Láncmesék
Láncmeséket az ismétlődés „törvényszerűsége” működteti, ezt figyelhetjük meg például A kóró és a kismadár, illetve A nyulacska harangocskája történetében is. Bánó István a következőket írta a népmesék ismétlődéseiről: „a népmese sajátos szépségének forrása éppen abban a finom és sajátos egyensúlyban van, amelyet az azonosság illetve a meglepetés esztétikájának eszközei szolgáltatnak. A kettő közül nagyobb jelentőségű az azonosság, illetve az abból származó biztonság, amely vezető szerepet játszik a kódolás-dekódolás szinkronjának megteremtésében. A meglepetéseknek inkább színező, élénkítő, szórakoztató szerepük van. Soha nem zavarják az azonossági tényezők hatását, sőt igen gyakran azokkal párhuzamos hatást is gyakorolnak.”
A láncmesék sajátos szerepét a pszichológia és a pedagógia egyaránt (és később a drámapedagógia is) igen fontosnak tartotta. Zóka Katalin szerint az ötéves kor alatti gyerekek azért kedvelik az ilyen történeteket, mert „ezek cselekményépítése egyszerű, az ismétlésre, ismétlődésre épül, melynek ismerős biztonsága nem puszta formaképző elem, hanem a gyermeki várakozást fokozó, a történetépítésbe beavató tényező. A gyerek számára örömet jelent az ismerősben felfedezni a váratlant, az újdonságban az ismerőst, a láncszemekből építkező struktúra révén anticipálja az eseménysort, a retardáció feszültsége pedig fokozza a műélmény beteljesedését.”
+ 1 tipp: a láncmesék kiváló memóriagyakorlatot is jelenthetnek, ha közösen, vagy egymást váltva (netán szerepek szerint kiosztva) soroljuk fel a történet ismétlődő részeit – ha lehetséges, egyre gyorsabb, pörgősebb, vidámabb tempóban.
Saját élmények
Érdemes úgy mesélni – akár a családban, akár az óvodában, iskolában –, hogy személyes történeteket fűzünk az egyes történetekhez: feleleveníthetjük például, hogy mi magunk kitől hallottuk először, miért kedves nekünk ez a történet, van-e kedvenc mesehősünk belőle. Megmutathatjuk akár a mi régi mesekönyveinket is. Ezek használata során mi magunk is felidézhetünk félig-meddig a magunk számára is feledésbe merült történeteket. Az ilyen kalandokkal tarkítva a népmese napja még inkább közös élménnyé, közös ünnepléssé válhat.
A kis gömböc a József Attila utcában
Talán meglepő, de : „a kis gömböc még Klári nénit is bekapta”… „Vándoroltak tovább, még a József Attila utcai iskola mellett is elhaladtak”. Természetesen mértékkel érdemes ilyen formában tarkítani a népmeséket (nem szükséges mindent aktualizálni) – de egy-egy hasonló mondat sokat segíthet a figyelem fenntartásában is.
