Kezdőlap heti kitekintő

    Az Educatio Kiállításon jártunk

    Milyen kérdések foglalkoztatják elsősorban a továbbtanulásra készülő fiatalokat? Milyen segítséget igényelnek? Ilyen és hasonló kérdésekre kerestük a választ az idén 20. alkalommal megrendezett Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállításon. Bízunk benne, hogy ott szerzett benyomásaink, tapasztalataink az osztályteremben is hasznosíthatók lehetnek.

    „Nézd a tömeget! Teljesen beszippant!” – mondja (jó hangosan és lelkesen) egy piros sapkás fiú barátjának a HUNGEXPO bejáratánál. Nem rock koncertre siet, hanem arra a kiállításra, amelynek célja – nyomtatott tájékoztatójának tanúsága szerint – „hogy segítsen eligazodni a továbbtanulás útvesztőjében.” Vajon milyen kérdések foglalkoztatják az ide látogatókat? Milyen segítségre számítanak elsősorban?

    A 20. Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállítást 2020. január 9. és 11. között rendezték meg Budapesten. Egy-egy alkalommal közel 200 kiállító és több, mint 53 000 látogató vesz részt a rendezvényen, melynek során csaknem 50 hazai felsőoktatási intézmény jelenlegi hallgatói és oktatói adják át a legfontosabb információkat a képzésről, a szokásokról, kollégiumi elhelyezésről – sőt, akár a tanulmányokat követő jövőképről is.

    Itt bármit meg merek kérdezni

    Az információs pult előtt anya és lánya beszélgetnek – szerencsére a mi kérdéseink elől sem zárkóznak el.

    – Nagyon érdekel a filmezés, a filmkészítés és szeretek rajzolni is. Azt próbálom kitalálni, hogy bölcsész szakot válasszak-e, vagy inkább olyat, ahol valamilyen gyakorlati képzés van. Összeírtam magamnak egy pár helyet, és meg szeretném kérdezni, hogy egyáltalán milyen tárgyakat lehet náluk tanulni… Meg vannak olyan szakok is, amikről eddig nem is hallottam és érdekesek lehetnek… Fogalmam sincs például, mit csinál, mit tanul egy látványtervező.

    – A neten nem találtál róluk információt?

    – Az lenne a legjobb, ha ezt valaki személyesen mondaná el… Az valahogy más. Nagyon jó, hogy itt sok a fiatal és tőlük bármit meg merek kérdezni. Amit egy professzortól vagy mondjuk a tanulmányi osztályon nem mernék.

    – Nem könnyű ma a fiataloknak – fűzi hozzá az édesanyja. Nagyon sok a lehetőség, de nagyon nehéz a választás is. És én sajnos nem is nagyon tudok benne segíteni.

    Hol lehetek önmagam?

    – Figyu, te boldog vagy itt? – kérdezi egy lány az egyik stand előtt az előtte álló fiútól. Személy szerint meglepődöm a kérdésen. De a fiú nem jön zavarba. (Mint később megtudom, az egyik budapesti intézmény hallgatói önkormányzatának oszlopos tagja. Egyike azoknak az intézményi önkénteseknek, akik az egyes standoknál válaszolnak a látogatók – elsősorban középiskolások – kérdéseire.)

    – Itt biztos, hogy hasznos tudást kapsz. El is tudsz vele helyezkedni, de igazán az a jó benne, hogy… Szóval másoknak is hasznos. Minden nap úgy érezheted, hogy van értelme annak, amit csinálsz. Meg azért is jó itt, mert jó hangulatúak az órák… és nagyon fontos a közösség. Itt nincs az, hogy idegenek között ülsz az órán és azt se tudod, hogy kerültél oda és kik vannak körülötted. Figyelnek rád.

    Elgondolkodom. Ilyen típusú kérdésekre valóban nem kapunk választ a felvételi tájékoztatóban. Holott a tapasztalatok szerint az ilyen típusú „személyesség” egyre fontosabbá válik a pályaválasztás előtt állók számára. Nem véletlenül fogalmazott így Murai László, HÖOK elnöke a kiállítás tájékoztató kiadványának előszavában: „A továbbtanulás az egyik legfontosabb mérföldkő az ember életében, így nem meglepő, hogy e fontos döntés előtt számos kérdés kavarog a diákok fejében: Vajon milyen szakterület illik legjobban a kompetenciáimhoz? A választott szakot mely intézményben érhetem el, ezek miben különböznek egymástól? Milyen lehetőségeket biztosít a város és az intézmény a tanulmányokon túl? Hol lehetek igazán önmagam?”

    A fentieket támasztja alá Tóth Eszter, a Magyar Képzőművészeti Egyetem munkatársa is, aki remek, figyelemfelkeltő installáció, egy Dávid-fej mellett állva figyelmesen válaszol a feltett kérdésekre. (Mint később kiderült, ez egy intézményük főépületében lévő közösségi tér dísze – és az eredeti szobor fejéről készült jegyzett másolat.)

    – Ez az első alkalom, hogy intézményünk képviselteti magát a kiállításon. Kellemes meglepetésként ért minket, hogy ilyen sok látogatója van a standunknak, ennyien érdeklődnek az Egyetemünk iránt. Meglepő vagy megválaszolhatatlan kérdést nem kaptunk, a hozzánk látogatók elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy pontosan milyen a mi képzésünk, milyen típusú tárgyakat tanulhatnak nálunk – és miben nyújtunk mást, mint a hozzánk hasonló profillal rendelkező intézmények. Jó volt első kézből megtapasztalni, mi is fontos egy mai (esetleg hozzánk készülő) diák számára.

    Előző cikkÖtletek a magyar kultúra napjára
    Következő cikkSzeretet és tisztelet: ezek nélkül semmi nem működik – interjú Vladár Éva Prima-díjas pedagógussal