Az úgynevezett világtechnikát Margaret Löwenfeld angol pszichológus dolgozta ki: az eljárás lényege tulajdonképpen (a Család és Iskola című pedagógiai lap 1966-ban publikált cikke szerint): „a gyerek játszik, épít vagy rombol és közben – szavaival és tetteivel – magáról, félelméről és örömeiről, vágyairól beszél. Sokat mond el így, sokkal többet, mint amennyit kérdésekre válaszolva elmondhatna”.
A módszert Magyarországon Polcz Alaine honosította meg, sőt az ő közreműködésével hatvanas években kisfilmet is forgattak róla Az ő világuk címmel. Mi is történik itt? „Csodálatos, meseszobába vezetnek egy kislányt. Középen üveglapé asztal, körben polcok, rajtuk száz és száz játékfigura: emberek, állatok, házak, közlekedési eszközök, ételek papírmaséból. Egy vödörben homok. A gyerek annyit önthet belőle az asztalra, amennyit akar.” Ezek a „világok” igen árulkodóak. Egy kislány a következőképpen mutatta be a sajátját: „Ebben a világban senki sincs, csak egy kis törpe és egy kevés föld. Ki a törpe? – Én vagyok – mondja a kislány. És mit lát a törpe ebben a világban? – Rögöket … szemetet… piszkot…”
Ám a játék nemcsak tényfeltárásra jó, gyógyító hatása is lehet (amint ezt a következő történet is igazolja): „Képzeletbeli tengerén hajózott az ötéves Peti. Arra a kérdésre, hogy anyukája hol lakik, nagy zaklatottsággal három házat rakott ki, s mindegyik előtt egy-egy mamája volt. […] Az egyikről aztán kiderült, hogy a keresztanyja, aki néha kirándulni viszi. Apja elmondta, hogy válása után a fia hozzá került miután nyomban megházasodott. Nevelőanyja nagy igyekezettel fogadta, de a gyerek nem kötődött hozzá. Szülőanyja után vágyódott és egyszer el is szökött hazulról, hogy meglátogassa, a férje iránti haragból azonban nem engedte be magához… […] Peti már különböző kalandokon esett át, majd egy szigethez közeledett, ahol indiánokat látott. Ekkor a pszichológusnő a partra mutatva, ezt mondta: — Mondjuk, valaki itt áll, s téged, a hajó matrózát visszahívja a partra. Ki ez, Peti? – Apuka — mondta, s mindjárt vett egy matrózfigurát, akit a jelzett helyre tett. […] Három hét múlva folytatódott ez a gyógyító játék. [Peti] ekkor halászott s egy csodálatos halat fogott. A doktornő azt sugallta, hogy ezt haza kellene vinnie. Anyukája nagyon örülne, ünnepi vacsorát főzne. Peti elfogadta ezt a játékot és hajóját a part felé indította, majd kikötött és vitte a nagy halat. A parton habozott, hogy a háromféle anya közül melyikhez, melyik házába vigye. – Ahhoz kéne vinni, aki főzni szokott… Peti követte az ajánlást és elindult a nevelőanyát jelző házhoz.”
Forrás:
- T.: Az ő világuk, 1966.
- Szenes Imre: „Építsd fel a világodat”, 1966.
- Vilcsek Anna: Az ő világuk, 1966.
