Nemrég egy már nyugdíjba vonult tanárképző felajánlotta, hogy selejtezésre szánt könyveit nézzem át, és vigyem el, ami nekem tetszik. Nagyon impozáns, többszáz könyvből álló gyűjteményt volt lehetőségem végigböngészni, ezek között találtam egy Oktatástechnológia tankönyvet. Az alábbi mondatokat az első, bevezető fejezetből válogattam:
- „Az elektronika, akár már a közeljövőben, újabb eszközökkel ajándékozhatja meg az oktatást…” (Wallner, 1989, p.10., Előszó)
- „Fokozódik az iskolára nehezedő nyomás: miként reagáljon növekvő médiakínálatra? (…) Annyi mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy a jövőben fokozódik az iskola és az információterjesztésben érdekelt intézmények közötti munkamegosztás és együttműködés szükségessége.” (Wallner, 1989, p. 14., Bevezetés fejezet)
- „A korszerű taneszközök feladata nem a tananyag illusztrálása, a szemléletesség elvének biztosítása – ha van is ilyen funkciójuk –, hanem döntően az aktív és önálló tanulás segítése (…).” (Wallner, 1989, p.16-17.)
- „Utalunk a tanulók által készített anyagok (…) iskolai hasznosítására és ennek lélektani, motivációs erejére.” (Wallner, 1989, p.21.)
- „Így lehetővé válik (…) a tanulói adottságokhoz jobban igazodó tanulási ritmus kialakítása.” (Wallner, 1989, p.23.)
- „(…) a gazdasági és társadalmi élet mind több területén érlelődő technológiai korszakváltás egyre elodázhatatlanabbá teszi az iskolai oktatás korszerűsítését is.” (Wallner, 1989, p.24.)
Az utóbbi években egyre több konferencia, véleménycikk, blogbejegyzés, sőt, egyetemi óra is foglalkozik az oktatás és az IKT eszközök kérdésével. Ezek kiindulópontja általában, hogy az IKT nem cél, hanem eszköz. Hogy digitális eszközökkel időnként sokkal könnyebben lehet egyéni tanulási utakat támogatni, és hogy a digitális kompetencia egyenértékű a kommunikációs és a problémamegoldó kompetenciákkal. A fenti könyv mégsem egy 2010-es évekbeli szakmunka, hanem egy 1989-es egyetemi tankönyv. Megdöbbentő, izgalmas és elgondolkodtató volt ma is újdonságként megfogalmazott valóban aktuális gondolatokat olvasni egy 32 éves szakkönyvben. Ekkor a televízió, videómagnó, írásvetítő volt elterjedt technológia használat az iskolában, és még azok sem olyan széleskörben mint ma bármilyen eszköz. Azóta, de leginkább 15 éve, az első iPhone megjelenése óta zajlott az a hihetetlen gyorsaságú technológiai robbanás, amit már általánosan negyedik ipari forradalomnak neveznek. Ez az okostelefonok, az egyre személyre szabottan applikációk és technológia használat időszaka, ami gyökeresen alakítja át a társadalmat, benne pedig az oktatást. Álljanak itt a szerintem legfontosabb területek, amelyeket ez a változás érint.
Építve tanulni. Reflektáltan tudni.
A legegyértelműbb változás, amit a technológia hozott, hogy egyértelműsítette, hogy a tanulásról való gondolkodásunknak is át kellene alakulnia. Azzal egy okoseszközzel – ideális esetben – bármilyen információhoz hozzájuthat a tudás eddig nem látott mértékben demokratizálódott, mindenkié lett. Ugyanez a tudás viszont nagyon egyéni is, hiszen mindenki más és más tartalmakon keresztül informálódik. A tudás tehát nem egy tanár által a diákok fejébe tölthető valami, hanem egyéni tudásépítés eredménye. Ahogy a szerzők már 1989-ben megállapították, a technológia az egyéni utak támogatását nagyban segíti. A projekt- és játékalapú megközelítések, a tantárgyi integrációt szorgalmazó kezdeményezések is mind abból indulnak ki, hogy a tanulás nem egyirányú utca, ami tanártól diákig ér. Sokkal inkább egyéni folyamat, amely során magunknak értelmezzük a világot a meglévő tudásunk és új tapasztalataink alapján, és amelyből aztán egyéni belső, mentális építő folyamat eredménye a tudás maga.
Ki leszek én tanárként?
Ebből az is következik, hogy nekem mint tanárnak egészen más feladatom, szerepem lesz, mint amit eddig a tanárhoz társítottunk. Nagy feladat megtanulni a kísérő, facilitáló szerepet, amiben elismerem, hogy a diák képes egyénileg és közösségben is tanulni, „csak” a megfelelő eszközökkel (akár IKT-val) támogatni kell ezt az utat. Nagy felelősség megtanulni azt a fajta tervezést, amiben vannak világos célok, meghatározott eredmények, de ugyanannyira vannak egyéni sajátosságok, tér a kreativitásra, a tanulói tevékenységekre és az egyéni tanulási utakra. Ebben a szemléletben lényegesen egyszerűbb a diákokra partnerként tekinteni, akiktől adott esetben a tanár is sokat tanulhat. Ugyanakkor lényegesen több energiát és odafigyelést igényel.
Koronavírus, digitális tanrend, és…?
A fenti változások függetlenek attól az elemi és egyetemes tapasztalattól, amit a koronavírus miatti digitális munkarend hozott. Az első Tanár leszek! Kerekasztalon megfogalmazott egyik legfontosabb tanulság, amit más és más oldalról egyaránt megfogalmaztak a résztvevők, hogy az igazi kihívást az jelentette, hogy az addig alkalmazott tantermi gyakorlatok nem működtek a digitális térben. Kézzelfogható és mindenki által megélt tapasztalat lett, hogy – bár az egész oktatás hatalmasat teljesített a digitális tanrend alatt – amit eddig csináltunk nem, legalábbis nem úgy működik: nemcsak az online térben, hanem visszatérve a tantermekben sem.
Tanárszakosként fontosnak tartom, hogy értsem a változásokat, és a felmerülő kérdésekre saját válaszaim legyenek. Számomra ez egy folyamatos tanulás, aminek egyik állomása ez az írás is. Úgy gondolom, hogy az IKT és a digitalizáció elkerülhetetlen eleme kell, hogy legyen az oktatásnak. Viszont az oktatás szereplőiként minden szinten világos oktatási célokkal kell rendelkeznünk, amelyek elérése érdekében meghatározhatjuk a technológia szerepét a tanulásban. Szerintem tehát az IKT-nak a jövője, az oktatásnak pedig a célja a valódi kérdés. A koronavírus után pedig már az is, hogy mit kell másképp tennünk a jelenléti oktatásban.
Aktuális ez éppen azért is, mert ha arra gondolunk, hogy az első iPhone éppen 15 évvel ezelőtt jelent meg, nehéz nem technológia-történeti bejelentésként tekinteni a Facebook októberi bejelentésére, miszerint 10-15 év múlva metaverzumokban fogjuk élni az életet (Mark Zuckerberg bejelentése). Időben, majd arról is születhet egy Modern Iskola cikk, amit lehet, hogy a szerző avatárja fog felolvasni az érdeklődőnek egy virtuális könyvtárban…
Forrás:
- Kiemelt kép: Nenad Stojkovic, Closed Macbook with old books. CC BY 2.0 Kép forrása: https://bit.ly/3wk1oCm
Mohay Domonkos
***
A szerző hatodéves, angol-magyar szakos hallgató. A Tanár leszek! Hallgatói Műhely alapító-társelnöke.
