Az idők során több kutatás is foglalkozott már a flow élmény iskolai jelenlétével – vagy éppen hiányával. Az egyik ilyen vizsgálat során – melyről Csíkszentmihályi 2011-ben magyarul is megjelent művében számol be – a serdülők tanórai időtöltését vették górcső alá. A tanulóknak feltett kérdések arra is kitértek, hogy mennyire figyelnek, összpontosítanak a diákok a tanórán – vagy éppen merre kalandoznak el gondolataik. A kutatásban szereplő diákok főleg (56%) egyéni munkával, kisebb részben (32%) passzív figyeléssel töltötték az órát.
A kérdezettek 54%-a számolt be tananyaggal kapcsolatos gondolatokról – tehát a tanulók 46%-a valami mással foglalkozott az órán. De vajon mivel? „A diákoknak a tananyaggal össze nem függő gondolatai saját személyükkel, barátaikkal, romantikus érdeklődésükkel, az evéssel, a hazamenéssel kapcsolatosak, illetve sok esetben éppen nem gondolnak semmire”. A kutatásnak természetesen nem az volt a célja, hogy lerántsa a leplet az ábrándozó diákok órai tevékenységéről, mindazonáltal felhívja a figyelmet erre is.
Hiba lenne természetesen az ábrándozást csupán a kamaszok privilégiumává tenni, hiszen a kutatások szerint ébren töltött időnknek majdnem felét (egészen pontosan 47%-át) töltjük ezzel a tevékenységgel.
„A gömbölyű kis felhők puha lengéssel úsztak ismeretlen tájak felé, valahol egy vonat pöfögött, és ígéretes kőszénszag úszott be az ablakon, utazásszagot vegyítve a törtek és aránypárok közé. A kőszénszag egy közeli sütöde kéményében született, és semmi köze nem volt a pöfögő mozdonyhoz, de illúzió és képzelet is van a világon, amiből némelyik hetedikes többet kapott a kelleténél.” Ez az idézet – a Fekete István-féle Tüskevárban olvasható – remek példája a tantermi ábrándozásnak. Lényegében bárki be tudna számolni hasonló tapsztalatokról, hiszen az álmodozás, ábrándozás természetes emberi cselekvés. Ennek ellenére egészen a közelmúltig a jelenséggel foglalkozó kutatások jelentős része funkciózavarként értékelte. Nem csoda, hiszen ezek a kutatások főleg a teljesítményt vizsgálták – és ebből a szempontból az ábrándozás valóban felesleges, haszontalan (sőt, az „élet megrontója” is egyben). Más szempontból azonban pozitív hozadékai is vannak: Jerome L. Singer kapcsolódó, 1960-as évektől publikált eredményei is arra engedtek következtetni, hogy az ábrándozás más fantáziatevékenységekhez hasonlóan fontos építőköve az egészséges lelki működésnek. Ráadásul az elmúlt évtizedekben egyértelmű összefüggéseket találtak például az impulzuskontroll, a kreativitás, az összetett gondolkodás képessége, a kíváncsiság, a problémamegoldás vagy akár a tervezés és az ábrándozás között. Egy 2011-es tanulmányban pedig az ábrándozás olyan funkcióit írták le, amelyek segítik a jövőbeni események becslését/tervezését, a kreativitást, a figyelem rotációját és a diszhabituációt (ami ebben az értelemben a figyelem „pihentetését”, „kikapcsolását” teszi lehetővé).
Forrás: http://efolyoirat.oszk.hu/00000/00011/00028/pdf/iskolakultura_EPA00011_1999_06_07_015-027.pdf