Különleges feladatot jelent a 75 napos nyári vakáció mind a családok, mind a pedagógusok számára. A témáról Szekszárdi Júliával, az Osztályfőnökök Országos Egyesületének (OFOE) elnökével beszélgettünk. 2. rész. A pedagógusokra vonatkozó sokszor ellentmondásos szabályokról, a pedagógus biztonsági feladatairól, a kihívást jelentő szülői elvárásokról és az OFOE szerepéről is szóló első rész itt olvasható.
– Mit tart a jó gyakorlatoknak, hogyan érdemes tájékozódni egy ez iránt érdeklődő pedagógusnak, hogy lehet megtanulni a táborszervezést? – Hogyan szerepel a pedagógus-képzésben ez a téma?
Tájékozódni leginkább az internetes és papíralapú hirdetések segítségével lehet, de ez nyilván esetleges.
A táborszervezés nem külön tantárgy, bár úgy tudom léteznek ilyen tárgyú kurzusok a pedagógusképzésben. Leginkább a szabadidő-pedagógiához köthető, de nem külön témaként tárgyalandó terület.
A táboroztatás ugyanazokat a kompetenciákat feltételezi, mint az összes többi pedagógiai tevékenység: hitelességet, empátiát, a hatékony kommunikációs képességét, készséget és képességet az együttműködésre, problémaérzékenységet és problémák konstruktív megoldásának képességét. A táborozás körülményei az átlagosnál nagyobb arányban követelik a szabályalkotás, mégpedig a közös szabályalkotás készségét és képességét, a felelősségvállalást és nyilván állóképességet.
Úgy gondolom: egy tábori programban létszükséglet, hogy biztonságot sugárzó, egészséges lelkű, bizalmat ébresztő felnőttek legyenek jelen, akikhez bármelyik gyerek odamehet, ha gondja akad, ha honvágya van, vagy a társai részéről éri sérelem.
Mivel nincsenek jelen a szülők, a tábornak az ott töltött napokban egy kicsit az otthont is pótolnia kell. És persze a kreativitás is nagyon nagy jelentőségű, hiszen esetenként a felnőttek kezdeményezik a közös programokat. Itt arra érdemes ügyelni, hogy a saját ötletgazdagsága ne terelje el az érintett figyelmét a gyerekek valóságos érdeklődéséről, és ne nélkülük, ne helyettük döntse el, hogy miként bonyolódjon le egy-egy közös program.
– Ha valaki ezzel kapcsolatban tanulni szeretne, tanácsra, útmutatóra van szüksége, forduhat-e az OFOE-hez?
Konkrét esettel, kérdéssel mindig is lehetett fordulni hozzánk a honlapunkon keresztül (www.osztalyfonok.hu), de általános bölcsességeket nem tudunk és nem is akarunk hirdetni. Egy-egy megtörtént eset közös elemzése, több oldalú megvilágítása szerintem jelenthet némi segítséget a téma iránt érdeklődő pedagógusoknak.
– Különösen figyelemre méltó volt a felháborodást is kiváltó véleményeket, hozzászólásokat böngészni például mogyoródi Military táborról, ahol a tizenéves fiatalok katonai ismereteket szerezhettek, a sorkatonai kiképzéshez hasonló körülmények között éltek. A vélemények megoszlottak, hogy milyen értékeket, személeletet, életmódot közvetít egy ilyen tábor? Ezzel kapcsolatban mi a véleménye az OFOE-nek?
Érdekes vita zajlott erről a Facebookon, pro és kontra érvek sorakoztak. Nem az egész egyesület, csupán az én személyes véleményem szerint a sorkatonai képzésre hajazó military tábor olyan korábbi emlékeket ébreszt, amelyek riasztóak lehetnek. 11 éves gyerekeket fegyverforgatásra tanítani még akkor is veszélyes, ha a kisfiúk többség ösztönösen és szívesen játszik háborús játékokat. Ezt a véleményemet többen osztották, de voltak ellenzők is, akik szerint a gyerekek itt évek óta jól érzik magukat, visszajárnak, a szülők biztonságban tudják őket, és csak a javukra válik, ha edződnek, rendet és fegyelmet tanulnak. A magam részéről továbbra is tartom az eredeti álláspontomat, de érdeklődéssel figyelem a másik oldal véleményét. Ugy vélem, hogy a jelenlegi feszült társadalmi légkörben, amikor egyre több az agresszió, egy ilyen vállaltan katonai jellegű tábor káros irányba befolyásolja ezeket a nagyon fiatal gyerekeket.
– Egy másik botrányos tábor már évtizedekkel korábban volt, de mostanában derültek ki a megdöbbentő részletek a pedagógus visszaéléséről, a gyerekeket ért zaklató viselkedéséről. Mit gondol, hogyan lehet ezeket a helyzeteket megelőzni, mire figyeljenek a szülők, pedagógusok, ha tábort keresnek?
A 25 éve történt gyerekmolesztálást most leleplező médiahírek (és az ehhez kapcsolódó médiahiszti) igencsak felborzolták a kedélyeket. Mindenki a saját szájíze szerint interpretálja a történteket. Felerősödtek a gyermekbántalmazás, a pedofília megakadályozását sürgető hangok, és átmenetileg még egy olyan már neveléstörténetnek számító eseménysorozatra is árnyékot vetettek, mint a bánki táboroztatás. Leveleki Eszter táborai sok gyerek számára jelentettek életre szóló élményt, nem véletlen, hogy a „bánki (azóta már szülő, nagyszülő korba érkezett) gyerekek” azóta is számon tartják egymást.
A Leveleki Eszter és Mérei Vera által még a második világháború előtt elindított gyermeknyaraltatást Leveleki Eszter a háború után is több éven át folytatta. Ha a mai terminológiát vesszük alapul leginkább a gyermekköztársaságokkal (pl. Sztéhlo Gábor Gaudiopolis-a) és a közismert élménypedagógiával rokonítható az a „Pipecland”, ami ezekben a táborokban működött. Akit közelebbről érdekel, olvassa el a Nyugodtan tegezz! címmel megjelent kötetet, amelyik Leveleki Eszter már klasszikusnak számító pedagógiájáról szól (Szerk.. Farkas Endre, Budapest, 1992).
Nem hiszem, hogy az említett látványos botrányt követően a szokásosnál nagyobb elővigyázatosságra lenne szükség. A világ általában veszélyes üzem, elég, ha a gyerek felszáll egy villamosra, vagy csak sétál az utcán. A legnagyobb veszélyek többnyire nem a nyári, szervezett táborokban leselkednek rájuk.
Jelentősen csökkentheti a kockázatot, ha a szülő bizalomteli, jó kapcsolatban van a saját gyerekével, odafigyel az érdeklődésére, szükségleteire, őszintén és nyíltan válaszol a kérdéseire. Az is lényeges része a prevenciónak, hogy a gyerekét a sajátmaga iránti felelősségre nevelje: arra, hogy ne veszélyeztesse meggondolatlanul önmagát és másokat, tartsa be az ő testi épségét is óvó szabályokat, merő kalandvágyból és vagányságból ne kezdeményezzen olyan csínyeket, (illetve ne vegyen részt ilyenekben), amelyek előre nem látható súlyos következményekkel járhatnak.
A kamaszokra általában jellemző, hogy nehezen tűrnek korlátokat, és hősies, bátor cselekedetnek élik meg egy-egy szabály kijátszását. Ezért fontos, hogy a táborok szabályait a résztvevő gyerekek elfogadják, betartsák, és egymással is betartassák. Persze ehhez megfelelő szabályok és azokat tudatosan, következetesen alkalmazó, hiteles és felkészült táboroztató felnőttek (pedagógusok) szükségesek. Azok a gyerekek, akik szívesen táboroznak, általában az ezzel járó szabadságot szeretik, hogy nincsenek szem előtt, együtt lehetnek a kortársaikkal, és minden olyan nagyon más, mint otthon és az iskolai időszak hétköznapjaiban. Az ebből a szabadságérzésből fakadó olykor elképesztő és nem mindig veszélytelen ötletek előfordulása lényegesen gyakoribb, mint a táboroztató felnőttek részéről megjelenő abúzus.
