A Könyvtárostanárok Egyesülete (KTE) által kiadott Az év ígéretes könyvtárostanára emlékérem birtokosával, Terdik István könyvtárostanárral beszélgetett Pozsa Réka könyvtárostanár.
Mikor kapta meg az emlékérmet és mit jelentett az ön számára az érem?
Az év ígéretes könyvtárosa emlékérmet 2007-ben kaptam a KTE-től. Az egy zavaros időszak volt: – iskola-összevonások, megszüntetések korszaka, egyetemre is jártam munka mellett – így azt hiszem a legjobbkor jött az elismerés. Nagy lökést adott mentálisan. Viszonylag fiatalon elismerést kapni mindig különösen nagy megtiszteltetés, – számomra ez egy munkával teli időszakban különösen fontos volt..
Hogyan fogadta a környezete, hogy emlékérmet kapott? Változott-e valami?
Mindenki gratulált a környezetemben. Elsőként a közvetlen főnököm – az igazgatóhelyettes – látszott rajta az öröm, és a büszkeség. Aztán kollégák és a barátok jöttek. Azt hiszem nem változott hozzá(m)állásuk. De volt, aki az ország másik végéről írt, gratulált, hogy látta a képem, és velem örül.
Első könyves élményére emlékszik?
Gondolom itt nem a korszakban mindenki számára elérhető mesekönyvekre gondolsz, hanem az önálló választás korai időszakának olvasmányélményeire. Emlékszem az első néhány meghatározó könyvre a kezdetekből. Ezek főleg a történelmi múltban játszódó kalandregények voltak. Pl.: A koppányi aga testamentuma (Fekete István), A rab ember fiai (Móra Ferenc), Ivanhoe (Walter Scott). Aztán jött a szokásos Egri csillagok (Gárdonyi Géza), és később már Rejtő Jenő és Shakespeare művei adták a következő szintet.
Voltak-e befolyásoló, meghatározó személyek, könyvtárostanárok, iskolai könyvtárak?
Meghatározó személynek mindenképpen az általános iskolai történelemtanárom, ill. a középiskolai irodalomtanárom. Előzőtől a történelem szeretetét, tudásvágyat, utóbbitól az irodalom szeretetét kaptam. A felsőoktatásban tanulva is több fontos jellem- és tudásformáló tanárembert ismertem meg. Minden diplomámat Egerben az Eszterházy Károly Főiskolán – (már egyetemen) végeztem – leginkább a történelem tanszék oktatói voltak rám nagy hatással, de a többi szak is bővelkedik a jó szakemberekben.
Hogyan indult pályája? (Örömök, nehézségek, segítők …)
A pályám érdekesen indult – egy neves informatikai cégnél dolgoztam, és állást kerestem. Véletlenül akadtam egy igazgatóhelyettes levelére, melyben könyvtárost keresett egy iskola – és a 3. forduló után én lettem az iskolai könyvtáros.
Bevittek egy helyiségbe, ahol könyvek voltak falra rögzített polcokra rendezve. Sem betűrend, sem katalógus.
Egy feltöltetlen régi integrált rendszer volt egy kőkori számítógépen. Azt hiszem innen szép nyerni – ahogy a labdarúgás világában mondják. De rövidesen rendeződtek a viszonyok – hála az iskola vezetése által nyújtott segítségnek és a kollégák pozitív hozzáállásának. Ekkor kezdtem el járni a budapesti könyvtáros munkaközösségbe, itt Hock Zsuzsanna (vele készült interjúnkat itt olvashatják, a szerk.) segített nagyon sok szakmai kérdésben. Azt hiszem az ő bátorítása és szakmai hozzáértése nagyon sokat jelentett.
Hogyan buzdítja a gyerekeket az olvasásra?
Talán az olvasás megszerettetése a legnehezebb feladat a munkánkban. Leginkább az a baj, hogy az általános iskola – ahol olvasni tanulnak, elméletileg talán meg is szeretnek – elvégezhető a kötelező olvasmányok elolvasása nélkül. Egy minimális kényszer azért kéne mégis – mert ha választás elé állítjuk a gyerekeket, hogy ha elolvasod ezt a könyvet, akkor érdekes élményekben lehet részed, szélesedik a látóköröd, okosabb, tájékozottabb leszel, esetleg csak egyszerűen jó jegyet kaphatsz – vagy nem történik semmi, de ha nem olvasod el, akkor rossz jegyet sem kapsz, nem befolyásol a tanulásban, sőt órán sem veszel részt az ezzel kapcsolatos munkában. Sokan lesznek, akik a könnyebb utat fogják választani. Ez sajnos nagy hatással lesz a további tanulmányaikra, jegyeikre, a szövegértésükre.
Én leginkább a saját óráimon, könyvtári órákon, ill. történelem órán mondok néhány ösztönzőnek szánt mondatot, kiemelek egy-két könyvet, készítek listákat könyvekkel, filmekkel, és beszélek is róluk. Természetesen minden az adott tananyag aktualitását szem előtt tartva.
Milyen más pályán tudná magát még elképzelni?
Szívesen lennék történész, régész vagy írástörténész. De megtanulnék szívesen olyan „kétkezi” munkát, mint a kovácsolás, vagy a szakácskodás. Utóbbit hobbifőzés szinten gyakorlom is a családom örömére vagy bánatára.
Mivel foglalkozik szívesen szabadidejében?
Nem sok szabadidőm van a család és a munka mellett. Ha van is, azt többnyire velük töltöm. Éjjelente filmeket nézek, olvasok – vagy csak könyveket nézegetek. Régebben sportoltam is: úszás, íjászat, futás.
Melyik a kedvenc könyve? Miért? Hogyan, miért ajánlaná másoknak?
Ez nehéz kérdésnek látszik így elsőre, ám ha belegondolok mégsem.
Szeretem az orosz irodalmat. Azt hiszem annyi kiemelkedő tehetség, zseni sehol nem fordult elő, mint ott.
Bulgakov művei egyszerre klasszikusok és modernek – hozzám Ő áll legközelebb. A legismertebb Mester és Margarita mellett ott van a Kutyaszív és Morfium is.
JÖVŐKÉP
Milyen szakmai kihívás áll éppen ön előtt? Min dolgozik éppen?
Az aktuális leltár jelenti majd a legfőbb kihívást. Ehhez remélem, kapok majd segítséget a kollégáktól. Továbbá különböző informatikai fejlesztéseket tervezünk a könyvtárral kapcsolatban is – új számítógépek, hálózat, stb.
Mire vágyik?
Mindenek előtt egy kicsit komolyabb anyagi lehetőségekre a könyvtárunk fejlesztéséhez, ami egyébként szép állománnyal rendelkezik, jó hangulatú és saját audiovizuális rendszerrel működik.
Melyek a tervei a szakmával kapcsolatban?
Szeretném a pedagógus életpálya modellnek megfelelő továbblépést megtenni, és mesterpedagógusi minősítést megszerezni. Természetesen ez a megfelelő követelményrendszernek megfelelően, szakmai és pedagógiai továbbképzések segítségével.
