Az elmúlt évtizedekben (számos, különböző tényező miatt) jelentős mértékben átalakultak a munkaerőpiaci igények. Nem véletlen tehát, hogy különböző eszközökkel vizsgálni kezdték a tanulók kollaboratív képességét, vagyis azt, hogy egy tanuló milyen hatékony a csoportos együttműködést igénylő szituációkban. Kérdés természetesen, hogy miként mérhető ez, és egyáltalán mit is jelnet az, hogy valaki hatékony egy ilyen helyzetben. (Erős akaratú? Hangos? „Ötletgyáros?”) Sőt: mennyire tudatos ebben? Illetve: fejleszthetőek-e az ilyen irányú képességei és mennyire vizsgálható ez iskolai környezetben?
Ismerünk magyarországi kutatásokat is e tekintetben: Pásztor-Kovács Anita, Pásztor Attila és Molnár Gyöngyvér, a Szegedi Tudományegyetem Kutatói például (külföldi példákra támaszkodva) kérdőívet állítottak össze, amely képet ad arról, hogy „a tanulók egy csoportos problémamegoldó helyzetben mennyire tekinthetőek szociálisan kompetensnek, hogyan tudnak társaikkal együttműködni.”
A könnyen érthető, jól adaptálható segédlet három szempontból jellemzi a tanulókat:
- Részvétel (Mennyire involválódik a tanuló a munkába? Reagál-e a társai kezdeményezéseire? Ő maga kezdeményez-e interakciókat? Mennyi erőfeszítést tesz egy adott csoportfeladat megoldására.)
Jellemző állítások: „Aktívan részt veszek a munkában.” „Reagálok a többiek felvetéseire, javaslataira (pl. helyesléssel, kérdéssel).” „Addig próbálkozom a saját részfeladatom megoldásával, amíg nem járok sikerrel.” „Más stratégiát is kipróbálok a részfeladatom megoldására, ha az előző nem működött.”
- Nézőpontátvétel (Milyen mértékben nyitott a tanuló társai hozzájárulására? Elutasítja, elfogadja, netán továbbfejleszti mások javaslatait? Képes-e a kommunikációját úgy formálni, hogy a többiek azt be tudják azt fogadni? Fogékony-e csoporttársai igényeire?)
Jellemző állítások: „Mindenkivel megtalálom a közös hangot.” „A társaim javaslatait hallgatva jó ötletem támad.” „Képes vagyok úgy elmagyarázni az ötleteimet, hogy azt mindenki megértse.”
- Szociális szabályozás (Mennyire képes a tanuló kompromiszszum kialakítására? Fel tudja-e mérni saját erősségeit és gyengeségeit, és ezeket szem előtt tartja-e, amikor kiválasztja a feladatát a csoportban? Átlátja-e a többiek képességeit, és figyelembe veszi-e ezeket a feladatok kiosztásánál? Érez-e személyes felelősséget azért, hogy a csoportja elvégezze a feladatát?
Jellemző állítások: „Jelzem, ha szerintem változtatni kellene a munkamegosztáson.” „A saját dolgom végeztével segítek a társaimnak.”
A kérdőív (és kutatási bázisa) megtekinthető: http://www.magyarpedagogia.hu/document/Pasztor-Kovacs_MPed20203.pdf (Függelék)
