Kezdő pedagógusként rengeteg kihívással és problémával szembesülünk, ahogy elkezdjük a tanári munkát immár diplomával a kezünkben. Ilyenek: a fegyelmezés, a leterheltség, a diákok egyéni különbségeiből adódó nehézségek, hatékony kommunikáció a kollégákkal és a szülőkkel stb.
Ezeket a kihívást – egyben tanulási lehetőséget is – jelentő helyzeteket már a nyolcvanas években leírták (Veenman, 1984) azóta pedig megerősítést nyer, hogy újra és újra, tértől és időtől függetlenül jelen vannak a pályakezdő pedagógusok szakmai életének ezen korai szakaszában (He & Cooper, 2011; Aarts és mtsai, 2020).
JELEN ÍRÁSBAN AZ EGYIK LEGTIPIKUSABB KEZDŐ TANÁRI PROBLÉMÁRÓL SZERETNÉM GONDOLATAIMAT MEGOSZTANI: AZ OSZTÁLYTERMI SZERVEZÉSRŐL, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ OPTIMÁLIS TANULÁSI KÖRNYEZET KIALAKÍTÁSÁRÓL. Tanárként, különösen kezdőként, nagy kihívást jelent egy tanulócsoporttal dolgozni, főleg, hogy olyan tanulási környezetet és helyzetet teremtsek, mely minden diákom esetében hozzájárul a hatékony és aktív tanuláshoz. Ezért elkezdtem utánajárni a témának és az alábbiakra jutottam.
Hangsúlyozom, hogy a téma rendkívül széles irodalommal rendelkezik, jelen írás csak egy nagyon kis szelete, amely nem tud minden fontos aspektusra kitérni. Gondolatébresztőnek szánom.
Mit értek tanulási környezet alatt?
A Partnership for 21st Century Skills (2017) szerint „A TANULÁSI KÖRNYEZET AZ A TÁMOGATÓ KÖRNYEZET, AMELYBEN MINDEN FELTÉTEL ADOTT AHHOZ, HOGY AZ EMBEREK A LEHETŐ LEGJOBBAN TANULJANAK. A RENDSZER FIGYELEMBE VESZI AZ EGYÉNI TANULÓI SAJÁTOSSÁGOKAT ÉS TÁMOGATJA A POZITÍV EMBERI KAPCSOLATOKAT, AMELYEK SZÜKSÉGESEK A HATÉKONY TANULÁSHOZ”.
A tanulási környezet fogalma tehát messze túlmutat a fizikai környezeten, ugyanis magába foglalja azokat az emberi kapcsolatokat is, melyek maghatározóak az iskolában (tanuló-tanuló; tanuló-tanár) és a tanulók egyéni sajátosságait is.
Pedagógusként milyen lehetőségeink vannak?
Bár megfoghatatlannak tűnhet első körben, hogy pedagógusként valójában mi is a feladatunk a tanulási környezettel (nekem az volt eleinte), bizonyos szempontok segíthetnek nekünk abban, hogy ha csak apró lépésekben is, de a diákjaink fejlődését támogató és aktív tanulására épülő tanulási környezetet teremtsünk.
A listázás segítséget adhat, így egy olyan szempontsort (Rapos és mtsai, 2021) választottam mankónak, mely számomra, s remélhetőleg mások számára is, segítség lehet és ötletekkel szolgálhat. Sajnos arra nincs lehetőség, hogy minden pontot beemeljek az írásomba, ezért most a számomra legfontosabbakra szeretnék kitérni (a teljes lista felkereshető a cikk végén feltüntett irodalomjegyzék segítségével), remélve azt, hogy felkeltem az érdeklődést a további tájékozódásra és olvasásra, reflektálásra.
- Tanulók bevonása a tanulási folyamat tervezésébe, irányításába, szervezésébe
Fontos, hogy a diákok elkötelezettek és motiváltak legyenek azért, hogy tegyenek saját tanulási útjukért, és ez végső soron az önszabályozás képességének kialakulását és erősítését eredményezi.
Amit tanárként tehetünk és magam is soksor alkalmazom, hogy DÖNTÉSI LEHETŐSÉGET ADOK ARRA, HOGY A DIÁKOK MEGVÁLASSZÁK, HOGY HOGYAN SZERETNÉK AZ ADOTT ANYAGRÉSZT FELDOLGOZNI: párokban, 4 fős csoportokban, esetleg egyedül? Van egy olyan csoportom, aki erre választási lehetőségre kifejezetten nagy igényt tart. Ezen kívül fontos, hogy időről időre megfogalmazhassák, hogy hol tartanak a tanulásukban, mit tanultak meg, mit szeretnének még megtanulni – azaz reflektáltassuk őket. Erre jó módszer lehet a kilépőkártya alkalmazása, a TKT (Tudom-Kérdezem-Tanultam) módszer, de akár önértékelő kártyát is bevezethetünk a csoporttal való munkánkba.
2. A tanulás épüljön az együttműködésre, a diákok kooperációjára
Meg kell a gyerekeket tanítani arra, hogy A TANULÁS NEM KELL, HOGY MAGÁNYOS TEVÉKENYSÉG LEGYEN. Egymással és egymástól tanulni rendkívül hasznos és motiváló, tehát ha lehetőségünk van rá, építünk a gyerekek közötti aktív együttműködésre.
Nem lehet és nem is kell mindig „csoportmunkáztatni”. De igyekszem rendszeresen beépíteni az óráimba, miközben figyelek arra, hogy mindenkinek legyen szerepe, feladat (tehát érezzék, hogy az ő munkájuknak van létjogosultsága, ráadásul mindenkinek a munkájára szükség van ahhoz, hogy sikeresek legyenek) és legyen arra is tér, hogy a gyerekek egymástól is tanuljanak (pl. tudásmegosztás a csoportok között).
- A tanulók előzetes ismereteinek és egyéni sajátosságainak figyelembevétele
Évekre visszanyúló tanítási tapasztalat hiányában sokszor felejtettem el azt, hogy a diákok mindenhez tudnak kapcsolódni, amit tanulunk. Hiszen nemcsak az iskolában tanulnak, hanem azon kívül is rengeteg információ éri őket, melyek relevánsak az iskolai munkában is. Még olyan témákhoz is tudnak valamilyen szinten már meglévő ismeretet kötni, amit először nem is gondoltam volna. Ezért most már nem telik el úgy új ismeretet feldolgozó óra, hogy ne hívnám elő (pl. gondolattérképpel, szófelhővel), hogy mi az, amiről már korábban hallottak a gyerekek az adott téma kapcsán.
Az egyéni sajátosságok figyelembevétele talán az egyik legnehezebb feladat kezdőként. Olyan sok más inger éri ilyenkor a pályakezdőt, hogy eleinte nem tudja a diákokat nem egy nagy csoportként („masszaként”) látni. De ahogy egyre több idő telik el és fokozatosan megismerem a diákjaimat (ebben nagy segítségemre vannak a kollégák) egyre inkább képes vagyok őket egyénenként, individuumként látni. Ez azonban hosszú folyamat és idő kell hozzá, arra azonban már most igyekszem figyelni, hogy megismerjem a gyerekeket és pozitív megerősítésben részesítsem őket.
Bármennyire is úgy érződhet, ha visszaugrunk az írás címére, hogy nem a tanulási környezetről szólt a cikk, szeretném azt hangsúlyozni, hogy az általam megemlített pontok mind hozzájárulnak a diákok tanulását támogató, a tanulásban őket aktív szereplőnek és nem csak befogadó lénynek tekintő tanulási környezet kialakításához. Ebben a folyamatban pedig rendkívül nagy szerepe van a pedagógusnak. Bár nagyon sok kétely van folyamatosan bennem, hogy hatékony munkát végzek (és ez tanóráról tanórára változik), hiszem, hogy sok tanulással és munkával a diákjaim is úgy fogják érezni, hogy jó helyen, jó tanulási környezetben vannak.
Felhasznált szakirodalom:
- Aarts, R., Kools, Q. és Schildwacht, R. (2020) Providing a good start. Concerns of beginning secondary school teachers and support provided, European Journal of Teacher Education, 43:2, 277-295.
- Czető, K., Lénárd, S., Solymosi, K. és Széll, K.: Megismerni? Hogyan? Miért? A tanulók megismerését támogató módszerek pedagógusoknak. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem. LINK: http://mindenkiiskolaja.elte.hu/wp-content/uploads/2020/06/ELTE_megismerni-hogyan-miert_ONLINE.pdf
- He, Y., és Cooper, J. (2011). Struggles and Strategies in Teaching: Voices of Five Novice Secondary Teachers. Teacher Education Quarterly, 38(2), 97-116.
- Rapos, N., Szivák, J., Tókos K., T. Kárász J. és Lénárd, S. (2021). Az optimális tanulási környezet támogatásának intézményi lehetőségei vezetői és tanári nézőpontból. In: Számít-e az iskola? Az iskolai lemorzsolódás vizsgálata. Link: http://mindenkiiskolaja.elte.hu/wp-content/uploads/2021/09/ELTE-2021_Szamit-e_az_iskola-4.pdf
- Veenman, S. (1984). Perceived Problems of Beginning Teachers. Review of Educational Research, 2. 143–178.
Bemutatkozás: Péter Petra vagyok, a Tanár leszek! Hallgatói Műhely egyik alapítója. Angol-történelem szakos tanárként végeztem 2021-ben az ELTE-n. Jelenleg az ELTE PPK Neveléstudományi Doktori Iskola elsőéves hallgatója vagyok, kutatási területem a kezdő pedagógus problémái és tanulása. Emellett tanárként dolgozom az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskolában és Gyakorló Gimnáziumban.
