- Kedves András, mi hívta életre a „Mesterséges intelligencia és oktatás”nyilvános ülést?
Az MTA Pedagógiai Tudományos Bizottságának Digitális Pedagógia Albizottsága februárban alakult újjá, Czékmán Balázs kollégámmal ekkor kaptunk megbízást a bizottság munkájának újratervezésére és újjászervezésére. Én már megválasztásomkor jeleztem, hogy szeretném, ha az Albizottságra nem csak a belső szakmai konzultáció lenne a jellemző, hanem a bizottságban zajló magas színvonalú szakmai munka mások számára is elérhetővé válna, azaz hogy az érdeklődők megismerhessék a legújabb tudományos elméleteket, módszertani megoldásokat, kutatási eredményeket. Éppen ezért számos nyitott, mindenki számára elérhető ülést terveztünk és az első témát igyekeztünk úgy megválasztani, hogy az a legaktuálisabb, sokakat érdeklő kérdéskörhöz kapcsolódjon.
Így esett a választás a mesterséges intelligencia és oktatás kapcsolatának a vizsgálatára, mely témáról sok fél vagy akár hamis információ terjed és szerettük volna, hogy az érdeklődők hiteles személyektől jussanak információkhoz. Ezért kértük fel Horváth Lászlót és Ollé Jánost informatív, gondolatébresztő előadások megtartására, melyeket követően bárki hozzászólhatott a témához, feltehette kérdéseit az előadóknak illetve bármely jelenlévőnek. (Az előadások itt visszanézhetők: https://www.youtube.com/@digipedalbiz )
- Az ülésen egyaránt szó esett az MI lehetőségeiről és a kihívásokról is. Melyik van túlsúlyban?
Jelen helyzet ahhoz az állapothoz hasonlít, mint amikor nagy számban kezdtek elterjedni az iskolákban az internet kapcsolattal rendelkező számítógépek. Nagyon sokan kezdtek érdeklődni az új lehetőségek iránt, de nem egyszer irreális elvárásokat fogalmaztak meg, szinte mindenre megoldást láttak az új eszközben. Most az MI vonatkozásában vagyunk az úgynevezett Hype görbe felszálló ágán, a mesterséges intelligenciával kapcsolatban is nagyon sok pozitív – de most még nem egyszer túlzó – elképzelés fogalmazódott már meg. Hogy ezek közül mennyi realizálódik majd, azt természetesen számtalan tényező befolyásolja. Az biztos – és ezt a nyilvános ülésünkön több szakértő is megfogalmazta – hogy nagyon könnyen előfordulhat az, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazásának következtében esetleg még nagyobbak lesznek a különbségek az egyes intézmények, illetve a tantermekben folyó munkatevékenységek között. Ahogy a digitális eszközöket, megoldásokat sem mindegy hogy ki, mire, és hogyan használja, úgy ez igaz lesz a mesterséges intelligenciával kapcsolatban is. Lesznek, akik – ameddig csak tehetik – elzárkóznak, lesznek, akik jól-rosszul megpróbálják majd kihasználni az új lehetőségeket, és minden bizonnyal lesznek olyan tanárok is, akikkel szemben a diákok használják majd fel a mesterséges intelligenciát.
- Mennyire valós fenyegetés például nálatok az egyetemen, hogy a beadandókat MI-val írják a hallgatók?
A mesterséges intelligencia ilyen típusú felhasználása még annyira új, hogy nem tömeges ez a probléma az egyetemeken, de egyre több hallgató fedezi fel ezt az új lehetőséget. Ugyanakkor egy olyan nagy egyetem esetén, mint a Debreceni Egyetem, ez a kérdés azért nem válaszolható meg egyértelműen, mert a különböző szakon tanuló diákoknak nagyon eltérő feladatai vannak és a mesterséges intelligencia ezekhez nem egyformán nyújthat segítséget. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a hallgatóktól nagyon gyakran olyan dolgozatokat várnak el az egyetemen, melyben hangsúlyozottan jelenik meg a szakirodalom. Jelenleg azonban ez még nagyon kényes pontja a mesterséges intelligenciának, talán úgy is fogalmazhatunk, hogy ez az (egyik) Achilles sarka. Az MI ugyanis napjainkban még pillanatok alatt kreál nem létező szerzőket, nem létező szakirodalmakat, így a mesterséges intelligenciával készült dolgozatok beadás előtti ellenőrzése, javítása a hallgatók számára nem egyszer nagyobb munkát jelent, mint a dolgozat egyénileg történő a megírása.
- Milyen a hazai pedagógusok hozzáállása a kérdésben? Mivel lehetne ezt a témát bevinni az osztályterembe?
Úgy vélem, hogy a pedagógusok jelentős része hallott már ötleteket a mesterséges intelligencia oktatási alkalmazásával kapcsolatban, de saját konkrét tapasztalata most még csak keveseknek van. Ettől függetlenül ismerek olyan kollégát, aki pl. egy témazáró feladatait, kérdéseit készíttette el a ChatGPT-vel, másvalaki projektfeladatokat generáltatott, de készült már egyetemi kurzus tematikája is az MI által tett javaslatokra alapozva. Ezek a példák azt mutatják, hogy az MI jelenleg inkább az oktatási folyamat más területeibe vonható be, mintsem a konkrét osztálytermi történésekbe. A mesterséges intelligencia tulajdonképpen virtuális asszisztensként segíthet az órák előkészítésében, oktatási anyagok létrehozásában, sőt akár esszék, dolgozatok, tesztek kiértékelésében is. Mivel adatok elemzésére is képes, segíthet az oktatóknak abban, hogy pontosabb képet kapjanak a diákok teljesítményéről, beazonosíthatóbbá válnak az egyéni nehézségek, így eredményesebb, a korábbinál jobban személyre szabott oktatási programok hozhatók létre a diákok számára, növelve így a pozitív élmények számát és csökkentve a lemorzsolódást. Ezen túlmenően napjaink tanulói számára elengedhetetlen a kritikus gondolkodás és az információk értékelésének, szelektálásának megtanulása. Jól használva ebben is sokat segíthet a mesterséges intelligencia, sőt most még talán ez az a terület, amihez leginkább felhasználható.
- Olaszországban már betiltották a ChatGPT-t. Mennyire „oldja” meg szerinted ez a MI kérdését például az oktatásban?
Véleményem szerint semennyire, mert a tiltással legfeljebb késleltetni lehet az ilyen folyamatokat, megakadályozni nem. Ráadásul a ChatGPT bár talán a legismertebb, de nem az egyetlen mesterséges intelligencia modell. Ezekkel folyamatosan egyre nagyobb számban fogunk találkozni és már most is igaz, hogy nagyon sokan nem is tudják, hogy mesterséges intelligenciával kerültek kapcsolatba amikor például valamilyen rendelést leadtak vagy amikor valamilyen menetrendi információt szereztek be telefonon, vagy interneten keresztül. Egy ilyen egyre szélesebb körben terjedő megoldás mint a MI, nem maradhat az iskola falain kívül.
- Egy kedves portugál ismerősömtől hallottam a gondolatot, hogy ha egy diák MI-val oldja meg a feladatát vagy a háziját, akkor a feladattal van a baj. Mennyire értesz ezzel egyet?
Nem gondolom, hogy feltétlenül a feladattal van baj, hanem inkább az helyzet ilyenkor, hogy a diákok hamarabb felfedezték az MI-ben rejlő lehetőségeket, mint az adott tanár. Pontosan ez a közeljövő feladata a tanárok számára: meg kell ismerniük a mesterséges intelligencia válaszait, megoldásait az általuk korábban kiadott kérdésekre, feladatokra és ezen ismeretek birtokában kell kialakítani az új feladatokat.
Köszönjük az interjút!
