Kezdőlap jó példák

Egy rendkívüli „mesekönyv”

Játékgyűjtemény? Mesekönyv? Tanári napló? Jegyzetfüzet? Mindez együtt – és még valami: egy rendkívüli pedagóguspálya sajátos dokumentuma. Írásunkban Kovács Éva Az élet tükre című könyvét mutatjuk be.

Forrás: MI

Kovács Éva tanítói, drámapedagógusi, színjátszórendezői tevékenysége egyaránt fogalom – ennek egyik legutóbbi „lenyomata” a Gödöllő Ifjúságáért és Gyermekeiért díj. Munkáját minden tekintetben átgondoltság, sokszínűség jellemzi. Az általa létrehozott előadásokra is igaz ez: egyaránt szórakoztatóak és elgondolkodtatók – sallangoktól és  megszokásoktól mentesek. Az élet tükre cím tehát találóan jellemzi a szerző munkásságát is.

A kiadvány Kovács Éva tizenhat meséjét tartalmazza. Ezekben éppúgy megjelennek a hagyományos, mint a modern motívumok: mesemondó király, kalandvágyó driád, focizó gyerek vagy magányos regényíró egyaránt hősei közé tartozik. A történetek szülői (pedagógusi) meseolvasásra is alkalmasak, de ebben a formában is interaktivitásra, azaz beszélgetésre, továbbgondolásra késztet egy-egy cselekményszál, vagy a didaktikus megfogalmazástól mentes, finoman érzékeltetett tanulság. Joggal gondolhatja tehát az olvasó, hogy ez a kötet legalább annyi segítséggel szolgál a mesemondó, meseolvasó felnőttek számára, mint a drámapedagógusokéra.

Kovács Éva pontosan meghatározza, hol, milyen drámapedagógiai eszközzel szakítható meg egy-egy történet. A feladatok szemléletes (a kiadványban vizuálisan is elkülönített, „beszúrt”) leírása egyértelművé teszi, mikor, milyen pedagógiai célja van egy-egy ilyen mozzanatnak. Már csak azért is fontosak ezek a jegyzések, mert jól látható, hányféle eszközzel mélyíthető, magyarázható, értelmezhető egy-egy mesei fordulat vagy tanulság. Egy adott történetben éppúgy helyet kapnak a szerző személyes reflexiói, mint a leendő használó jegyzetei – ezzel is inspirálva az olvasót a további, egyedi megoldásokra.

Kovács Éva
Forrás: KB35

A kötet fontos részét képezik az illusztrációk, amelyek olyan gyerekek munkái, akik már foglalkoztak egy-egy drámaóra keretében az adott történettel. Ezekből is látszik, hogy a mesék valóban „működőképesek”: az ifjú alkotók éppolyan pontosan fogalmazták meg az „üzenetet”, mint a szerző a drámás feladatokat. (Már önmagában az is sokat elárul a munka szellemiségéről, ahogyan Kovács Éva pontosan, ám a személyiségi jogokat tiszteletben tartva rögzítette egy-egy illusztrátor adatait.) A kötet végén néhány személyes gondolat a gyerekektől: korántsem szokványos gondolatok. („Az izgatott a legjobban, hogy kinek adja Barkalus a pénzt. Sokat gondolkoztam ezen óra után is. Kíváncsi voltam, hogy a csoportomban a többiek mit szólnak ehhez.” Jonka)

Kovács Éva könyvét nevezhetjük interaktívnak is, de jóval több annál. Tűpontosan rávilágít arra, hogyan és miről érdemes beszélgetnünk, közösen gondolkodnunk. Amint a szerző utolsó meséje „előszavában” így ír erről: „a mese rejtelmes és tiszta. A titkát csak az érti meg, aki hisz benne. A bűbájos lények birodalmát megismerve felismeri a valóságos, gyarló emberiséget.”

Előző cikkMiért menjünk babamúzeumba?
Következő cikkTippek a tanévkezdéshez – ötletek az első osztályfőnöki órára