Arany és Baudelaire
Pilinszky sokáig tervezett egy olyan antológiát, amelyben Arany-idézetek szerepeltek volna. Afféle sajátságos „füveskönyv” lett volna ez. Célja elsősorban az lett volna, hogy ne csak a „kötelező” idézeteket ismerjük meg Aranytól: vegyük észre azt, hogy témaválasztásában, költői érzékenységében a kortárs Baudelaire-re hasonlít. (Pilinszky szívesen hivatkozott arra a költői megoldásra, mellyel Arany „fájó géphez” hasonlította magát.)
A következőkben Arany- és Baudelaire-idézeteket kevertünk össze (megoldások a zárójelben). Vajon melyiket ki írhatta? Milyen jellemzők alapján „azonosítható”?
„Butaság, kapzsiság, tévelygés, ferde vétek
oltja testünkbe és lelkünkbe mérgeit” (B)
„Mi vagyok én? Senki Pál,
Egy fájó gép, mely pipál” (A)
„Ifjuságom sötét, fekete zivatar volt;
csak néha láttam egy kivillant sugarat.
A villám és a szél ellene tépve harcolt,
hogy kertemben piros gyümölcs kevés maradt.” (B)
„Ami volt, az nincs már: ami jó volt, elmult;” (A)
„Óh, őszutók, telek, sara a kikeletnek,
altató évszakok! dicsérlek és szeretlek” (B)
„Mily rövid az élet!…
Mint hullócsillag futása” (A)
„Sötétség és hideg vesz körül nemsokára;
tündöklő nyaraink gyors tüze, ég veled!” (B)
Központozás? Központozás!
Az ismert történet szerint egyik legismertebb verse, az Apokrif nem ilyen volt eredeti formájában. Nemes Nagy Ágnes egy interjúban a következőképpen nyilatkozott a vers születéséről: „Az Apokrifot, amelyet legalább két évig írt, sorról sorra ismerem, megvitattam vele minden szavát. Másutt is megírtam, hogy halálsápadtan keresett föl egy alkalommal, és közölte, hogy a vers – az Apokrif tudniillik – rossz. Alig tudtam vigasztalni. Három nap múlva viszont ragyogó arccal jelentette, hogy mégis jó, mert az eredeti négysoros versszakokat egybefüggővé alakította át, illetve bizonyos, eltérő hosszúságú részekre tagolta. És valóban, ez az új sorelosztás, ha lehetséges, még egy fokkal jobbá tette a verset.”
Milyen (új) központozási lehetőségek lehetnek a Pilinszky-versekben? Hogyan lehetne átalakítani például a következő műveket?
- Őszi vázlat
- Mert áztatok és fáztatok
Versek – szokatlan helyeken
Mándy Iván írt arról, hogy az ötvenes évek egyik legkevésbé vidám szakaszában, az irodalmi tiltások idején vetette fel azt a játékot (a jelenlévők gyönyörűségére), hogy hová írhatnának még. Végül egy húsvéti tojásban egyeztek meg.
„Pilinszky meg újra elmondta. Pályánk történetét. A pálya ívét.
Magyar Csillag!
Ezüstkor!
Válasz!
Vigilia!
Magyarok!
Újhold!
Műsorfüzet!
Árjegyzék!
Cégtábla!
Egy tojás!
Egy húsvéti tojás!”
Ma már (a Facebook és a blogok korszakában) a költői nyilvánosságnak számos új formája ismert. Találkozhatunk verssorokkal akár lépcsőkön (az írás megjelenésének idején a budapesti Himfy-lépcsőn látható Kisfaludy-vers), jelen sorok szerzője pedig egy élelmiszerbolti blokkon találkozott William Blake-idézettel. Gyűjtsünk hasonlókat! Fényképezzük le!
Forrás: https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/pilinszky-janos
