„Gondoskodnunk kell, hogy az ország népével megszerettessük a fát és az erdőt, társadalmi akcióval biztosítsuk hazánk lakosságában az erdő megbecsülését, az erdő kultuszát” – fogalmazta meg Kaán Károly erdőmérnök, akinek nevéhez fűződik az I. világháború utáni magyar erdőgazdálkodás újjászervezése, az Alföld fásítási programja és a korszerű állami természetvédelem megteremtése.
Ma már számos oktatófilm áll rendelkezésünkre, például a következők:
Népdalok
Az erdő számos népdalunkban szerepel. Gyűjtsünk minél többet!
- [Erdő mellett nem jó lakni, …]
- [Zöld erdőben, zöld mezőben, …]
- [Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő; …]
Meg is beszélhetjük…
- A [Zöldell a mező, hangzik az erdő. …] népdal kapcsán: mitől hangos az erdő?
- [Erdő mellett nem jó lakni, …] népdal kapcsán: miért? És miért lehet jó?
Találós kérdések
Vajon melyik fa lehet a megoldás? Melyiket találjuk az erdőben?
- Akit meg nem ijesztettek, mégis szüntelenül reszket. (nyárfalevél)
- Sok gyerek seregbe, fára mész nevetve. Magjával ne köpj le, akaszd a füledre. (cseresznyefa)
- Ha tél, ha nyár mindig egy ingben jár. (fenyőfa)
- Útszéli erdő, jó tűzifa, tavaszi szellő jó illata. Virágra száll méhek hada Mézet gyűjt a kaptárába. (akácfa)
Mesebeli erdők
Milyen mesebeli erdőket ismerünk? Rajzoljuk le! Milyen lenne a mi mesebeli erdőnk?
- Négyszögletű kerek erdő
- Százholdas Pagony
- Rejtekadó Erdő
- Tiltott Rengeteg
Néhány erdő-vers
Pósa Lajos
Erdőben
Szép az élet az erdőben ideki,
Kis pajtásom faluvégről gyere ki!
Itt virágzik a kakukkfű, szarkaláb,
Itt nem porzik, puha fűben jár a láb.
Csíz, pintyőke énekelget zöld ágon,
A fekvés is jó alatta zöld ágyon.
Petőfi Sándor
Erdőben
(részlet)
Sötétzöld sátoros
Erdőben járok.
Kevély tölgyfák alatt
Szerény virágok.
A fákon madarak,
Virágon méhek.
Ott fönn csattognak, itt
Lenn döngicsélnek.
Benedek Elek
Szeresd a fát
Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Gyengéden nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed
Hagyd annak ami, épnek, szépnek
Szeresd a fát!
Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve,
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl reája,
Ne bántsd a fát!
Édes gyümölcsét várva várod
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad
S te bánkódnál majd, késő bánat,
Ne bántsd a fát!
Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba,
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztene téged.
Szeresd a fát!
Falombok közt, ‘, vészbe’,
Lám, meg se ring madárka fészke;
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája –
Ne bántsd a fát!
Mind, akik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének:
Ásóval is költők valánk,
Szép, lombos fáról álmodának –
Szeresd a fát!
