Kedves Andrea, honnan jött az ötlet hogy pályáztok? A te ötleted volt?
Köszönöm a kérdést! A pályázati kiírást a kolléganőm látta meg e-mailben. Ő volt az, aki az elolvasása után, egyből pozitivan reagált rá, hogy ez egy igazi jó lehetőség az óvodánknak. Most jött el az idő, próbáljuk meg, hátha sikerül felvirágoztatni az ovit. Egyszóval, elintézte… indulnunk kell!
Az elbírálás az alábbi szempontok szerint történt: napvédelem témájának megjelenése, edukatív jelleg, egyediség, a bevont gyerekek száma. Mesélnél kicsit a megvalósításról?
A pályázati felhívást elolvastam és gondolkodni kezdtem a megoldáson. A bunki szó hallattán először egy sátras megoldás jutott az eszembe, de ezt elvetettem és eszembe jutott az újrahasznosítás, amely a környezeti nevelésben jelen van mindennapjainkban. Nevelőtestületünk Zöld team elnevezésű szakmai munkaközösségének vezetőjeként képviselem és irányítom a pedagógus kompetenciák közül a környezettudatosságra neveléshez kapcsolódó feladatokat, újításokat óvodánkban. Több kezdeményezésünk is volt ez évben az újrahasznosítás jegyében:
– készítettünk üditős flakonból madáretetőt
– kartondobozból medvebarlangot és ez a kis bunki született meg a pályázat kapcsán.
Az üdítős, tejes dobozok újrahasznosítása kitűnő megoldást tárt elém hiszen összeállításukkal, összeillesztésükkel alkottuk meg ezt az aranyos kis házikót. Figyelembe véve, hogy a nap elől el tudjanak bújni a gyerekek, hiszen ez volt a pályázat elbírálásának egyik szempontja. Edukatív jellege hatalmas volt, mert a gyermekeknek nagyon tetszett, hogy az üdítős, tejes dobozokat nem dobtuk ki a szemetesbe, hanem egy izgalmas bunkit készítettünk. Igy kezdődött a gyűjtögetés, hatalmas lelkesedés volt az óvodai csoportonkban, amikor a szülők elé tártam az ötletet. 100 %-osan támogatták a pályázat feladatának megvalósítását. Gőzerővel kezdték gyűjtögetni a dobozokat.
Hogyan sikerült a gyerekek bevonni a folyamatba? Mik voltak a szülők visszajelzései?
Együtt megterveztük, hogy milyen legyen a házikó. Méregették a gyerekek, hogy milyen magas legyen és ehhez megszámoltuk, mennyi dobozra lesz szükségünk. A gyerekek kérésére három ablakot készítettünk a kis bunkinkra. Nagyon lelkesen vettek részt a munkálatokban és nagy motiváció volt számukra, hogy megnyerjük a pályázatot. Amikor elkészült nagy boldogság volt és minden gyermek egyszerre szerette volna kipróbálni. Szinte sorban állás volt, hogy bebújhassanak. Úgy gondoltuk, hogy már nyertesek vagyunk hiszen öröm volt látni a csillogó gyermek szemeket, amikor a bunkiból kikukkantottak.
Ezután megkezdődött az izgalmas várakozás az eredményhirdetésig. Minden napunk a bunkiról szólt. Amikor eljött a nap és megtudtuk, hogy mi nyertük meg, a boldogságtól könnyeinket törölgettük. A gyerekek kérdezték is, hogy Óvó néni miért sírsz. Elmondtam nekik hogy nyertünk a bunkinkkal. A gyerekek is kitörő örömmel fogadták. Felemelő érzés volt együtt végig csinálni, együttműködni és látni azt, hogy mennyi ember segítette célunk elérését.
Mik a terveitek a jövőre nézve a nyári pihenés után?
Pihenésünk nem sok lesz az idén nyáron. Óvodánk folyamatos nyitvatartással műkodik a pandémiás helyzetre való tekintettel. Leszünk majd szabadságon júliusban, augusztusban, de ez az idei év is eltérő az előzőekhez képest. Már a megvalósítás napjaiban beszélgettük kolléganőmmel, hogy ezt a fajta bunkit lehetne óvodánk minden csoportjának elkészíteni. Hiszen hatalmas örömmel, boldogsággal fogadták gyermekeink a már elkészült bunkit. Jó érzés látni a mosolyt az arcukon, a csillogást a szemükben. Folyamatosan gyüjtjuk tovább a dobozokat, készülünk a további bunkik gyártására. Lehet még saját részre is jól jönne otthon… Hiszen, néha jó gyermeknek lenni, felnőttként is…!
Az interjút készítette Tóth Éva főszerkesztő.
