Mikor az utolsó résztvevő is elhagyta Sonkádot, még kért másfél óra türelmet az interjúhoz. Mire kellet ez az idő?
Arra, hogy egy rövid időre együtt lehessek azokkal a sonkádi asszonyokkal és férfiakkal, akik az elmúlt napokban hajnaltól késő estig azon fáradoztak, hogy a programban minden tökéletesen megvalósulhasson. Termet rendeztek, technikát biztosítottak, szállítottak, az adminisztrációval foglalkoztak, feldolgoztak egy sertést, sütöttek-főztek, terítettek és mosogattak. Nélkülük nem működött volna itt semmi ezen a hétvégén. Most egyszerűen elfogyasztottunk egy késői reggelit, beszélgettünk és megköszöntem nekik mindazt, amit a rendezvényért tettek. Önnek pedig az ez idő alatt tanúsított türelmét köszönöm.
Ez csak természetes. Addig sétáltam egyet a faluban. Télen is szép. Apropó! Miért pont erre az időpontra szervezte a Kárpát-medencei magyar pedagógus szervezetek találkozóját?
Az egyszerű válasz az, hogy mert tavaly is január elején volt. A bonyolult is hasonló. A határon túli szervezetekkel a programokat illetően kialakult egyfajta ritmus, amely némileg meghatározza, hogy mikor tudunk találkozni. Nem kizárólag Sonkádra vonatkozik ez, hasonlóan járunk el bármelyik országban szervezett eseményt illetően. Ők vállalták a tél közepén való utazást, mi pedig örömmel látjuk vendégül őket. Most visszagondolva: tavaly is ilyen hóviszonyok közepette utaztak ide a vendégeink.
Mindenki eljött, akit vártak?
A meghívást minden határon túli szervezet elfogadta, de sajnos az ausztriai és a szerbiai delegációk utazását váratlan események akadályozták meg. Rajtuk kívül mindegyik határon túli pedagógus szervezet képviselete megérkezett. Magyarországot a Nemzeti Pedagógus Kar elnöksége képviselte, de a megjelentek között volt Dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő, Dr. Maruzsa Zoltán és Dr. Lőrinczi Zoltán helyettes államtitkárok az Emberi Erőforrások Minisztériumából, Dr. Gloviczki Zoltán, az Oktatási Hivatal elnöke, az Országos Köznevelési Tanács tagjai, Komolay Szabolcs Debrecen megyei jogú város alpolgármestere, valamint a tágabb térség tankerületi központjainak igazgatói és köznevelési intézményvezetői. Sokan voltunk, az előadásokra megtelt a Művelődési Központ.
Egyértelműen a szombati programok jelentették az igazi kötöttséget és egyben a szakmai kihívást is. Idén miért az anyanyelv szerepe kapott kiemelt hangsúlyt?
Péntekre nem akartunk általános érdeklődésre számot tartó szakmai programot szervezni, hiszen a határon túlról, de akár hazánkon belülről várt vendégeink érkezését munkanapon, téli útviszonyok közepette lehetetlen lett volna pontosan meghatározni. Ettől függetlenül már a késő délutáni, esti órákban is értékes szakmai konzultációk helyszíne volt a Szociális Központ helyiségcsoportja.
Azt, hogy az anyanyelvi oktatásra, annak lehetőségeire és nehézségeire fűzzük fel a szakmai nap programját, Tóth Mária barátom – aki minden Szabadegyetem szervezésében is részt vesz – javasolta, és örömmel fogadta mindenki. Megjegyzem, hogy itthon ez volt az első, konkrét tematikát megvalósító, Kárpát-medence teljes magyar oktatását érintő szakmai program. Tavaly a Nemzeti Pedagógus Kar és a határainkon túli szervezetek hivatalos kapcsolatfelvétele valósult meg. Elhatároztuk ugyanakkor, a jövőben minden évben konkrét pedagógiai tartalommal is bíró rendezvényt valósítunk meg Sonkádon.
Ezek szerint sikeresnek ítélik ezt a kísérletet?
Igen, majdnem teljes mértékben. A majdnem azért hangozhat el, mert Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa sajnos nem tudta megtartani a tervezett előadását. Az elmúlt évben nagyszerű prezentációt tartott, idén levélben szólhatott a tanácskozáshoz annak fontosságáról, hogy
„… együtt kereshetjük a választ például arra …, milyenek leszünk mi, magyarok ötven év múlva? Milyen értékeink vannak, amelyeket feltétlenül tovább kell adnunk?”
Ezeket az értékeket pedig csak nemzeti nyelvünkön hagyományozhatjuk. Ezért kezdődőtt a szakmai program Jókai Mór gondolatával: „Egy kincs van minden nemzetnek adva, míg azt megőrzi híven, addig él. E kincs neve: Édes anyanyelv.”
Elgondolkodásra inspiráló előadást tartott Dr. Gloviczki Zoltán, az Oktatási Hivatal elnöke „Anyanyelvi nevelés ekkor és akkor, innen és túl” címen. Pappné Gyulai Katalin, a Debreceni Tankerületi Központ igazgatója a határokon átívelő és az anyanyelv ápolását is célzó pedagógus-és diákprogramokról tartotta prezentációját, majd Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke tájékoztatott arról, hogy mit tehet az anyaország a határokon túli magyar intézmények anyanyelvi neveléséért.
Az előadásokat követően a megjelent Kárpát-medencei magyar pedagógus szervezetek képviselői tájékoztatást adtak arról, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeniük az intézményesített anyanyelv használatért, illetve bemutatták az e területen elért sikereiket. Megismertük egymás tevékenységét, azonosítjuk, hogy mivel és miképp segíthetjük a határokon túli honfitársaink törekvéseit. Megható volt hallani, hogy néhol milyen küzdelmet folytatnak annak érdekében, hogy közösségeikben a magyar nyelv és annak mindennapi használata tovább öröklődjön.
Lesz folytatás?
Mindenképp, hiszen még csak az út elején járunk. Ez egyébként egyre jobban érezhető közös akarat, folyamatosan nő az együttműködési igény a határon túli szervezetek képviselői és a Nemzeti Pedagógus Kar elnöksége részéről. Mindenki örömmel fogadta, hogy szervezeti és protokolláris eredményeket követően megjelent a pedagógiai-szakmai értékek hasznosítása is. Ezt erősítendő is a Kárpát-medencei magyar pedagógus szervezetek megalkották a 2019. évi esemény-naptárukat. Ezzel az újítással is támogatni kívánják, hogy átfedésektől mentesen szervezhessék programjaikat, amelyeken így a testvér szervezetek előre tervezetten tudnak készülni, megjelenni.
Mi, itt Sonkádon már el is kezdtük tervezni a 2020. évi találkozás szakmai irányát, várjuk külhoni és hazai kollégáinkat.
A cikkben szereplő képek forrása: Dr. Tilki Attila
