Nem könnyű innovációt csempészni az osztálytermébe kódolási tevékenységekkel, különösen akkor, ha fogyatékossággal élő tanulóink vannak, például gyengénlátó vagy autista diákok. Sok sajátos nevelési igényű gyermek küzd az interperszonális és szociális készségeinek fejlesztésével, valamint más olyan készségekkel, amelyek a mindennapi élet számos területén gyakorlatban hasznosak. A kódolás tanterembe helyezése hozzájárulhat a kihívások leküzdéséhez, mivel segít a tanulóknak megtanulni a problémák megoldását, a kudarcok és kihívások leküzdését, az önállóság fejlesztését és önbecsülésük felépítését. Az alábbi videóban megmutatjuk, hogyan lehet a kódolást beépíteni a be tanmenete, és hogyan lehet adaptálni bizonyos nehézséggel küzdő élő tanulók számára.
Egy nagyon egyszerű és szórakoztató tevékenység, amellyel elkezdhetjük a kódolást a sajátos nevelési igényű diákok számára, az offline kódolásra épülő tojáskartonos feladat. Ebben az esetben a látássérült tanulók saját algoritmusok létrehozásával, végrehajtásával és hiba esetén a kódjuk hibakeresésével ismerhetik meg a kódolást digitális eszköz használata nélkül. Ennek a tevékenységnek az a célja, hogy a tanulók saját algoritmusokat készítsenek az összes tojásdíj begyűjtésére, miközben elkerülik a csapdákat, például a lávasziklákat. Mindössze néhány egyszerű anyagra van szükségünk, amelyeket könnyen megtalálhatunk otthon vagy az osztályteremben, például tojásdobozokra, műanyag tojásokra, Lego-figurákra és egy kis játékra, amely robotként szolgál és filcre, papírra. Könnyedén alkalmazhatjuk ezt a tevékenységet az általános iskolai nyelvórába is. Például egy történetmesélő feladat keretein belül ahol a tanulók algoritmusokon keresztül mesélnek a karakterükről vagy a robotjukról, de egy robot hozzáadásával adaptálják ezt a tevékenységet alsó, vagy akár felső tagozatos és más fogyatékkal élő diákok számára is.
Ha kódolási tevékenységeket vezet be bizonyos fogyatékossággal élő, például autizmussal élő tanulóknál, a diákok nemcsak a kódolást tanulják meg, hanem kreativitásukat, kritikus gondolkodásukat és problémamegoldó készségeiket is fejlesztik, miközben jól érzik magukat az osztályteremben. De miért ösztönzik a diákok a tanárokat, hogy kódolási tevékenységeket vigyenek be az osztályterembe, még a fogyatékkal élő diákok számára is? Nemcsak azért érdemes próbálkozni vele, mert sokféle tanulási lehetőséget kínál, hanem azért, mert ezt transzverzálisan teszi, keverve a különböző területeket, mint például a matematika, a nyelv, a környezetismeret, az önismeret.
A fent leírt tojáskartonos feladat mellett 2 további tevékenységleírást találunk a Codeweek oldalán sajátos nevelési igényű tanulók számára, ezekből választottunk most kettőt:
Ebben a 12-13 éves diákok számára szóló 2×50 perces foglalkozási tervben kiemelnénk a Nagyon okos egér feladat mininális eszközigényű változatát, amelyben egy ’programozó’ utasításait követve az egeret manuálisan mozgatja egy másik diák egy labirintuson keresztül. A cél az, hogy az egér elérje a sajtot.
Szükséges eszközök: papír, vonalzó, filctoll, fakockák vagy bármi ami akadályként szolgál, egy tárgy ami egérre hasonlít. Ehhez a tevékenységhez használhatunk asztalt, amely elég nagy ahhoz, hogy rárajzoljuk a pályát. Akadálypálya létrehozásához különféle fadarabokat vagy kockákat keressünk.
- Rajzoljuk fel a pályát a munkaasztalra (a fenti képen látható módon)
- Használjunk például fackockákat egy labirintus felállításához.
- Válasszunk ki egy kezdőpontot (doboz vagy négyzet), ahová az egeret helyezzük, és egy végpontot (egy másik doboz/négyzet), ahová a sajtdarabot (nyereményt) tesszük le.
- A tanulók kártyákkal programozzák az egér mozgását, alkossanak egy algoritmust, ami a sajtdarabhoz vezeti az egeret. (A kártyák az angol nyelvű óraterv végén találhatóak nyomtatható verzióban)
- A programozott mozgásokat hajtsuk végre.
- Ha az algoritmus helyes, a tanulók készíthetnek egy másik labirintust, ha nem, akkor térjenek vissza a 3. lépéshez, és ismételjék, amíg el nem érik a célt. A tanulók többször is megpróbálhatnak eljutni a célba.
- A tanulók válthatják egymást az algoritmus létrehozása és végrehajtása között.
Ezt a tevékenységet egy folyosón végezhetjük el.
1- Először készítsünk egy pályát a folyosó padlóján különböző színű ragasztószalaggal. Jelöljük be azokat a négyzeteket, amelyekre nem lehet rálépni képekkel vagy tárgyakkal. (A példában macskákról készült képeket használtak akadályként).
2- Válasszunk ki két tanulót, akik „robotként” fognak viselkedni, és álljanak a rács különböző kiindulópontjaira.
3- A cél az, hogy a tanulók ugyanabban a dobozban találkozzanak. A nehézségi fokot úgy módosíthatjuk, hogy megkérjük a tanulókat, hogy ugyanannyi mozdulatot hajtsanak végre, vagy menjenek végig minimális számú négyzeten.
4- A mozgások programozása iránykártyák segítségével történik.
5- Minden tanuló a kártyákon lévő utasítások alapján hajtja végre a mozdulatait (kártyasorrend).
A fenti tevékenységek szerzője Esther González Joga .
A cikk forrása: https://codeweek.eu/training/coding-for-inclusion.
A cikket a Europe Code Week engedélyével közöltük, összeállította Tóth Éva főszerkesztő.
