Az osztálytermi (csoportszobai) csendről szóló írásunk kapcsán merült fel, hogy milyen sok kapcsolat van a csend és az érzékelést fejlesztő (dráma)játékok között.
A csendjátékok Maria Montessori eredeti szándéka szerint érzékeléssel kapcsolatos feladatok lettek volna. Azaz közeli rokonai s drámapedagógiában használatos érzékelésfejlesztő játékoknak. Ez utóbbiak esetében nem a csend az elsődleges cél – de „járulékos elemként” igen gyakran ez is létrejön az egyes gyakorlatok során. Az érzékelésfejlesztő játékoktól, gyakorlatoktól elsősorban az várható, hogy a résztvevők jobban odafigyelnek környezetükre, növekszik testi és térbeli biztonságuk. Ezek mellett sok esetben időérzékük és esztétikai érzékenységük is fejlődik.
Az egyik legismertebb, tapintással kapcsolatos játék során mindenkinek le kell hunynia a szemét. Ezt követően egy előre előkészített, legalább húszféle (lehetőleg különböző formájú, eltérő anyagból készült) dolgot tartalmazó, letakart kosarat visz körbe a játékvezető. Mindenkinek fel kell ismernie benne legalább egyvalamit. Ezt meg kell jegyeznie, majd a kör végén mindenki megnevez egyet a kitapintott tárgyak közül (lehetőleg nem ismételve az elhangzottakat).
A második körben először szabad szemmel nézik a játékosok a kosár – asztalra kitett – tartalmát, majd újra csukott szemmel kell mindegyiket „azonosítani”, miután a kosárba visszakerültek. A tárgyakat ezután a helyes felismerést követően maguknál is tarthatják a játékosok. Ezt követően a játékvezető irányításával a résztvevők megbeszélik, hogy a két játékkörben kit mi segített (vagy vezetett félre) a felismerésben. (Ez a játék nemcsak a gyerekek számára hasznos: gyakran használják az idősek között végzett szociális munka során, a „Reminiscence” vagyis „Emlékezet” csoportok egyik alapgyakorlata.)
Az ilyen típusú gyakorlatokat lehetetlen koncentráció nélkül, hangzavarban végezni. Különösen igaz ez a hallással kapcsolatos gyakorlatoknál. Ezek legismertebb formái közé tartozik például a „postásjáték” amikor fülbesúgással továbbítanak „üzenetet” a résztvevők, vagy a „Hol szólsz, kispajtás?”melynek során a csapattagok elváltoztatott hangon szólnak nekik háttal álló játékostársuknak. Az említettek közül valamennyi fejleszti a koncentrációt és elősegíti a csendes elmélyülést is.
Az érzékelést fejlesztő gyakorlatok, drámajátékok a szakértők szerint akkor igazán hatásosak, ha beszélgetünk is ezekről a feladathoz hasonló, korábbi tapasztalatokról a gyerekekkel: érdemes minél több kapcsolódó élményt megfogalmazni (akár közösen). (Ez egyszersmind a szóbeli kifejezést is fejleszti.) Az ilyen élmények megfogalmazásában érdemes segíteni a gyerekeket. Ennek mikéntjéről részletesebben írunk következő, kapcsolódó cikkünkben.
Forrás: https://epa.oszk.hu/03100/03124/00017/pdf/EPA03124_dpm_1997_k_013-019.pdf
