanároknak adom át jógyakorlataimat, mutatok nekik tippeket és trükköket, amivel a gyerekeknek a technológia, az informatika és a matematika szépségeit tudják megmutatni.
Ezen kívül egy online platformot fejlesztek, mellyel az ország bármely szegletében lakó gyereknek lehetőséget nyújthatnék a számítógépes gondolkodás fejlesztésére, programozás tanulására és a versenyprogramozásban való elmélyülésre.
- Ön a WiTH és az IVSZ által közösen szervezett 40 év feletti női példaképek a digitális gazdaságban pályázat különdíjasa lett. Mit jelent Önnek ez a díj és milyen kritériumoknak kell megfelelni hozzá?
Megtisztelő számomra, hogy a női példaképek pályázatra a Neumann Társaságnál dolgozó munkatársaim jelöltek, a sokéves közös, elkötelezett önkéntes munka következményeként.
Az oktatási különdíjat kaptam meg a pályázaton, amire nagyon büszke vagyok. Nagyon megtisztelő volt számomra általam nagyra becsült vezetőkkel egy névsorban szerepelni. Minden egyes kategóriában megvolt a jelöltem, hogy kinek drukkolok, kit látok leginkább érdemesnek a sok kiváló ember közül. Nagy meglepetésként ért a különdíj.
- Hogyan lehet a mindennapi pedagógiai gyakorlatban küzdeni az ellen a sztereotípia ellen, hogy az informatika világa leginkább férfiaknak való?
Leginkább azzal, hogy a lányokat pontosan ugyanolyan kihívások elé állítjuk, mint a fiúkat, s nem teszünk különbséget az elért teljesítmény tekintetében aszerint, hogy lány vagy fiú érte azt el.
2019 óta dolgozom azon, hogy – a matematikában már létező minta alapján – legyen külön, a lányok számára megrendezett informatikai diákolimpia, az EGOI (European Girls Olympiad in Informatics). Most júliusban már harmadszor fognak a világ több, mint 40 országából összegyűlni a versenyprogramozásban jártas lányokból álló delegációk és egy befogadó, elfogadó közegben versenyezni. A szabadidős tevékenységekben pedig megismerkedhetnek, barátokat szerezhetnek és hazájukba visszatérve már erősebbek, önbizalommal telibbek lesznek az itt részt vevő lányok. A cél, hogy 10 év múlva már ne legyen szükség erre a külön eseményre 😊. Az elmúlt két évben már megrendezett eseménynek máris látszik a hatása: szemmel és statisztikailag is láthatóan nőtt a programozási versenyeken részt vevő lányok száma.
De van még bőven mit tenni. Az előbb említett díj is ennek a területnek a fontosságára hívta fel a figyelmet, női követendő példaképeket mutatva.
- Ön a Neumann János Számítógéptudományi Társaság tehetséggondozásért felelős alelnöke. A társaság weboldalán olvasható mottó „A digitális világ GPS-e”. Mennyire állítja most Önöket kihívás elé a mesterséges intelligencia és mennyiben látja úgy, hogy komoly változásokat hozhat az oktatásban?
A mesterséges intelligencia egyre nagyobb tért nyer a világunkban, természetesen minden területen kifejtve a hatását. Csak jól képzett, szakmailag is kompetens diákok fogják tudni jól, a céljaiknak megfelelően használni. A Neumann Társaság számos konferenciát, ismeretterjesztő előadást szervez az MI megismerése kapcsán. Az oktatásban nem üldözendő rosszként, hanem segítségként kellene tekinteni rá, a módszertani megújulás elengedhetetlen kihívás lesz a tanárok számára.
Jelen sorozatunk ezennel a végéhez ért. Köszönjük vendégeinknek a készséges hozzáállást és az inspiráló beszélgetéseket! Az interjúkat készítette, a sorozatot szerkesztette és tördelte Tóth Éva főszerkesztő. Az összes megjelent rész ezen a linken érhető el.
