A tanulási stratégiákat gyakorta keverik össze a tanulási módszerekkel. Előbbiek ugyanis olyan tervek, amelyek az információk összegyűjtésére, feldolgozására és szükség szerinti előhívására vonatkoznak – szemben az ismeretek elsajátítása során alkalmazott technikáktól. A kettő közti különbség a pszichológusok szerint a metakognitív tudatosság, amely – a tanulási technikákkal ellentétben – mindenképpen szükséges a tanulási stratégiák sikeres alkalmazásához. Vagyis a tanulási stratégiák átfogó, rendszerszintű gondolkodást igényelnek.
A tanulási stratégiák nem azonosak a tanulási stílusokkal sem. Ez utóbbiak nyomán különböztetünk meg audio, vizuális, audio-vizuális és kinesztetikus típusú tanulókat – akik az információt hallás, látás vagy mozgásos tevékenység útján dolgozzák fel legkönnyebben. A tanulási stílusokkal szemben a tanulási stratégiák elsajátíthatók.
A tanulási stratégiákat célszerű a problémamegoldáshoz hasonlítani – melynek lépései a következők: a probléma megértése, a tervkészítés, a terv megvalósítása, és az ellenőrzés. Ha ezeket a fázisokat a tanulási stratégiára alkalmazzuk, a következő lépéseket kell követnünk: az adott feladat megértése és a hozzá kapcsolódó tervkészítés, a terv megvalósítása, majd ellenőrzése, szükség esetén a terv módosítása.
A tanulási stratégiák alkalmazása egyrészt hatékonyabbá teszi a tanulást és az ezekhez szükséges problémamegoldó készségek elsajátítása hasznos lehet az élet bármely területén. Azonban tény, hogy elvont gondolkodás szükséges hozzájuk, amely igen hosszú folyamat során alakul ki – és többnyire tudatos tevékenységek eredményeként. Vagyis nem várható el általános iskolásokról, hogy maguk jöjjenek rá a számukra ideális tanulási stratégiá(k)ra. A szakértők szerint bőven elegendő, ha a pedagógus irányítása mellett megtanulnak hatékonyan tanulni.
Ez pedig nem „csak” annyit jelent, hogy nem tanulnak meg (eléggé) olyan anyagrészeket, amelyekről azt feltételezik, hogy tudják, hanem azt is, hogy általuk már tudott anyagok megtanulására fordítanak aránytalanul sok időt és energiát. Csupán a serdülőkor elejétől jellemző, hogy a tanulók – ideális esetben! – egyre tudatosabban kezelik a kapott információkat.
Mindezek tanulsága, hogy a gyerekeket érdemes a tudatosság felé terelni a tanulás terén – annak figyelembe vételével, hogy alsó tagozatos korban a gyerekek többnyire még nem képesek általánosítani, vagyis például egy adott módszert egy másik feladatra alkalmazni. Vagyis a tanulás tanítása során is érdemes betartani a fokozatosság elvét a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelően.
Forrás: http://pedagoguskepzes.elte.hu/images/anyagok/iv4/Iskolapszichologia_Fuzetek_36
https://ojs.lib.unideb.hu/ams/article/view/8085/7370
