A tanárok idejük jelentős részét nem tanítással, hanem dolgozatjavítással töltik. Mi lenne, ha ezt a feladatot más, például egy számítógép végezné el? Megoldható-e megfelelően ez a feladat, vagy a technológiai újítás bevezetése csak rontana a helyzeten?
A tanárok igen hamar felfedezték, hogy a számítógépek terjedése a munkájukat sokban megkönnyítheti – például a segíthet a tesztek elkészítésében és javításában. Arra viszont sokáig nem gondolhattak, hogy a számítógép a szöveges dolgozatok javítását is elvégzi – legalábbis a legutóbbi időkig.
Válaszok és választások
A szöveges válaszokat feldolgozó szoftverek a választ úgy értelmezik, hogy a benne szereplő szavak között igyekeznek értelmi viszont teremteni. Így például az „a szív vért pumpál” szerkezetből azonosítják, mikről is van szó (a szív nevű szervről és a vér nevű anyagról), és milyen viszony van közöttük (az egyik pumpálja a másikat – természetesen a szoftver azt is azonosítja, melyik melyiket). A program egy táblázatból keresi ki, hogy mely viszonyok felelnek meg a valóságnak, és melyek nem.
Egy másik hasonló kísérletben esszéket értékelt a program. Az ezt a programot használó diákok mintegy háromszor annyit írnak, mint társaik, és ennek köszönhetően szintén gyorsabban fejlődnek. A program azért is motiváló, mert a diákok a munkát inkább játéknak fogják fel, és a negatív értékeléseket sem büntetésként élik meg.
Ugyanakkor vannak, akik kritizálják az ilyen programokat. Ezek ugyanis képtelenek valóban értelmezni a szöveget, helyette formális kritériumokra adnak pontot. Ha például valaki három példát hoz, az egy retorikai formulát használ, és ezért pontokat kaphat. Ha a diák a nagy helyett a hatalmas, gigantikus, jókora, terjedelmes stb. szavakat használja, szintén többletpontot nyer. Még azzal is pontokat lehet szerezni, ha valaki hosszú mondatokat ír, ellenben az érvelés szerkezetét a szoftver egyáltalán nem képes figyelembe venni.
A teljes tanulmány a Nyelv és Tudomány portálján olvasható: http://www.nyest.hu/hirek/a-dolgozatjavito
