„Foglalkozásom író, de ugyanannyit írok, amennyit rajzolok” – válaszolta egy újságírói kérdésre Marék Veronika, a Kipp-kopp-, a Boribon és Annipanni-történetek szerzője. Arra, hogy ez miként lehetséges, a következőket válaszolta: „Gyermekeknek dolgozom s mesekönyveimben a szöveg és a rajz egyenrangú szerepet játszik. Egyszerre találom ki a szöveget és a képet, egyszerre írom és rajzolom a mesét.”
Az írónő – szinte hihetetlen! – tizenhat éves korában kezdte pályafutását és már ekkor megfogalmazódott benne, milyen könyveket is szeretne írni (és rajzolni).
„1955 körül került a kezembe egy angol mesekönyv. Mégis csak jobb iskolába járni — ez volt a címe, Munro Leaf írta és rajzolta. […] A könyv elolvasása után új világ nyílt meg előttem. A képek gunyorosak, mint a karikatúrák, a szöveg játékos és célratörő, s a kettő egyenrangú. S az egész tiszta, logikus, áttekinthető. Nyugodtan rajzolt ronda gyerekfőhőst, ám olyan aranyosan, hogy az ember azonnal megszerette. A tipográfia is a stílushoz idomult. Az ötvenes években ez nálunk újnak számított. S egyszer, amikor egyedül maradtam egy halom papírral, megszületett az „ős-Boribon”, még „szürkében”. Már bennem lappangott műveim három fő sajátsága: tréfás groteszk rajz, célratörő szöveg, logikus összkép.”
Ez különösen az óvodás korosztály számára fontos – különösen abban az időszakban (Marék Veronika fiatal, illetve fiatal felnőtt korában) még alig akadt ilyen. Jószerivel hosszú, nemegyszer túl bonyolult mesékkel „gyürkőztek” az óvodások és a pedagógusok.
Tulajdonképpen az egyik – nemzetközi szinten is igen elismert – alakja, a kockásfülű nyúl történetei sem bonyolultak. Tulajdonképpen a nyuszi egyetlen „szuperereje” is „csupán” az, hogy megelevenedik és repülni tud: varázsolni például nem képes. Azonban jószívű és mindig akad a tarsolyában néhány praktikus ötlet, amelyek segítségével a legkilátástalanabb helyzet is megoldható. Talán sokan nem is tudják,képregényalakként jutott el első közönségéhez: az alapformák és tulajdonságok hasonlóak voltak, ám a szereplők – a képregény adta lehetőségeken belül – „beszéltek” is.
A rajzfilmváltozat sokkal inkább az óvodás korosztályé. Egyszerű alapformái és színei megragadják a gyerekeket, a mese néma volta ellenére is. (A könnyen értelmezhető és követhető formák életre keltése azonban komoly munkát igényelt az alkotók részéről: egy percnyi filmen nagyjából egy hónapig dolgozott a rajzfilmes stáb…) A kockásfülű iránti évtizedeken át tartó rajongás titka Richly Zsolt, a rajzfilmváltozat rendezője és rajzolója szerint, hogy minden korban izgalmas, ahogy egy élettelen bábu életre kel – ennek ismétlődő „szertartása” van az egyes epizódokban.
A kockásfülű nyúl népszerűsége máig töretlen (elég, ha a játékboltok plüsskínálatát áttekintjük). Boldog születésnapot neki és megálmodójának, Marék Veronikának is!
Forrás: Pósa Zoltán: Boribontól a kockásfülű nyúlig
