Interjú Tóth Norberttel
Celebtanár – mostanában kezd terjedni ez a kifejezés. Ön is az, hisz sokat szerepel, YouTube videókban ad elő, nemcsak a tanórákon, de azon kívül is oktat, felnőtteket is, diákjaival közösen szerepelt több innovatív pedagógiáról is szóló kiállításon.
Mindeközben természetesen népszerű a diákok előtt is, és eredményeket is elér, tehát átadja a megfelelő tudást. Hogy fér bele mindez a pedagógus-szerepkörbe? Mit jelent Önnek a pedagógus-hivatás, és mit a „celebtanárság” ?
Igen, mostanában én is találkoztam ezzel a kifejezéssel. Nem gondolom magam celebtanárnak, hírességnek, bár a konferenciákon már felismernek, hiszen sok pedagógushoz eljutnak az ötleteim cikkeim. Tanítóként minden órámra előadásként tekintek, van, hogy kitalálok egy teljesen színpadi környezetet is, hiszen célom az is hogy a gyerekek jól érezzék magukat az órákon, nem elhanyagolható az sem, hogy a régebbi diákok még most is emlékeznek ezekre az órákra. Én szeretek tanítani, tényleg, nekem ez nem csak egy munka, ez tényleg hivatás. A tanító, tanár nem teheti le négy órakor a munkát.
- Hogyan használja a médiában rejlő potenciált pedagógusként? Mire használhatja egy pedagógus az újmédia eszközeit? Egyáltalán, ez tudás vagy készség kérdése Ön szerint?
- Nagyon nehéz ezt megfogalmazni. Én mindent használok amiben olyan lehetőséget látok amellyel tanítani lehet. Legutóbb a kivonást gyerekek kieső tejfogaival tanítottam. Csak rajz formájában estek ki a fogak:). Az internet és a web 2.0-ás eszközöket jól használva hihetetlen távlatok nyílnak meg előttünk. Például meg tudom mutatni a gyerekeknek Ausztráliát élőben, utazhatunk a Csendes- óceánon úgy hogy ki sem mozdulunk a teremből. A gyerekek néha sokkal többet tudnak ezekről a csatornákról mint én, így folyamatosan figyelnem kell minden újdonságra.Tisza Kalmánné, Marika a tanító-párom, nagyon tapasztalt társ a tanításaban, aki nyitott az újdonságokra és szívesen hasznal digitális eszközöket maga is.
-
Tisza Kálmánné, Marika és Tóth Norbert
- Hogy kezdődött a pályája, miért lett tanító?
Talán hetedikes lehettem, amikor történelem órán olvastuk a tankönyvből az aktuális tananyagot, volt óra elején egy felelés és akkor azt gondoltam, hogy ezt én is meg tudom csinálni akár jobban is. Akkor döntöttem el hogy tanár vagy tanító leszek. A pályámat 2008-ban kezdtem a mezőtúri Kossuth Lajos Általános Iskolában, napközis nevelőként. Ott egy heterogén csoportot igyekeztem kordában tartani három éven keresztül. negyedikestől nyolcadikosig jártak hozzám délutánonként a gyerekek. Az elején nagyon nehéz volt ezt a sokféle gyermeket egy csoporttá kovácsolni, de hosszas küzdelem után a játékok erejével sikerült komoly sikereket elérnem.
- Mit kapott a képzésen és mi újra van azóta szüksége? Hogyan pótolja azokat az ismereteket, ami kimaradt akkor, és most szüksége lenne amire most saját magának kell felkészülnie?
A főiskolát Szarvason az akkori Tessedik Sámuel Főiskola Pedagógiai Főiskolai Karán végeztem. Az első napon azt mondta valaki nekünk, hogy negyedikre mindenkiből pedagógus lesz. Ez így is lett. Valamint amit még nagyon megtanultam, hogy mindenkinek ki kell alakítania a saját pedagógiáját. Én ezt tettem már a főiskolán is, az ottani gyakorló iskolában híresek voltak a fehér hollóhoz hasonlatos tervezeteim illetve a nem szokványos, humort nem nélkülöző óráim. Igyekeztem már akkor is picit másként tanítani, mint ahogyan láttam. Amikor én jártam főiskolára még nem volt interaktív tábla, projektor a termekben, így ezek használata teljesen kimaradt a tanulmányaimból. Az igazgatónő, Szappanos Józsefné támogatasának köszönhetően minden eszköz rendelkezesemre áll és el tudok menni akár hétköznap is egy egy konferenciára.
- Észrevehetetlen tanulás- ezzel a címmel tartott előadást a közelmúltban egy több rendezvényen, a budapesti PlayIt-en, ahol több tízezren fordultak meg két nap alatt. Miért volt ilyen népszerű ez a rendezvény és mivel tudta megragadni az érkezők figyelmét?
Mikor elkezdtem bevonni a játékokat a tanításba nekem fogalmam sem volt arról, hogy ez egy létező dolog, a gamification. (Játékosítás, a szerk. ) Így én egy teljesen saját úton jutottam el a 2012-es Digitális Pedagógus Konferenciára, ahol erről tartottam egy előadást, ami végül is ehhez az interjúhoz is vezetett. Valójában egy Facebookon írt kommentemre figyelt föl Fromann Richárd a Játékoslét Kutatóközpont vezetője. Így aztán már legközelebb meghívást kaptam a saját szekciójukra is. Nekik elég nagyszabású terveik vannak és ezért is rendezik meg minden évben a Játékosnapot, aminek ebben az évben az ország legnagyobb gamer rendezvénye a PlayIt adott otthont. Ez a rendezvény főleg videojátékokkal foglalkozik, újdonságokkal számtalan előadással és érdeklődők tízezreit mozgatja meg több éve már. Én, mint előadó vettem részt a rendezvényen ahol három előadásom volt. Célunk az, hogy rávilágítsunk arra, hogy a játékok által sikeresen használt mechanikák a tanítás, tanulás terén is kiválóan működhetnek. Főként szülőknek tartott előadásaimban hangsúlyt fektettem arra, hogy a játékok már nem azok a gonosz dolgok, amik miatt a gyermek nem mozdul a számítógép elől.
- Számos módszertani megoldását megosztott már a moderniskola.hu oldalain, az itt összegyűlt cikkeit hálásan követik az olvasók minden alkalommal. Arról is írt sokszor, hogy tanítóként hogyan használja az IKT- eszközöket, okostelefont az oktatásban. Mi jellemző erre a szaktudására, mivel jellemzi? Hol bővíti ismereteit? Mik a tervei ezekkel, hogyan tart lépést a technológiai fejlődéssel?
- Ez az a tudás szerintem, ami folyamatosan elavul, eddig nagyon jól tudtam dolgozni például a laptopokon a gyerekekkel. A mostani elsősöknek pedig nagy gondot okoz, mert egyszerűen ők már inkább az érintő képernyő használják, azt ismerik. Ez a tudás folyamatos karbantartást és fejlesztést kíván. Nagyon sok kísérletezéssel és kudarccal is jár ezen ismeretek megszerzése, amit akár egy új trend össze is dönthet. Mi lenne velem, ha egyik napról a másikra cikivé vált volna az Angry Birds? Folyamatosan lennie kell egy „B” tervnek is. Terveim szerint képesek leszünk most a gyerekekkel megalkotni egy olyan oktató játékot, amellyel megtanulhatnak számolni az utánuk érkezők, de ehhez nekem is folyamatosan tanulnom kell. Az ismereteim bővítése úgy történik, hogy általában kitalálok valamit, amihez aztán órákig napokig kutatok szakmai fórumokat, online játékáruházakat, mire megtalálom azt, amire szükségem van. A technológiai lépéstartás nem kevés pénzemet kívánja, ám mindig is érdekelt a szórakoztató elektronika, a videó-játékok, a számítógépes játékok, így nem esik nehezemre ez. Valamint szeretném is terelni a gyerekeket arra, hogy olyan játékokat mutatok, ajánlok nekik, ami életkoruk miatt pontosan nekik való.
- És milyenek a mai kisiskolás diákok? És hogyan ismeri a jellegzetességeket fel a gyerekekben? Nem fél, hogy a szülők, kollégák azt gondolják: ez nem komoly munka?
A gyermekek szeretnek játszani, szeretnek gyerekek, lenni, nagyon érdeklődőek, szeretnek minden újdonságot kipróbálni. A legőszintébb közönség, ha valamelyik program nem jó, kíméletlenül megmondják, hogy „uuuuuuncsiiiiii”!
Kritika mindenkit ér, el kell fogadni, de amíg a gyerekek jól érzik magukat az iskolában, megszerzik a kellő tudásanyagot, megtanulnak számolni, írni, olvasni így is, nem gondolnám, hogy bárkinek az a gondolata támadna, hogy ez nem komoly munka. Ma például az egyik szülő reggel azt mondta nekem, ő három műszakban dolgozik, nem könnyű, de velem biztos nem cserélne.
- Biztos sokszínűen éli az életét, de talán el tudja mondani, “átlagosan” hogyan telik egy napja?
Egy átlagos napom fél 6, 6 körül kezdődik. Általában hét óra körül már az iskolában vagyok, ahol fél nyolcig van időm előkészíteni az adott óráimat, beállítani a használt játékokat, prezentációt, amennyiben délelőttös vagyok körülbelül három órakor végzek, ha délutános akkor elvileg négykor, de általában fél ötig még az iskolában vagyok, szülőkkel beszélek. Utána a sporté a szerep, lassan egy éve találtunk rá a girjára. Ez egy orosz sport sokan összekeverik a kettlebell-el ám ez jóval több annál. Itt én is tanítvány vagyok a vezetett edzéseken, amelyekből még egyes elemeket a saját testnevelés óráimon is sikerrel tudok használni. Érdekes megtapasztalni, hogy az edző, Joó Róbert, aki egyébként nem pedagógus, milyen kiváló pedagógiai érzékkel rendelkezve kovácsol közösséget az edzései által. Az edzések fárasztóak, ám mégis energiával töltenek föl utána, ami kell is, hiszen a párom Kaló Ági óvodapedagógus és másnapra neki is általában készülnie kell, így miután hazaértünk, még egy kis mikro- szemináriumban felkészülünk másnapra.
- Mik a legmeglepőbb tapasztalásai pedagógusként?
Az egyik, hogy hajlamosak vagyunk lebecsülni a saját munkánk értékét. Számtalan olyan kollégát ismerek, aki nagyszerű dolgokat csinál, de ő ezt nem tartja kiemelkedőnek. Bevallom én sem gondoltam volna, hogy a játékos tanítás, vagy az, hogy én hogyan tanítok, érdekelne bárkit is, nem gondoltam volna, hogy akár egy országos rendezvényen képes lennék előadni, de sikerült. Számomra meglepő, hogy mennyi olyan ötlet van a pedagógus társadalomban, ami rejtve marad.
- Önben erős küldetés tudat munkálkodik, úgy látom. Hogy érzi, tényleg így van?
Ha nem így lenne, biztosan nem tudtam volna a pályán maradni. Aki nem tekinti, hivatásának a pedagógus létet az szerintem nem bírja sokáig. Még ma is rácsodálkozom idősebb kollégáim kitartásán és azon is hogy akár 30-35 év után is mennyi erőbefektetéssel dolgozzák végig az évet. De ugye a küldetéstudat, az a fő kérdés. Az egyik konferencián kérdezték tőlem, hogy miért csinálom? Miért jövök el? Hiszen nem fizetnek ezért semmit, nem értik egyszerűen mi nekem ebből a hasznom??? Azt feleltem, ha az itt lévő több száz pedagógusból akár egy kipróbálja azt, amikről beszélek, nekem már megérte. Nem gondolom, hogy én jobban tudok mindent, hiszen rengeteget tanulok én is más kollégáktól, de azt is tudom, hogy néha kell egy kis inspiráció, egy kis változás és úgy érzem vannak olyanok, akik számára ezt nekem el kell hoznom.
És végül, egy keretes írásban kérem, segítsen a pedagógusoknak, szülőknek, akik kisiskolás, újmédia korába belépő gyereket nevelnek, soroljon fel 10 számítógépes, okostelefonos, táblagépes játékot, amit bátran és fejlesztő jelleggel oda lehet adni a gyerekeknek?(Okostelefonos, táblagépes, PC—s játékot kérnék)
Digitális játékok
Angry Birds
Illetve egy beszerzőhelyet ajánlok: ahol akár 300 forintért is nagyszerű játékokat tudunk beszerezni.
Fotók: Tóth Norbert
Norbert blogja:http://modernpedagogusokblogja.blog.hu/
