Maria Montessori megfigyelte, hogy a gyerekek fejlődését korai éveikben érzékeny szenzitív periódusok váltakozása jellemzi. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy bizonyos időszakban különösen érdekli őket valami – és az ehhez kapcsolódó tevékenységeket nagy kedvvel, önállóan – és többnyire fáradhatatlanul végzik. Ezek az érdeklődési területek a felnőttek számára, hiszen közéjük tartozik a mozgás, a rend, a beszéd – később az olvasás, az írás és (igen!) a matematika. Azaz Montessori megfigyelései szerint bizonyos időszakok különösen alkalmasak arra, hogy a vázolt területekhez kapcsolódó készségeket és ismereteket nagyobb mértékben elsajátítsák a gyerekek. Ám amikor befejeződik ez a gyermeki érzékenység egy-egy periódusa, a gyermekek érdeklődése is alábbhagy az adott témával kapcsolatban.
A jelenséget Montessori egyik könyvében a lepke példájával szemléltette. Eszerint a pillangók petéiket az ágak elejére, a fatörzshöz közel helyezik el. A kikelt hernyók túléléséhez szükséges falevelek azonban faágak végén helyezkednek el. A fiatal állatkákat a fény iránti természetes érzékenységük segíti ahhoz, hogy eljussanak a táplálékhoz és magukhoz is vegyék azt. Ám amikor a hernyó már képes magához venni az élelmet, elveszíti a fény iránti érzékenységét… Maria Montesspori szerint az ilyen típusú érzékenység segíti a gyermekeket is abban, hogy különösen intenzív módon létesítsenek kapcsolatot a külső világgal. „A belső befogadóképesség határozza meg, mit kell felvennie a gyermeknek a környezet sokszínűségéből, s hogy melyik szituáció a legelőnyösebb a pillanatnyi fejlődési stádium számára. Ez az, amelynek következtében bizonyos dolgokra figyel, másokra nem.”
A szenzitív periódusokra vonatkozóan azt is érdemes tudni, hogy egyénenként változhatnak – például időpontjukban és időtartamukban: ráadásul ezek nem feltétlenül esnek egybe az „intézményes” tanulás időpontjával és időtartamával. Azaz nem mindenki ugyanabban az időpontban érzékeny egy adott területre és nem is ugyanolyan mértékben. Mi a teendő ilyenkor egy intézményben? Természetesen nem mindenhol valósítható meg a tanulás egyéni ütemezése. Mindenképpen érdemes azonban odafigyelni az egyéni fejlődési sajátosságokra is. (Erre vonatkozóan későbbi írásunkban gyakorlati tippeket is adunk.)
Montessori megfigyelései szerint ezek az érzékeny periódusok meghatározott rendszer szerint követik egymást és minden gyerek esetében hasonló sorrendben követik egymást – azaz nem teljesen tervezhetetlenek és nem is bejósolhatatlanok ezek az életkori szakaszok. A szakértők szerint érdemes lehetőségként tekinteni rájuk, hiszen olyan „nyitott ablakok” ezek, amelyek során a gyerekek könnyebben sajátítják el az egy-egy területhez tartozó nélkülözhetetlen ismereteket.
Forrás: https://aimmontessoriteachertraining.org/the-ten-secrets-of-montessori-4-sensitive-periods/
