Egy felnőtt számos bevált és hatékony memorizálási technikát ismernek, például
- könnyen megjegyezhető formába tömörítik az információt („jobbról a második rekeszbe tettem”)
- sokszor elismétlik magukban az információt
- történetet, mozaikszót alkotnak a megjegyzésre
A gyerekek azonban (átlagosan) hatéves korukig nem tudnak ilyen – számukra túl bonyolult, összetett – technikákat alkalmazni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy semmit nem jegyeznek meg – ráadásul számos helyzetben igen kreatívan és okosan oldanak meg bizonyos problémákat. Sőt, az sem igaz, hogy a felnőttek képtelenek „hozzáférni”, a memóriafejlesztés kérdéséhez: a folyamat speciális szakképzettség nélkül feltérképezhető, segíthető: akár élvezetes, játékos formában is.
Nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is (és minden egyéb korosztály tagjai is) könnyebben jegyzik meg az alaposan feldolgozott információkat. A legjobb memorizálási technika a szakértők szerint, ha minden új információt beépítünk a tudásunkba és személyes példákat kötünk ezekhez. A gyerekek ebben természetesen nem tudatosak, segíteni kell nekik. Természetesen nem úgy, hogy felszólítjuk őket a tudatos információfeldolgozásra: sokkal inkább oly módon, hogy minél konkrétabb és személyesebb példákkal illusztrálunk egy-egy magyarázatot. (Például a növények táplálékfelvétele kapcsán beszélhetünk az állatok táplálkozásáról – erről valószínűleg sokkal konkrétabb élményeik vannak. Könnyebben el tudják képzelni, amint egy kutya iszik, mint azt, hogy egy cserép muskátli „issza magába” a vizet. Még hatékonyabbak lehetünk, ha az osztálykiránduláson etetett madarakra hivatkozunk.) A példák, analógiák (netán tréfás történetek) eleve fontos tényezői a tanári eszköztárnak – érdemes tudatosan és gyakran élni velük.
Amikor emlékezéssel kapcsolatos segítséget kérünk egy gyerektől, nemcsak udvariasak vagyunk vele, vagy éppenséggel lekötjük a figyelmét: kísérletek igazolják, hogy ilyen esetekben (a bizalmon alapuló „kötelék” révén) a memóriájuk is fejlődik. (Az egyik ilyen kísérlet során egy kutató három-, ötéves gyerekeke vitt sétálni és útközben eldobott egy kulcsot. Azok a gyerekek találták meg később sokkal könnyebben a kulcsot, akiket külön megkért, hogy jegyezzék meg a kulcs helyét. Ebben az esetben szintén az érzelmi kötődés játszott fontos szerepet.) Tanulság: érdemes fontossá tenni a gyerekek számára a megjegyzendő információkat. (Természetesen a megfelelő kereteken belül: a büntetés, a megfélemlítés nem azonos az érzelmi kötődés kialakításával! S amint az a példából is kitűnik, nem szükséges – és nem is kívánatos túlzott felelősségtudatot ébreszteni ilyenkor a gyerekekben.) A fenti tippek ráadásul beszélgetések és közös játékok alapját vethetik meg.
Forrás: Amber Ankowski – Andy Ankowski: Így jár a kisgyerek agya
