Egy ideje bizonytalanságban élünk. Nem tudunk tervezni, mert nem tudjuk, mi fog változni a közeljövőben. A pedagógus csak azt érzi teljes bizonyossággal, hogy minden változik, az egész eddigi világa átalakul. Ez a helyzet eleve félelmetes, hiszen a változás megrémíti az embert, főként akkor, ha nem látja át, miért is van szükség rá.
A pedagógus nem érti, miért kell újra és újra bizonyítania, azt, hogy évtizedek kemény munkája után van létjogosultsága a pályán. Miért kell portfóliót feltöltenie, prezentációt készítenie, miért kell egy bizottságnak órát látogatnia nála, miért kell összespórolt fizetéséből hétévenként több méregdrága, akkreditált és mondvacsinált továbbképzésen részt vennie (miért nincsen a saját tárgyából ténylegesen hasznos?), miért kell Etikai Kódex a számára, ha más területeken dolgozók ilyesmiről még csak nem is hallottak, miért kell a minősítésen kívül még pedagógiaiszakmai ellenőrzésen is átesni öt évenként?
Kétségtelenül jobb lenne, ha a változás fokozatos, átlátható és logikus lenne. Hiszen nem kételkedik abban senki, hogy a pályakezdő pedagógusnak például segítségre van szüksége, gyakorlati tapasztalatot kell szereznie, és fejlődéséről, tudásáról számot kell adnia, ha magasabb kategóriába szeretne kerülni. Azonban a több évtizede pályán lévő, folyamatosan tanító, szakmailag elismert pedagógus számára bántó, hogy az alig néhány éve dolgozó kollégával együtt neki is bizonyítania kell.
Mégis, mit tehet a pedagógus ebben a helyzetben? Nem szeretnék sarkítani, de mindössze két választása van: vagy pályát változtat, vagy eleget tesz az elvárásoknak.
Ha utóbbi mellett dönt, és nekilát a feladatoknak, jó, ha tudja, hogy segítségre is számíthat. Intézményvezetőjén keresztül bármikor kérhet szaktanácsadót, aki nemcsak a szaktárgyával kapcsolatos felmerülő problémák megoldásához nyújt rávezető támogatást, hanem a pedagógus életében megjelenő változások megéléséhez gyakorlatitapasztalati útmutatást, információt.
Teljesen természetes, hogy a tapasztaltabb, idősebb generáció számára rossz íz kapcsolódik magához a „szaktanácsadó” kifejezéshez. Jómagam is hasonlóképpen éreztem. Pályakezdő pedagógusként a rendszerváltás idején estem át egy látogatáson, ami nem igazán erősítette az önbizalmamat. A szaktanácsadó az órám megtekintése után ugyanis olyan légkört teremtett, ami leginkább egy bírósági tárgyaláshoz hasonlított. Az utolsó szó jogán elmondhattam, mit szerettem volna megvalósítani az órán, és szerintem ez hogyan sikerült, majd ő olvasta a fejemre minden hibámat, és amikor szerettem volna valamire reagálni, közölte, hogy én már elmondhattam a magamét, több lehetőségem erre nincs. Ez az autokrata, felsőbbrendű viselkedés nem szolgálta semmilyen szempontból a javamat, de egy életre szóló traumát jelentett.
A jelenlegi szaktanácsadók nem mondanak ítéletet, nem bírálnak, nem kritizálnak. Tiszteletben tartják a pedagógus személyét, nem élnek vissza a bizalommal, ha szükséges, akkor nemcsak szakmai, hanem lelki támaszt is nyújtanak. A jót veszik észre a pedagógus munkájában, arra fókuszálnak, a további fejlődést szorgalmazzák. Információt és gyakorlati segítséget nyújtanak nemcsak a látogatások és megbeszélések során, hanem szakmai műhelynapjaikon is, melyek programját a felmerülő valós problémák alapján állítják össze.
Lássuk, miben is kaphatunk tőlük segítséget!
- A szaktárgyunkkal kapcsolatos problémákra.
- Fegyelmezési, közösségépítési, kommunikációs gondokra.
- A pedagógiaiszakmai fejlődési tervünk elkészítéséhez.
- A portfóliónk összeállításához, elkészítéséhez, feltöltéséhez, a prezentáció elkészítéséhez.
- A pedagógiaiszakmai ellenőrzéshez szükséges személyi anyag összeállításához.
- Az óralátogatással kapcsolatos bármely problémánkhoz.
- Az IKTeszközök használatához munkánk során.
- Bármely, a gyakorlatban felmerülő problémához, amely foglalkoztat bennünket a munkánkkal kapcsolatban.
Miért jó számunkra, ha igénybe vesszük a szaktanácsadó segítségét?
- Azt érezzük, hogy nem maradtunk egyedül, van valaki, aki fontosnak érzi a bennünket foglalkoztató problémát.
- Az a gond, ami számunkra meghatározó, más pedagógusok számára is az, tehát nem kell szégyellnünk, hogy nem tudunk egyedül rájönni a megoldásra.
- Megerősödik az önbizalmunk, érezni fogjuk, hogy képesek vagyunk megoldani a problémákat, ösztönzést kapunk ahhoz, hogy bele merjünk vágni a félelmetesnek tűnő feladatokba is.
- Bár hivatalosan szaktanácsadó segítségét 6 havonta egyszer kérhetjük, segítsége, támogatása folyamatos – kérésre tartja velünk a kapcsolatot a megbeszélt csatornákon, informál, műhelynapokra hív a bennünket érdeklő témában, eligazít a ránk zúduló adathalmaz útvesztőjében.
- A minősítésünk vagy a pedagógiaszalmai ellenőrzésünk esetében értékelni fogják, hogy szaktanácsadói segítséget is igénybe vettünk a felkészülésünkhöz.
Mit ne várjunk a szaktanácsadótól?
- Nem oldja meg helyettünk a problémákat, de rávezet bennünket a számunkra leginkább megfelelő megoldásra.
- Nem oktat ki bennünket, de segít a a kompetenciák alaposabb megismerésében.
- Nem írja meg helyettünk a pedagógiaszakmai fejlődési tervünket, de hozzásegít ahhoz, hogy önállóan meg tudjuk írni.
- Nem készíti el a portfóliónkat, de rávezet arra, hogyan állítsuk össze az anyagát, mire fókuszáljunk, milyen formai megoldásokat preferáljunk, és hogyan töltsük fel.
- Nem állítja össze a pedagógiaiszakmai ellenőrzéshez szükséges anyagunkat, de átbeszéli velünk az elvárásokat, és segít abban, hogy ezek ismeretében hogyan készüljünk fel rá.
- Nem bírál, nem ítélkezik, nem kritizál. Éppen ezért nem kell szégyellni előtte, ha valamit nem tudunk vagy nem értünk. Ő sem fog mindent azonnal tudni, amire szükségünk van, de számíthatunk rá, hogy utána fog nézni.
A szaktanácsadó segítsége teljesen ingyenes. Érdemes igénybe venni. Az intézményvezetőnknek kell jeleznünk, ha igényt tartunk rá. Az intézményvezetőnek a területileg illetékes POKhoz kell fordulnia, és a szaktanácsadó hamarosan megkeresi az iskolát.
Semmit sem veszíthetünk, de sokat nyerhetünk.
Forrás: nemzetnapszamosa.cafeblog.hu
Kapcsolódó cikkek:
A szaktanácsadás megújítása, mint a pedagógusképzés támogatása
