Egy 2020-ban publikált mexikói kutatás szerint (Connectedness to Nature: Its Impact on Sustainable Behaviors and Happiness in Children) a gyerekek boldogságának egyik legfontosabb tényezője a háziállat jelenléte a családjában. Olyannyira, hogy ha nem áll fenn különösen nehéz helyzet (például traumatizálás, mélyszegénység, stb.) ez fontosabb lehet a gyerekek számára, mint például az anyagi helyzet, vagy a lakóhely.
Ezek az eredmények csak részben okozhatnak meglepetést, hiszen a kétezres években már több tanulmányban vizsgálták az állatok jelenlétének légzésszámra, szívverésre vonatkozó normalizáló, valamint a stressz csökkenését eredményező hatását. (A vizsgálatokat eleinte kutyákkal kapcsolatban végezték, később azonban hasonló eredményekre jutottak más állatok hasonló jelenlétével kapcsolatban is.) A tapasztalatok szerint tehát „Állatok simogatásának hatására csökken az emberek vérnyomása, szívfrekvenciája, ami hosszú távon is nagyon jótékony, egészségmegőrző hatású.”
Ilyen kutatásokat gyerekekkel kapcsolatban külön is végeztek – már a nyolcvanas években: Friedmann és munkatársai […] harminchat gyerek vérnyomását vizsgálták teljesítményhelyzetben (könyvből kellett hangosan felolvasniuk). Minden gyereknek percenként mérték a vérnyomását és minden gyereket vizsgáltak egyszer kutya nélküli helyzetben, egyszer pedig kutyával. A gyerekek pulzusszáma és vérnyomása alacsonyabb volt a kutya jelenlétében.” Sőt a következtetések szerint a társállatok simogatásának nagyobb nyugtató ereje lehet, mint az egyszerű pihenésnek. „Baun és munkatársai (1984) vizsgálatukban huszonnégy önkéntest vizsgáltak saját, illetve idegen kutya simogatása és olvasás közben. „Bár a saját állat simogatása megnyugtatóbbnak bizonyult, mindkét körülmény jobban csökkentette a légzésfrekvenciát, mint az olvasási helyzet.”
Természetesen nemcsak fizikai tünetek szempontjából vizsgálható az állat és az ember (gyerek) kapcsolata. Babos Edit megfogalmazása szerint „a humanisztikus pszichológia hangsúlyozottan ráébresztett minket arra, hogy milyen fontos az egyének pszichés jólléte szempontjából a feltétlen elfogadás, a követelések nélküli szeretet. Mindezt egy állat tanítás és odafigyelés nélkül is meg tudja adni. Egy kutya sohasem köti feltételekhez a szeretetét, akkor is éppen annyira örül a gazda hazajövetelének, ha az éppen rosszul teljesített, kevés a pénze vagy bármi egyéb problémája van. Ugyanakkor a kutya képes az emberi érzelmek felismerésére és ennek megfelelő viselkedést produkál. Meg lehet vele osztani a bánatot, szomorúságot, képes együttérzően viselkedni. Ez vigasztalást nyújt olyanoknak is, akiknek nincsen egyéb társuk, vagy emberek felé nehezen nyílnak meg.” Ugyanezek a szempontok érvényesülhetnek a gyerekek esetében is: lehet szó rossz jegyről, iskolai problémákról: egy kutya mindezektől függetlenül feltétlen odaadással várja haza kis gazdáját.
Forrás: Babos Edit: Állatasszisztált terápia. In: Alkalmazott Pszichológia.