„Az utóbbi években kedveltté váltak a táncos, a mozgásos, a versmondó játékok és egyre nagyobb teret hódít a képlátóképesség, a ritmusérzék, a fantázia fejlesztése. Az itt közölt játékok sem különböznek sokban ezektől, legfeljebb hozzátehetnénk a kreativitás néhány alkotóelemének fokozottabb figyelembevételét, a gondolkodás könnyedségének, rugalmasságának, az átélő, megszemélyesítő képességnek állandó gyakoroltatását. Ez utóbbi különbözteti meg ezeket az általában közismert párbeszédes, dramatizált játékoktól. Míg ott a végeredmény az alakítás, a szerepjátszás a fontos, ezeknél a játékoknál az előkészítésen van a nagyobb hangsúly, azon a fázison, amikor a gyerekek gondolkodását mozgatjuk meg, ezer és ezer váratlan kérdéssel serkentjük egy belső kép kialakítására, amelynek a külső megjelenítése nem elhanyagolható, de nem is a leglényegesebb kellék” – írta egyik, A Tanító című lapban megjelent, Játékok a szabad időben írásában.
A vázolt elemzésforma során a résztvevők nem csupán egy-egy dramatikus mű szövegét „mondják újra”, hanem igyekeznek mélyebbre ásni: minél több részlet (kifejezés, cselekményszál, stb.) megragadására, megjelenítésére törekszenek. „Az improvizatív játékoknak tehát a cselekvő elemzésaz egyik, a tömegimprovizáció a másik feltétele. Ez utóbbi fontosságát szeretnénk még egy szempontból aláhúzni. A szokásos, hagyományos dramatizáló formába azok a gyerekek kapcsolódnak be, akik egyébként is felszabadultan beszélnek. Az improvizációk előkészítő fázisa viszont teljesen képi és érzékszervi emlékezetre épít, és ez nagyobb szerepet teremt a nem eléggé jól beszélő, de jelentős belső életet élő gyerekeknek. De mihelyt az előkészítés gyors és tömeges választ kívánó fázisa véget ér, és a játékra kerül a sor, ezek a gyerekek ismét „megfagynak”, elbizonytalanodnak. Ha azonban egy-egy cselekvéses játékfázist előzetesen, tömegesen, az osztály egészével együtt végrehajtottak […], sokkal bátrabban dolgoznak egyedül is.”
Vajon miért alkalmasak Weöres művei különösen az ilyen típusú improvizációra? mezei Éva erre is választ adott: „Weöres Sándor versei közül sokat ismernek a gyerekek. Nagyszerű játékokat rögtönözhetünk az Éc-péc kapuléc című mondókára, amelyik kiszámolós versnek is jól használható, a Paripám csodaszép pejkóra, amellyel szaggatott, kemény ritmust: ti-ti-tá, ti-ti-tá, tá-tá tanulhatunk, kézzel-lábbal, egész testtel, a Fut-robog a kicsi kocsira, melynek szóelemzése során remek ábrázolások születnek Haragosiról, a retyerutyáról és még a nagyobbak is nagyszerűen elszórakoznak a Weöres Sándor fordította angol gyermekvers, a Vágtat a gazda a vasderesen elemzésén, megelevenítésén. Az utóbbi különösen alkalmas a játékra, mert csupa párbeszéd, elevenség, mozgás.”
