Kedves Stefania,mesélnél pár szót magadról az Olvasóinknak?
Természetesen. A nevem Stefania Altieri és olasz tanár vagyok. Sok éven át tanítotok általános iskolában, de megtapasztaltam a többi évfolyamot is az óvodától a középiskoláig és az egyetemet is. Erősen hiszek a kódolás és a STEAM (Science, Technology, Engineering és Mathematics – a természet- és műszaki tudományos, művészeti tantárgyak és a matematika) szerepében a tanulók képességeinek és kompetenciáinak fejlesztésében. Büszke vagyok arra, hogy hozzájárulhatok fejlődésükhöz, mert ők a reményünk egy szebb jövőre. Jelenleg az Oktatási Minisztériumban dolgozom, hogy támogassam az olasz iskolákat a digitális kor felé vezető úton. Ez döntő pillanat a COVID-19 világjárvány utáni kihívások és lehetőségek nemzeti és nemzetközi szintű kezelésére.
A Kódolás Hete programsorozat egyik előadásán ismerkedtünk meg. Honnan jött a kódolás szeretete számodra?
Iskolai pályafutásom kezdete óta igyekeztem minden tantárgyba beépíteni a kódolást, tantárgyon átívelő módon, mert ez képessé teszi a tanulókat arra, hogy jobban megértsék az őket körülvevő világot, és nagyobb esélyt kapjanak arra, hogy sikeresek legyenek magánéletükben és szakmai életükben. 2016-ban találkoztam Alessandro Boglioloval először egy online MOOC-on (Coding in your classroom now!) majd személyesen. Célja az volt, hogy bevonja a tanárokat az algoritmikus gondolkodás fejlesztésébe az iskolákban és a pedagógusközösségekben, hogy tapasztalatokat cseréljünk és inspirációt adjunk egymásnak. 2017-től a coding@schools nevű etwinning csoportot is vezetem, ahol kollégákat támogatok kódolási gyakorlatukban az órán és az etwinning projektekben. A kódolás elsajátítása valójában segíti az analitikus gondolkodás, az érvelés és a kreativitás fejlesztését. Ezen kívül feladatokat oszthatnak meg társaikkal Európaszerte. Vezető tanárként gyakran van alkalmam beszélni diákjaim tevékenységéről számos webináriumon, tanítási találkozón és szemináriumon, amelyet szintén az EU CodeWeek szervezett. A jógyakorlatok terjesztése nagyon fontos része a tanulási folyamatnak.
Szinte azonnali közös pontunk volt, hogy kijelentettük, a főzés is egyfajta kódolás, mint ahogy a sütés is. Mennyire van jelen a mindennapjainkban az algoritmikus gondolkodás és hogyan lehet ezt fejleszteni?
A kódolás és a főzés sok tekintetben hasonló. Mindkettőnek szilárd alapja van, de szükségünk van arra, hogy a hagyományos ételeket újraértelmezzük, vagy a képzelet segítségével újraprogramozzunk egy utasításkészletet. A főzéssel és kódolással nagyszerű dolgokat lehet készíteni, csak néhány alapvető összetevő felhasználásával. A fokhagyma például önmagában nem túl jó, de ha kenyérhez adjuk, vagy szószt készítünk, akkor finom lesz. Ugyanígy a kódolással, van egy kódsor, amely önmagában meglehetősen unalmas, de ha egyszer van egy ötleted, és hozzáadod ezt a sort egy másikhoz, akkor az egész programozást egy csodálatos alkotássá teszi. Ez csak egy példa algoritmusok létrehozására a mindennapi tevékenységünkhöz. Valójában az algoritmusok mindenütt körülvesznek bennünket, életünk bármely területén kulcsszerepet játszanak az egyszerű dolgoktól kezdve, mint például a reggeli készítése, fogmosás, virágültetés, egészen a kifinomultabbakig, mint például az adatelemzés és a modern élet megkerülhetetlen szükségletei. A tanulók megismerik a programozási nyelvet, és megtanulják, hogyan kombinálják a világos és egyértelmű utasításokat egy sorozatba, amelyet egy végrehajtó (számítógép) követ. Az algoritmusok óriási oktatási és szakmai előnyökkel járnak, ha felfedezzük őket! A hibakeresés viccessé is válhat, és elősegítheti az eljárások jobb megértését.
Egyik interjúdban azt mondtad, ha egy kolléga nem tudja, hogyan kezdje el a kódolás bevezetését, kezdje a tanulóinál. Mit jelent ez pontosan?
Egyes tanárok úgy gondolják, hogy a kódolást nehéz megtanítani, és még mindig kényelmetlenül érzik magukat ezzel foglalkozni. Ezen túlmenően úgy vélik, hogy a tanulók szakértőbbek a technológia használatában, mint ők. A munkaerőpiac egyre inkább megköveteli a digitális kompetenciákat, a kritikus készségeket, a problémamegoldó képességet. A tanulókat fel kell készíteni egy összetett világgal való szembenézésre, ezért a társadalmunk változásaihoz és digitális világ rohamléptű haladásához igazodva fejlesztenünk kell oktatási módszertanunkat. A kódolás olyan, mint egy szupererő, és a diákok könnyen megtanulják. A tanárok kiindulhatnak belőlük, és osztozhatnak motivációjukban és lelkesedésükben, amikor kódolási kihívásokkal néznek szembe.
Milyen tanácsokat adnál egy nem informatikatanárnak, hogyan lehet a kódolást becsempészni a nem informatikaórákba?
A kódoláshoz nem szükséges előzetes tapasztalat. Rengeteg egyszerű és önálló tevékenység érhető el az interneten. Bármilyen eszközt használhatunk (számítógép, okos telefon, táblagép), és megszervezhetünk offline/unplugged órákat is. A programozás során a tanulók együttműködnek társaikkal, aktívan részt vesznek és irányítják a saját tanulási folyamatukat. Mitchel Resnick szerint a legjobb módja annak, hogy segítsünk az embereknek a világ megértésében, ha lehetőséget kínálunk nekik az aktív felfedezésre, kísérletezésre és önkifejezésre. Ez a kódolás kínálta lehetőség. Megtanítja az embereket, hogyan gondolkodjanak és hogyan kezeljék a valós élet problémáit egy digitálisan kompetens társadalomban. A kódolási készségeket igénylő munkák száma exponenciálisan növekszik, és a diákoknak készen kell állniuk arra, hogy saját munkájukat kitalálják és jövőjüket építsék. Ha a gyerekeket kódolni tanítjuk, az az előnye, hogy nem csak használják az új technológiákat, hanem alkothatnak és újraalkothatnak is velük. A kódolás nem a számítógépes zseniknek való, hanem mindenkinek. Lehetőséget biztosít a tanulóknak, hogy számukra releváns projekteken dolgozzanak, játékos módon, együtt barátaikkal. Van-e jobb, mint tanulás közben szórakozni?
A sorozat összes eleme az alábbi linken érhető el.
