Kezdőlap Sorozataink MInterjúk

MInterjúk: „mikor egy kósza ötletből valami szuper izgalmas dolog jön létre”

MInterjúk sorozatunk mai részében Dénesné Szak Andrea mesterpedagógus, magyar-német szakos tanár fejezi be gondolatainkat a motivációról, csapatépítésről.

Kép: Dénesné Szak Andrea

Akkor érzem legjobban magamat a diákok között, amikor azt látom, hogy egy-egy feladatot kihívásként élnek meg, és belevetik magukat a megoldásba. Ilyenkor azt érzem, hogy sikerült olyan témával vagy módszerrel megszólítanom őket, ami elfeledteti velük, hogy tanulnak, és inkább felfedezésnek, alkotásnak élik meg a felkínált tevékenységeket és a közös munkát. Számomra fontos a diákjaim visszajelzése, amit gyakran kérek tőlük a tanóra végén. Ez nagyon változatos formában történik: lehet mentimeter-es vagy papírkártyás üzenet is, de nem ritka, hogy egy lufi megy körbe, és mindenkinek egy megkezdett nyitott mondatot kell befejeznie az órával kapcsolatban.

 

Egy csoportból úgy lehet csapat, ha tudatosul a tagokból, hogy milyen jó érzés, ha összeteszik az ötleteiket, energiájukat és közösen meg tudják oldani a felmerülő problémákat, feladatokat. Segítenek annak, akinek szüksége van rá. Hasznos, ha a tanórán lehetőséget biztosítunk arra, hogy minden diáknak legyen módja együtt dolgozni és kommunikálni a többi társával. Egymás segítése, a szerepek ki- és megosztása mind-mind elősegíti, hogy a csoport egy valódi csapattá váljon. Az élménypedagógia módszerek ezt is nagymértékben segítik.

Kedvenc stresszoldó technikám egyike az óra eleji „nyugi 5  perc”. Amikor azt látom, hogy a diákok fáradtak vagy éppen túl vannak pörögve, akkor megkérem őket, hogy hajtsák le a fejüket a kezükre a padon. Bekapcsolok egy halk, relaxációs zenét és hagyom, hogy elkalandozzanak a gondolataik. Utána egy gyors légzésfigyelést végzünk, ami egy gyakori mindfulness gyakorlat: 6-ig számolva lassan belélegzünk, 2-ig számolva benntartjuk a levegőt, majd 6-ig számolva kiengedjük lassan, és 4-et számolva visszatartjuk a lélegzetünket. Majd kezdődik elölről az egész 3 körön át. Egy másik kedvenc gyakorlatomat néha óra végén vetem be. Az utolsó 5 percben beteszek egy dinamikus zenét. Egy feladat van: a füzet hátuljába folyamatosan kell írnia a diákoknak szabadon, amilyen gondolatuk csak előjön. Téma megkötés nincs. Fontos a mondatokban való közlés. A végén, aki szeretné, felolvassa, amit írt. Nem könnyű feladat, ez megy a legnehezebben általában a diákjaimnak.

Az idei kedvenc projektemet egy felkérésre készítettem el. Nagyon nagy kihívásnak éltem meg, hogy Slachta Margit életével kapcsolatban tervezzek egy a felsős korosztály számára is felhasználható projektet. A téma nem volt könnyű, de ahogy egyre jobban megismertem Slachta Margit életét és munkásságát, egyre több izgalmas tevékenységötlet ötlött eszembe. Ezt a hatalmas mennyiségű anyagot a tréningek módszertanára építve terveztem meg, csoportmunkára hangolva, és sok önreflexióval fűszerezve. A feldolgozáshoz egy munkafüzetet is készítettem. Már nagyon várom, hogy a nyolcadikos diákjaimmal együtt végig haladjunk az állomásain.

Kép: Dénesné Szak Andrea

Alig várom már, hogy ebben a tanévben egy olyan új területen is kipróbáljam magam , amely eddig nem volt fókuszban. A digitális témahétre több alkalommal készültem egy-egy érdekes projekttel, de a Pénz7-re eddig még egyszersem. Az idén szeretném a saját és a diákjaim pénzügyi ismereteit is bővíteni egy játékos projekt keretén belül sok-sok érdekes kihívással fűszerezve. Egy kooperációra készülünk az egyik kolléganőmmel, aminek a részletei egyelőre még titkosak.

Az motivál legjobban, amikor valami újat, érdekeset alkothatok a gyerekeknek. Amikor egy kósza ötletből valami szuper izgalmas dolog jön létre. Akár tanórán, akár tanórán kívül szeretem a diákjaimat meglepni. Az elmúlt irodalom órán 35 percig nem szólaltam meg. Minden utasítást és feladatot írásban találtak meg a diákok a faliújságon és a tanári asztalon. Minden pár 3 kérdéskártyával rendelkezett, amit szükség esetén felhasználhattak. Számomra is meglepő módon szinte néma csöndben dolgoztak a 8.-as diákjaim Juhász Gyula: Tiszai csönd című versével kapcsolatos feladatokon. Az óra utolsó részében átbeszéltük az élményeiket, tapasztalásaikat. Pénteken az 5. órában még soha nem dolgoztak ilyen lelkesen és figyelmesen a végzősök, mint ezen az órán.


A sorozatot szerkeszti és tördeli Tóth Éva főszerkesztő, az összes megjelent rész ezen a linken érhető el.

Előző cikkFelhőpárna
Következő cikk„A jó gyerekvers olyan,mint a mesebeli hamuba sült pogácsa” – interjú