A Színpadon a Természettudomány (Science On Stage) 2014-ben megrendezett magyarországi fesztiválján Debrecenben nyert fődíjat kémia kategóriában a „Vele vagy nélküle? A nehézipar előnyei és hátrányai-Worldwide Mountains, Bring the Mountains to Europe” című német-magyar közös projektjével. 2015-ben Londonban a Queen Mary Egyetemen rendezték meg a fesztivált, ahova Ön is kiutazhatott a Magyarországot képviselő csapat tagjaként és ismét a nyertesek között volt.
Mit érdemes tudni erről kémiatanár szemmel?
Egy előző projektemmel hívtak meg a Franfurt/Słubiczeben megrendezett előző Európai Science on Stage Fesztiválra, itt ismertem meg Frank Waltert és Ute Eckhofot. Ők Goslarban, Németországban gimnáziumi kémiatanárok. Ez a város 1000 éves bányászati kultúrával rendelkezik. Erre alapozva kollégáim egy a bányászat gyakorlati jelentősségét megismertető iskolai projektet indítottak el 2 éve, a helyben fellelhető ásványkicsek (réz és egyéb nehézfémek) témakörét feldolgozva. Hosszas beszélgetések után megállapodtunk hogy csatlakozom a programhoz, felhasználva a magyar adottságokat új részekkel(aluminium kitermelése, felhasználása) egészítem ki a programot.
Így keveredtem el az Oroszlányi Bányászati Múzeumba és ismerkedtem meg Mike Istvánnal, aki az ottani gyűjtemény elhívatott kezelője. Egyéni ötleteivel tette ő és néhány kollégája nagyon tematikussá, az oktatásban kiválóan használhatóvá a gyűjteményt. Külön dicséret illeti meg a Központi Bányászati Múzeumot Sopronban, hogy a legtöbb felirat angolul és németül is olvasható a múzeumban. Számomra egy új világ nyílt meg, egy kemény, de varázslatos világ, a maga hiedelmeivel, dalaival, történetével.
A múzeum dolgozóival és a német kollégákkal közösen dolgoztuk a látogatás tematikáját,a feladatlapokat, workshop tematikákat, én segítettem őket abban, mit tud, és mennyit bír el egy 13 éves. Külön élmény volt számomra, hogy Ute és Frank el tudtak jönni Magyarországra kidolgozni a teljes programot, és a helyszíneket látva úgy döntöttek, hogy német-magyar diákcsere programmal, a feladatok vegyes csoportokban történő helyszíni megoldásával és iskolalátogatásokkal is kibővítik a programot. Ez történt meg idén juniusban, amikor a goslari gimnázium egy osztálya látogatott a mi iskolánkba, amit szeptemberben követ a viszontlátogatás.
Ezzel a kész projekttel pályáztunk együtt az idei, Londonban rendezett fesztiválra. A megtisztelő lehetőséget mind német, mind magyar oldalról elnyertük, én a debreceni projektvetélkedőn kaptam meg ezt az elismerést, hogy Magyarországot képviselhettem.
A londoni fesztivál még sokkal nagyobb volt, mint az előző németországi, majdnem 500 természettudománnyal foglalkozó tanár gyűlt össze, nem is beszélve a többszáz látogatóról, akik a pedagógiai ötleteket jöttek ellesni a nyílt napokon. rengeteg jó ötletet sikerült összegyűjtenem, amit megpróbálok apródonként beépíteni a mindennapi pedagógiai munkámba, igazából ezért is örültem, hogy kimehetek, semmi egyéb várakozás nem volt bennem. Hihetetlen élmény és feltöltődés találkozni ennyi lelkes tanárral, ötleteket cserélni, megvitatni a problémákat, amelyek, nem túl nagy meglepetésemre teljesen egyformák országtól függetlenül.
A nagy forgatagban nem is gondoltunk arra, hogy milyen helyezést érhetünk el, mi „mezítlábas kémiatanárok” vagyunk, a projekt nem volt színes-szagos, mint elég sok más résztvevőé.Ezért ért nagy meglepetésként, amikor kihirdették az eredményt!Mindannyian (a német kollégák is) HUNGARY –Debrecen feliratú pólóban voltunk, hogy jelezzük, a következő fesztivált mi rendezzük 2017-ben.Gratulált mindenki: a magyar nagykövet, a debreceni alpolgármester, és érdeklődéssel hallgatták a projekt összefoglalóját tőlünk.Hihetetlen élmény volt, ami mind a mai napig nagyon jó érzéssel tölt el és erőt ad az új tanévhez.
