Az újévet XIII. századi okleveleink „strenarum dies”-nek hívják. A városok ugyanis ezen a napon tartoztak a királynak ajándékot (strenuales) adni. A későbbiekben az ajándékozás általánosan elterjedt. Számos helyen váltak népszerűvé a gyakran versbe szedett újévi szerencsekívánatok is. Ezeket gyakran „ajándékként”, „strenaként” nyújtották át vagy szavalták el az ilyen köszöntőket főleg iskolamesterek írták és tanították be. Ezek szép példaként maradt ránk a Körmendi-kódex egyik szövege is. Ezt Baksai Textor (Takács) György körmendi református iskolamester jegyezte fel 1684-ben, „Strena, újesztendőbélé ajándék” címet viseli. Szövege a következő:
- „A magyarországi koronás királyurunk ő felségének ajándékozom amaz rettenetes erős oroszlánt, a több fene bestiáknak mintegy hatalmas királyát, és ama nagy sebességgel magasan felröpülő saskeselyűt, az aërben röpöső több madaraknak királyát.
- A felséges koronás királyurunk után lévő gubernátoroknak, fejedelmeknek, méltóságos uraknak, kapitányoknak, hadnagyoknak, magistratusoknak és bíráknak, egyszóval minden tisztben, hivatalban és méltóságban helyheztetett becsületes őrálló uraiméknak ajándékozom ama serényen magány vigyázó darut.
- A szántóvető köz- és parasztrendnek ajándékozom ama munkás hangyalt (= hangyát).
- A kereskedőknek ajándékozom a méhecskét.
- A lelkipásztorokat megajándékozom az érckígyóval.
- Az Isten igéjét hallgatóknak ajándékozom a szelíd juhot.
- Az atyáknak s anyáknak ajándékozom az ő csirkéit nevelő tyúkot.
- A fiaknak és a leányoknak ajándékozom az ő anyjok szavára serényen futó csirkéket.
- Az házas férfiaknak és asszonyoknak ajándékozom az halcion madarat.
- Az ifjaknak ajándékozom a sólymot, aki kedves madár, de ritka és nehezen fogattatik meg.
- Az szűz leányoknak ajándékozom az unikornist.
- Az özvegy asszonyoknak ajándékozom a köserves özvegy gerlicét.
- Az árváknak ajándékozom a fülemülét.
- A gazdáknak ajándékozom a pálmafát.
- A gazdasszonynak ajándékozom a tekenyős békát.
- A szolgáknak és szolgálóknak ajándékozom az ébren aluvó nyulat.
- Az Isten igéjét hallgatóknak és penitenciatartóknak ajándékozom a koronát.
- A nem munkálkodónak ajándékozom a ptücsköt.
- Az Isten igéjét nem hallgatóknak ajándékozom az hitvány szúnyogot.”
A ma már kevéssé használt szimbólumok közül az oroszlán és sas a nemességet, a daru a becsületet és éberséget, az érckígyó Krisztust, a halcion, vagyis a jégmadár a hűséget, a sólyom a kísértések elkerülését, az unikornis, vagyis az egyszarvú a „mennyei vőlegényt”, azaz Jézust, a gerlice az özvegyi tisztaságot, a korona a mennyei jutalmat jelenti. A fülemüle, pálmafa, teknősbéka pontos jelentését ma már a kutatók sem ismerik pontosan, talán a vigasztalásra, gyarapodásra és türelemre utalnak.
+ 1 tipp: beszéljük meg, kit, hogyan ajándékoznánk meg az osztályból, csoportból? Miért?
… és másokat?
például:
- a testvérosztályt?
- az iskolai portást?
- a napközis nevelőket?
- az osztálykirándulás buszsofőrét?
