Angolórát tartani Halloween napján ….
mindig élmény, amit a gyerekekkel együtt én is nagyon várok. Törekszem arra, hogy minden évben megújítsam a Halloween-nel kapcsolatos ötlettáramat, de évről-évre előveszem a diákok kedvenceit is. Kisebbeknél nagy sikere volt az elmúlt években a „Trick-or-treat-kosárka” elkészítésének, amibe aztán az angolórákon került egy kis nassolni való is. Az én jutalmam pedig az volt, hogy az alsó tagozatosok néhány mondatban be tudták mutatni az elkészült alkotásaikat. 😊 Ebben a tanévben hetedik-nyolcadikosokat tanítok, akikkel dalszöveg kiegészítéseket (akár közös énekléssel „megfűszerezve”), filmrészletekhez kapcsolódó (akár online) feladatokat tervezek a tanórán. Valamint bármilyen régimódinak is tűnik, a legtöbb csoportom nagyon szereti a szókeresőket, keresztrejtvényeket, amikkel a szókincsüket tudom játékos formában bővíteni. Erre az alkalomra akad mindig jutalmul egy-egy „rémisztő” matrica, vagy apró édesség a legügyesebben teljesítőknek. Mondanom sem kell, hogy ezzel meg is van az extra motiváció. 😉
Az sem elképzelhetetlen, hogy egy csoportos kahoot-játékkal kezdjük, vagy zárjuk az órát- természetesen a Halloween témakörében. De hogy ez megvalósul-e? Az maradjon még titok, hát ha diákjaim között is van Modern Iskola-olvasó! 😊
Református iskola lévén számunkra október 31-e elsősorban a reformáció napja, így ehhez a naphoz közeledve (mindig egy pénteki napon) iskolánkban Kálvin-napot tartunk különböző programokkal, kirándulásokkal. Nem ritka az sem, hogy a reformáció emléknapja jelenik meg az angolórákon/szakkörökön a Halloween mellett/helyett. Külön öröm, hogy az idei évben már 8. alkalommal rendezünk országos zsoltáréneklő versenyt, amin általában legalább száz ifjú énekes szokott részt venni.
Alig várom, hogy idén kipróbáljam a…………
Halloween-dobble-t! Szakkörömön rendszeresen játszunk különböző témakörökhöz kapcsolódóan a népszerű dobble-játékokkal. Szeretem, hogy többféleképpen variálható a játék, több szabálya ismert. A kártyák egy részét én készítettem el, így van például kifejezetten az ősszel, ruhadarabokkal, állatokkal kapcsolatos csomagom is. Úgy vettem észre, hogy a gyerekeknek kifejezetten tetszik, amikor beszállok a játékba, mert köztudottan nagyon lassú vagyok. Vagy csak hagyom nyerni a diákjaimat? ….Legyen ez az én titkom. 😊
Az új ötleteim fő inspirációja a….
gyermeki csillogó szempár, a kíváncsi tekintetek, tanítványaim érdeklődési köre. Vallom, hogy minden csoport, minden tanuló más, és próbálom figyelni az ő igényeiket, rezdüléseiket; azt, hogy milyen típusú játékok, feladatok kötik le őket a leginkább. Ha motiváltak egy-egy feladatnál, azt biztosan később is gyakran fogom használni. Kölcsönösen hatunk egymásra: ha valamivel tudom őket ösztönözni, akkor nem fukarkodom a dicséretekkel. A motivált, lelkes tanulók bizony engem is inspirálnak. Bízom benne, hogy ez egy állandó pozitív körforgás a tanításomban.
A legnagyobb változás abban, hogy helyettes lettem az volt, hogy….
jóval kevesebb lett az óraszámom, így akarva-akaratlanul is kevesebb időt töltök a tanítással és többet az adminisztrálással, szervezéssel. Korábban iskolánkban az egyedüli angoltanárként megvolt az az előnyöm, hogy harmadik osztálytól végig tudtam követni a tanulók fejlődését, illetve fel tudtam építeni azt, hogy egészen fiatal koruktól mire fókuszáljak a tanításban, hogy elérjem a kitűzött célt nyolcadik osztályra. Most viszont már kamaszként ismerem csak meg őket; nyilván több időt vesz az is igénybe, amíg „összecsiszolódunk”. Nem hazudtolom persze meg magam: amikor tehetem, továbbra is a diákok között „mozgok”: órákat látogatok, programokra kísérem őket, vagy akár bekapcsolódok a számukra szervezett feladatokba, mint legutóbb az Európai Diáksport Napján. 😉
Egy nehéz nap után a legjobb dolog….
sportolni. Rendszeresen zumbázom, aerobikozom, biciklizem, vagy éppen úszom. Hétvégén pedig – ha több a szabadidőm- nagyon szívesen megyek hosszabb túrákra is. Mindenképpen a mozgás tölt fel energiával, ez az, ami a nehéz nap után a legjobban kikapcsol.
Amivel mindig meg tudnak nevettetni a gyerekek, az az, hogy….
egy-egy akcentust/dialektust utánozva olvassák fel a párbeszédeket, vagy játszanak el szituációkat. Potyogtak a könnyeim a nevetéstől például, amikor egy szituációnál az orosz akcentussal „beszélő” diákom tanácsot kért a „jenki akcentussal” kommunikáló osztálytársától.
Az is mindig megnevettet, amikor a feladat utasítását szó szerint követik a gyerekek, és elismételnek mindent. Nem csak az új szót, hanem a feladat utasítását, vagy éppen a szó sorszámát/betűjelét is.
Ám bevallom őszintén, nagyon nehezen tudok kiragadni egy-egy vicces helyzetet, mert számtalan alkalommal nevetek/nevetünk az angolórákon. A jókedv, a felszabadultság szerintem hozzá tartozik a tanórákhoz, és ahhoz, hogy egy vidám légkört megteremtve bátrabban szólaljanak meg a gyerekek az idegen nyelven.
A sorozatot szerkeszti és tördeli Tóth Éva főszerkesztő.
