A gamification vagy játékosítás egy már évek óta ismert fogalom az oktatással kapcsolatban is, mégsem annyira elterjedt manapság a használata. A tanárokban erős félelmek élhetnek, ha játékok alkalmazásáról van szó, amelyek visszatartják őket már a próbálkozástól is. Pedig próbálkozni igenis érdemes, ezt hallom minden olyan szaktanártól, aki sikeresen, vagy néha kudarcokkal kísérve, de mégis kitartóan törekszik a tanórája, és elsősorban értékelési rendszere játékosítására. Hiszen a gamifikáció elsődleges célja egy olyan értékelési rendszer kialakítása, amely motiválja a diákokat a minél jobb eredmények elérésére. Ennek talán legegyszerűbb, legkönnyebben kivitelezhető formái a pecsétgyűjtés, matricagyűjtés, plusz-mínuszpontok gyűjtése, tehát kezdő játékosítóként ilyenekkel érdemes indítani. A haladó szint már egy teljes pontrendszer létrehozása lehet, amelyben a diákok az elvégzett feladatokért pontokat kapnak, miközben megkapják a választás lehetőségét is, mivel ők dönthetik el, mely feladatokat készítik el, hogy megfelelő pontszámot összegyűjtsenek a jó jegyhez. Ennek persze kreatív része is van, az már csak rajtunk múlik, hogy milyen környezetbe helyezzük a pontgyűjtő rendszert, hol és milyen módon vezetjük az összegyűjtött pontokat, sőt akár a csoporttal közösen is kialakíthatjuk az elérendő szinteket vagy a diákok saját karaktereit egy elképzelt, játékosított világban.
Tanárszakosként különösen foglalkoztat ez a téma, mivel még most kezdem kialakítani magamban – mint bizonnyal tanárszakos társaim is – a saját tanárképem, azt a személyiséget, amilyen tanárrá válni szeretnék, és ehhez a módszerek, különböző szemléletek is hozzátartoznak. Korábban keveset találkoztam a játékosítás lehetőségével, bár voltak órák az egyetemen vagy korábban a gimnáziumban egyaránt, amiken előkerültek játékok, ezek ritkán tették ki az óra egészét, játékosított pontrendszerről pedig még ennyi tapasztalatom sincs. Az utóbbi időben hallottam egyre többet a témáról, ami azonban bennem is – ahogy valószínűleg a tanártársadalom nagy részében – több bizonytalanságot is keltett. Hogyan lehetne alkalmazni? Mennyire lennének rá vevők a tanulók? Milyen eszközökre lenne szükségem? Amint azonban egyre több pozitív példát hallottam, egyre jobban bebizonyosodott, hogy kellő odafigyeléssel sikert lehet ezzel elérni.
Egy dolog viszont nem hagyott nyugodni. Ha utánaolvasunk a témának, a legtöbb cikk, szakirodalom IKT-eszközöket említ, online felületeket ajánl. De valójában mennyire van szükség ezek alkalmazására? Vagy hogyan lehetne ezeket a lehetőségeket átvinni tantermi környezetbe, különösen ha a pandémia alatti online oktatást váltanánk fel végre?
Mielőtt erre keresném a választ, fontosnak tartom néhány hasznos online felület megemlítését, amelyek az értékelési rendszer vezetéséhez alkalmazhatóak. Elsőként az online oktatás alatt a gimnazisták által már jól megismert Google Classroom használata tűnhet a legideálisabbnak. Itt egyszerűen ki lehet adni a tervezett feladatokat, látható az is, hogy melyik mennyi pontot ér, így könnyen követhető a gyerekeknek és a tanárnak is. Ezen a felületen a játékosabb feladatok használata azonban nehézséget okozhat, játékot csak link megosztásával tudunk a feladatok közé csempészni.
A korábban feltett kérdésre visszatérve viszont felmerülhet bennünk néhány probléma ezekkel a lehetőségekkel kapcsolatosan. Mit tegyen a tanár, ha nem tudja biztonsággal használni az IKT-eszközöket, online felületeket, vagy nem akarja őket az iskolában napi, heti rendszerességgel alkalmazni, esetleg fél attól, hogy a tanóra rovására megy, ha előkerülnek a mobiltelefonok? Ilyenkor már le kell mondani a játékosításról is? A válasz a gyakorló, játékokat használó tanároktól is egyértelmű nem. Nem szükséges mindenáron IKT-eszközöket bevonnunk ahhoz, hogy sikeres gamifikált értékelési rendszerünk legyen, ahogy ahhoz sem kell, hogy játszunk az órán. Ahogy kézzel írt cetlikkel vagy labdázással már könnyen játékos tanórát varázsolhatunk a semmiből, ugyanígy az értékelőrendszerünket is manualizálhatjuk. Nem kell hozzá más, csak egy nagy plakát és néhány színes filc, és azonnal a terem falára is kitehetjük a közös táblázatunkat, amelyen minden diák végig tudja követni a pontjai alakulását. Ezen könnyen tudjuk vezetni az órai pluszpontokat és a nagyobb feladatokra kapott pontszámokat is. A különböző szinteket is könnyen meg lehet jeleníteni ilyen módon, különösen előnyös lehet, ha ezeket a gyerekekkel együtt alakítjuk ki, így van beleszólásuk a közös munkába, partnernek érezhetik magukat. Kreativitásukat is kiélhetik, ha például saját karakterük és a szintlépő táblázat megrajzolását is rájuk bízzuk. Így figyelembe tudjuk venni a diákok érdeklődési körét is, és máris több kedvvel fognak részt venni a tanórán.
Az értékelési rendszer kialakításánál is elsősorban a diákok, az adott csoport igényeit kell figyelembe venni. Nem mindegyik társaság lesz vevő ugyanarra a rendszerre, nem mindenkinek ugyanaz a módszer nyeri el a tetszését, ezért nagyon fontos, hogy alkalmazkodjunk a diákjainkhoz. Saját, kézzel készített táblázattal ezt még biztosabban tudjuk megtenni, ezért sem muszáj ragaszkodnunk az IKT-eszközökhöz, ha játékosításban gondolkodunk. Több szabadságot hagyhat, ha a hagyományos eszközöknél maradunk, és ugyanolyan sikeres lehet a játékos elemek használata ebben az esetben is. Fontos, hogy mindig a feladathoz igazítsuk a választott eszközt, mert csak így lesz hatékony a játékosítás.
Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy IKT-eszközökkel vagy anélkül, papíralapon vagy online felületen, a játékosításnak van helye az oktatásban. Ha kezdetben nehéznek is tűnik korábban nem ezzel a módszerrel tanuló gyerekek körében népszerűvé tenni ezt a rendszert, megéri belevágni, és kis lépésekben haladni, mert számos jó tapasztalat mutatja, hogy számít az, hogy milyen emlékeket hagyunk a diákokban a tanóránkról. Ezekkel a gondolatokkal fogok én is nekiindulni önálló tanári munkámnak, és remélem, hogy sikerült ezzel kedvet csinálnom mások számára is ahhoz, hogy több játékot vigyenek be a tanórájukra.
Komlódi Eszter vagyok, az ELTE harmadéves, nemzetiségi német-történelem tanárszakos hallgatója. 2021 júniusában csatlakoztam a Tanár Leszek! Hallgatói Műhelyhez, mivel szeretném bővíteni a látókörömet különböző pedagógiai témákban.
