„Libás” karmester
Nagyon egyszerű – éppen ezért könnyen elsajátítható játék: sokat segít az egymásra hangolódásban „megérkezésben”. A játékvezetőnek szüksége van két pálcára (vagy valamilyen ritmushangszerre, például csörgődobra). A többiek elé áll és ritmuskísérettel a következő dalocskát éneklik el közösen:
Hat lud a zabszalmába’,
Hetedik a hajdinába.
Arra megy a gazda,
Hetediket hajtja,
Hat lud a zabszalmába’.
A dalocska végén a játékmester a pálcákat eldugja a háta mögé vagy a magasba emeli. A résztvevőknek utánozniuk kell a mozdulatot.
Zálogos játék
A dalhoz egy másik, hagyományosan tollfosztókban játszott móka is kapcsolódik. Ez utóbbi során a játékvezető a dalt énekli, s közben annak negyedes ritmusára hol jobb, hol bal mutatóujjával ütögeti az előtte levő asztal szélét. A játékosoknak vele kell énekelniük és ugyanannyiszor kell az asztalt ütögetniük, mint a játékvezetőnek.
A vezető azonban váratlan helyeken abbahagyja az éneket, s aki ilyenkor többet üt, vagy tovább énekel, záloggal fizet. A zálog kiváltása a szokásos:
- Zálog, zálog, édes zálog! Mit érdemel a gazdája?
- Mit érdemel az a vétkes, akinek a záloga a kezemben van?
Az előre megválasztott bíró válasza efféle szokott lenni:
- Locsolja meg a virágokat a teremben!
- Igyék meg egy pohár vizet!
- Énekeljen el egy dalt!
- Mondjon egy találós kérdést!
Malacterelés
Szent Márton napja krónikákban határnapként szerepelt: a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja. Az egykori kötelezettségek a későbbi századokban elfelejtődtek, vagy ajándékozássá alakultak át. A pásztor ilyenkor sorra járta azokat a házakat, amelyeknek állatait őrizte, s a ház gazdájától ajándékot kapott. Vépen (Vas m.) Márton napjának előestéjén a kanász járta sorra a házakat, s köszöntőt mondott. A kanász ezután mákos- vagy túrós lepényt meg pénzt kapott. A Dunántúlon e napon vágták le a Márton lúdját, s kóstolták meg az újbort. Nyugat-Magyarországon és Szlovákia egyes vidékein Márton napja előestéjén a kanász Márton vesszejével (nyírfavessző) járta sorra a házakat és köszöntőt mondott. Azt tartották, hogy ahány ága van a gazdának vagy gazdasszonynak átadott vesszőnek, annyi szaporodás lesz az állatokban.
Ehhez köthető a malacterelő játék. Szükség van hozzá fatojásokra (vagy hungarocell tojásokra, esetleg kislabdára), ugyanennyi bot (seprűnyél) és egy műanyag vödör, aminek az egyik oldalán, a teteje felől nyílást vágunk. A vödröt fejjel lefelé fordítjuk. Ez lesz a disznóól. A nyíláson keresztül kell beterelni a tojásokat, vagyis a malacokat az ólba. A botot szabad csak használni a tereléshez, sem a kezükkel, sem a lábukkal nem szabad hozzáérniük a „malacokhoz”.
Libaetetés
Egy nagyobb tálba kukoricát (esetleg más magokat), szórunk. Egy másik, kisebb tálat vagy poharat ettől egy kicsit távolabb helyezünk el. A játékosok egy-egy evőkanalat kapnak.
A feladat: kanállal átvinni a magvakat a kisebb tálba (amíg az meg nem telik). Minél kevesebbet szabad elszórni. Játszható egyénileg, párban vagy csapatban is.
Forrás:
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1580.html, https://folkradio.hu/mediatar/dalszovegek/7040/hat-lud-a-zabszalmaba
