Kedves Karcsi, mi inspirált és inspirál a mai napig arra, hogy innovatív módon közelítsd meg a tanítást?
Alapvetően két okot neveznék meg. Az első: a tanításról alkotott nézeteim egyik alapvető eleme az adaptív oktatás eszméje, ebből adódóan szükségszerű, hogy az általam tanított generációk változásához alkalmazkodva a saját pedagógiai eszköztáramat is folyamatosan meg kell újítanom. A másik (önző?) ok: az innovatív, kreatív tevékenységekkel (is) harcolok a kiégés ellen.
Szakmai munkádat követve láttam, hogy már pedagógusoknak tartasz online kurzusokat mesterséges intelligencia témakörben. Mennyire érzel még ellenállást a kollégák felől a téma iránt és hol állunk most a MI használatával a tanítási-tanulási folyamat támogatásában?
Ezekre a kérdésekre nem egyszerű válaszolni. Nem szeretem az általánosításokat, hiszen ahogy a gyerekek sokféle igénnyel bírnak, úgy a kollégák hozzáállása is nagyon széles spektrumon értelmezhető. Gyakran hasonlítom a mesterséges intelligencia térnyerését és használatát a zsebszámológépekéhez. Valószínűleg mindenki ismer olyan embert, aki legszívesebben eltüntetné a számológépeket, mert szerinte ez az eszköz tehet arról, hogy sokan nem tudnak/akarnak fejben számolni. Szerintem ennél sokkal árnyaltabb a kép. A számológép egy hasznos eszköz, ami adott esetben megkönnyíti az életünket, azonban (remélhetőleg) senki nem vonja kétségbe, hogy az eszköz használatának megtanulása mellett szükséges a számolási készségek fejlesztése is. Ezt az analógiát követve én úgy gondolom, hogy a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségek is fejleszthetik az egyén digitális kompetenciáját. Visszatérve a kérdésekre: a kollégák közt vannak elutasítók és érdeklődők. Nem szívesen foglalnék állást azzal kapcsolatban, hogy kik vannak többen – a saját buborékomból szemlélve természetesen a támogatók… Azt talán könnyebb megítélni, hogy hol állunk most a tanulási-tanítási folyamat támogatásában: még nagyon az elején. Ami egyébként nem biztos, hogy baj. Hiszen nem feltétlenül akar mindenki rögtön beleugrani minden felhájpolt (esetenként túlhájpolt) pedagógiai újdonság kipróbálásába. Az is lehet jó stratégia, ha megvárjuk az „Early Adopter”-ek tapasztalatait, ami alapján már könnyebben el tudjuk dönteni, hogy az adott pedagógiai eszköz számunkra használható-e. Az persze fontos, hogy egyáltalán halljunk róla! Tudjuk, hogy az oktatás terén többnyire lassan mozdulnak a dolgok (persze ez is csak egy általánosítás), és eszközosztás ide, kötelező továbbképzés oda, azért általánosságban elmondható, hogy még van hová fejlődnünk a digitális kompetencia terén (is). A fejlődés lehetősége sok mindentől függ, de fontos szempont a belső igény. Ha az megvan, az már fél siker. Ha pedig a belső igényhez kísérletező kedv is társul, az már szinte egyenes út a szakmai innováció felé. Az innovatív szemlélet mellett fontosnak tartom azt is, hogy a pedagógiai gyakorlatomban is önazonos tudjak maradni, mert számomra egy pedagógus hitelessége legalább annyira fontos, mint a tárgyi tudása.
Mit gondolsz, hogyan lehet lemérni az újítások sikerét a pedagógiai gyakorlatban?
Erre a kérdésre az előzőnél egyszerűbben is tudok válaszolni: főleg a tanítványaink fejlődésén keresztül. Ha az adott újítás segítségével diákjaink fejleszteni kívánt készségei az elvárásainknak megfelelően fejlődnek, akkor ez egy sikeres újítás. Ha nem, vagy nem úgy, ahogy szerettük volna, akkor érdemes körüljárni a gyakorlati megvalósítás körülményeit és szükség szerint újratervezni, vagy akár elengedni és mással próbálkozni.
Mesélsz kérlek milyen volt szakértőként részt venni a Kódold át az éjszakát rendezvényen az Újpesti Csokonai szervezésében?
Minden évben őszinte csodálattal (és az igazat megvallva, kicsit irigykedve…) nézem, milyen elhivatottsággal és lelkesedéssel szervezik a kollégák az érdekesnél érdekesebb programokat a gyerekek számára. Bár szerénysége miatt biztosan tiltakozna ellene, azonban én mégis szeretném itt név szerint is megemlíteni Tarné Éder Mariannát, aki az idén már 7. alkalommal megrendezésre kerülő program kitalálója és fő szervezője. Idén számomra nehezen indult a program, mert kicsit összeszaladtak a tennivalóim, azonban végül sikerült részt vennem, aminek nagyon örülök. A kicsiknek (és lelkes szüleiknek) a Bing Képkészítő és a Tengr.ai lehetőségeit mutattam be, érintve azt is (a teljesség igénye nélkül), hogy mi mindenre lehet felhasználni ezt a technológiát. Izgalmas képek születtek! A nagyok számára először egy ismeretterjesztő előadást tartottam „MInden kérdésre van válasz?!” címmel, ahol a diákok megismerkedhettek a mesterséges intelligencia iskolai használatának lehetőségeivel, majd ők maguk is kipróbálhatták a Bing csevegést. A gyerekek lelkesedése hamar elfeledtette a péntek esti fáradtságomat, egyszóval szuper volt részt venni idén is!
Ha egy pedagógus fő célja a digitális írástudás fejlesztése, melyik az 3-4 eszköz amely nem hiányozhat a digitális tolltartójából?
Hú, ez egy nehéz kérdés. Főleg ilyen általánosan. Merthogy a digitális tolltartónak a tulajdonosához és a felhasználási körülményeihez kell illeszkednie (amiben benne lehet az iskolatípus, a diákok korcsoportja, a tanított tantárgy és még számtalan faktor). Inkább úgy adnék ajánlásokat, hogy melyek azok az eszközök, amik segítségével én fejlesztem diákjaim digitális írástudását:
- Egy korszerű virtuális tanterem. Ez nálam a Microsoft Teams.
- Genially. Kreativitás + interaktivitás = egyszerűen zseniális!
- Tankockák. Könnyen használható, változatos interaktív tevékenységek.
- Wakelet. Gyűjtögetéshez, rendszerezéshez, közös munkához.
Ezek az eszközök lehetőséget nyújtanak arra is, hogy miközben diákjaink digitális írástudását fejlesztjük, kreatív alkotótevékenységen keresztül saját digitális kompetenciánk is fejlődjön.
A sorozatot szerkeszti és tördeli Tóth Éva főszerkesztő. A megjelent részek ezen a linken tekinthetők meg.
