„Mai társadalmunkban egyre többféleképpen tartunk tükröt gyermekeinknek, sűrűn rávilágítva hiányosságaikra és alkalmatlanságaikra” – fogalmazta meg könyvében Alicia Eaton pszichológus. Ennek ellensúlyozásában egyik legfontosabb tényezőnek a rezilienciát (lényegében a rugalmasságot és a stressztűrést) tartja. (Más kutatók szerint a reziliencia viszontagságos körülményekkel szemben megnyilvánuló képesség, amely segíti a boldogulást, az éretté válást és a kompetencia növelését.)
Rövid összefoglalásában kifejti, hogy milyen tulajdonságok jellemzik a reziliens gyermekeket:
- képesek talpra állni és kilépni a negatív helyzetekből
- hajlamosak az optimistább, pozitívabb szemléletmódra
- kreatívan gondolkodnak (akkor is, ha nehézségekkel kerülnek szembe
- szoros barátságokat ápolnak, szociálisan kompetensek
- jól kommunikálnak
S ami még talán ennél is fontosabb, a szerző olyan szempontokat és ötleteket is megosztott olvasóival, amelyek a felnőtteket (szülőket, pedagógusokat) segíthetik – főként abban, hogy hatékonyan támogathassák gyermekeiket, tanítványaikat a reziliencia területén.
- Segíthetünk, hogy a mindennapok szerves részeként tekintsenek a negatív eseményekre, azaz tudatosíthatjuk bennük, hogy nem kell automatikusan katasztrófának tekinteni, ha valami balul sül el – sokszor ez csupán annyit jelent, hogy más megoldást kell keresni.
- Ha pedagógusként azt tapasztaljuk, hogy egy-egy tanítványunk nehezebb időszakot él át, s úgy tűnik, mintha sorozatosan kudarcot vallana, érdemes megvizsgálni, nem kíván-e irreális célokat elérni. Ilyenkor természetesen érdemes segíteni a kisebb, illetve részcélok felé orientálni.
- Érdemes felhívni tanítványaink, óvodásaink figyelmüket arra, hogy egy-egy probléma többféleképpen is megoldható. „Nem minden […] elképzelés bizonyul nagyszerűnek, de ez természetes része a folyamatnak.” Sokszor célszerű ezeket papírra is vetni: „az a cél, hogy legalább tíz különféle megoldással álljunk elő minden egyes problémára, egyik-másik bármilyen furának tűnjön is. Azután majd elvethetjük azokat, amelyekről úgy döntünk, hogy nem használjuk fel.”
A Virginai Egyetem klinikai pszichológusa, Meg Jay elgondolása nyomán néhány „gyorstippet” is megosztunk
- Vegyük észre és utaljunk azokra a konkrét helyzetekre, amelyekben egy-egy gyerek (vagy gyerekközösség) már korábban is reziliens volt!
- Tudatosítsuk a gyerekek (rezilienciával kapcsolatba hozható) erősségeit!
- Tudatosítsuk a gyerekekben, hogy egy-egy konkrét helyzetet nem egyedül kell megoldaniuk, „túlélniük”: tudatosítsuk a segítségkérés és/vagy segítségnyújtás lehetőségeit is!
Forrás: Alicia Eaton: Lelki elsősegély gyermekünknek
http://real.mtak.hu/88778/1/A%20pszichol%C3%B3giai%20reziliencia%2C%20mint%20integr%C3%A1lt%20alkalmazkod%C3%B3%20rendszer.pdf
