Az utóbbi években egyre több kutatói figyelem irányult (szerencsére Magyarországon is) a kora gyermekkori fejlődésre (különösen annak hosszabb távú hatásaira) is. A vizsgálati területek közé tartozik az óvoda–iskola átmenet is. Elég A hazai kutatások (Antal Judit, 2013; Ráczné Varga Gyöngyi, 2007; Futó Judit 2013) egyaránt kiemelik a család szerepét – ez a különböző intézmények esetében azért is fontos, mert igazolható, hogy a családdal való (szoros) együtt működés nélkül csökken a nevelési-oktatási intézmények eredményessége. Vagyis érdemes tudatosan keresni az együttműködés formáit és kereteit.
A kutatások arra is rávilágítanak, hogy a folyamat felnőtt (azaz döntéshozó) „szereplői”, vagyis az óvoda, az iskola pedagógusai és a szülők mit gondolnak erről. Meglepő, de sok esetben már az sem egyértelmű, hogy pontosan mit is jelent az óvoda-iskola átmenet fogalma: a szülők és az óvodapedagógusok véleménye szerint (a kutatási kérdőívek tapasztalatai alapján) az óvodában zajló iskolai felkészítést, a megkérdezett tanítók viszont többnyire úgy értelmezik, hogy csak az első osztály megkezdésekor indul a folyamat és az iskolába való beszoktatást jelenti. Sőt, az elméleti-pszichológiai szakirodalom az óvoda–iskola átmenet értelmezésében az intézményváltást problémáit és a kritikus fejlődési folyamatokat is figyelembe veszi.
Ebből adódóan az sem meglepő, hogy a folyamat szereplői másként látják azt is, mire kell figyelni az intézményváltás során, azaz mi okozhat nehézséget ebben a helyzetben.
A vizsgálatába bevont óvodapedagógusok szerint az iskolakezdést elsősorban a tanulási motiválatlanság nehezíti meg, a válaszadó tanítók szerint elsősorban a szülői támogatás hiánya és az éretlenség – ezen belül a szociális éretlenség, az értelmi képességek gyengesége és a testi fejletlenség. Ugyanakkor a nevelési tanácsadók munkatársai a túlméretezett tantervi követelmények és a feszített tanulási tempó veszélyeire is felhívják a figyelmet.
A felsorolt szempontokat tovább árnyalják Nagy József kutatásai, melyek alapján egyértelműen kimondható, hogy „a személyiség különböző komponenseinek fejlődése akár több évig is eltarthat, ennek következtében minden gyermek eltérő fejlődést mutat”, s ebből adódóan „a kritikus kognitív képességek fejlettsége nagymértékben meghatározza a tanulási eredményességet, azonban a kognitív képességek optimális fejlettségi szintjét a gyerekek eltérő életkorban érik el”. A Nagy-kutatás alapján az is kimutatható, hogy a hatéves gyerekek esetében akár ötévnyi fejlettségbeli eltérés is kimutatható (!), nem véletlen tehát, hogy az egyes tanulók sok esetben nagy mértékben eltérő egyéni különbségekkel kezdik meg az iskolát.
Már a fenti néhány adat nyomán is egyértelmű, hogy az intézményváltás senkinek sem könnyű. A kutatások legfőbb tanuláságának a figyelemfelkeltést tarthatjuk: érdemes átgondolni, hogy az intézményi átmenetre vonatkozóan milyen szempontok, álláspontok érvényesülhetnek még az eddig (általunk) ismerteken kívül.
Forrás: Gyurcsik Anita: Az óvoda–iskola átmenet óvodapedagógusok, tanítók és szülők szemén keresztül
