Kedves Dávid, meséljen kérem, ön mire használja az AI-t a mindennapokban? Miben változtatta meg a munkáját az elmúlt 1 év?
A mesterséges intelligencia-alapú alkalmazások egyre szélesedő köre kétségtelenül egyre több hasznosítási lehetőséggel jár ügyvédi irodák részére is, noha ezek az adott iroda fókuszától is függenek, vagyis attól, hogy milyen jogterületre specializálódott az iroda. Tekintettel például arra, hogy az irodánk nagy számban lát el ügyeket angol nyelven, sokszor igen rövid határidőkkel, a magunk részéről leggyakrabban fordítóalkalmazásokat veszünk igénybe – ezek egyre jobb minőségű „nyersfordításokat” adnak, melyeket ugyan alapos lektorálás körében javítani szükséges, azonban időben nagyságrendileg kevesebbet vesz igénybe a fordítás ezen módja, mint a 100%-ban emberi erőforrásból elvégzett fordítása egyazon anyagnak.
Az EdTech Summit nagysikerű konferenciáján tartott előadást az AI és a puskázás, csalás témájában Jogi kérdések az AI-ban – puskázás, csalás címmel. Hol van a határ a csalás és az AI támogató jellegű használata között?
Ezt a határt minden esetben az adott tanulmányi számonkérés szabályai adják meg – ezeket az előadás során szabályozott eljárásoknak neveztük, amelyeknek eljárási szabályai (köztük pl. az igénybe vehető segédeszközök taxatív felsorolása) határozzák meg a megengedett, illetve meg nem engedett magatartásokat ezen eljáráson belül; aki pedig ezen szabályokból/keretekből kilép, csalást valósít meg (hangsúlyozottan nem a közismert gazdasági bűncselekményre gondolunk itt).
Ugyanez másképpen: mindazokban az esetekben, ahol a számonkérést lefolytató tanár vagy intézmény megengedi az AI igénybevételét a számonkérés teljesítése körében, ott ez nem minősül csalásnak, ellenkező esetben viszont igen.
Milyen adatvédelmi intézkedéseket kell bevezetni a mesterséges intelligencia alkalmazása során az oktatásban? Mennyire kell ezt intézményi szinten szabályozni például az intézményi dokumentumokban?
Ez sajnos nem egy általánosságban, generálisan eldönthető kérdés, hanem az adott alkalmazási módtól függ, valamint azon alapvető kérdésektől, hogy ez az alkalmazási mód (1) jár-e személyes adatok kezelésével, (2) milyen személyes adatok kezelésével jár, és hogy (3) milyen műveleteket végez az intézmény ezen adatokat érintően.
Példaként: egy képgeneratív AI alkalmazás illusztrációs célú használata merőben más elbírálás és rezsim alá esne, mint pl. konkrét tanulók dolgozatainak AI alkalmazással való kijavíttatása. Utóbbi esetben adatvédelmi jogi szempontból számos jogi kötelezettség hárulna az oktatási intézményre, melyet AI szabályozási szempontból a közeljövőben európai uniós jogi kötelezettségek is várhatóan kiegészítenek majd.
Engem iszonyatosan foglalkoztat a szerzői jog kérdése is: készítek egy képet generatív AI segítségével. Felhasználhatom bármilyen célra? Milyen forrást jelölök meg? Onnantól az az én képem? Nyerhetek vele például pályázatot?
A különböző generatív AI alkalmazások általános felhasználási feltételei változatos egyedi előírásokat tartalmaznak, tartalmazhatnak a felhasználási célok, esetkörök esetleges korlátozásait, valamint a forrásmegjelölés kérdéseit illetően, azonban valamennyi AI alkalmazás vonatkozásában fontos az alábbi alapvetéseket szem előtt tartani.
Az AI alkalmazások szerzői jogi értelemben nem minősülnek szerzőnek többek között, de nem kizárólagosan abból az okból, hogy nem rendelkeznek jogi személyiséggel, ami a szerzői status egyik előfeltétele; ezen túlmenően pedig maguk az AI alkalmazások által generált képek, illetve szöveges anyagok is egy immanens „hiányosságot” hordoznak szerzői jogi szempontból. Ahhoz, hogy szerzői műnek tekinthessük ezeket az alkotásokat, (1) egyéni, és (2) eredeti jelleggel kell, hogy rendelkezzenek, ezek közül pedig az egyik rendre hiányzik AI által generált anyagok esetében.
Egyéni jelleggel akkor rendelkezik egy mű, ha az alkotójának rendelkezésére állt egy ún. alkotói mozgástér, melyben a kreatív döntéseit érdemben meghozhatta, kialakítva művének kreatív tartalmát saját alkotói szándéka szerint (ennek értelmezése által megállapíthatjuk azt is, hogy aki a prompt-ot megfogalmazza, nem fog a generált eredmény szerzőjének minősülni, nem nála keletkezik tehát az adott szerzői jog). Eredeti jellegről pedig akkor beszélhetünk, ha az adott mű különbözik minden más, korábban már nyilvánosságra hozott műtől – egyszerűbben mondva: ha nem más mű plagizálása által jött létre.
Egyéni jelleggel az AI által generált anyagok egyetlen esetben sem rendelkezhetnek, az alkotói szándék megléte egy alkalmazás esetében nyilvánvalóan fogalmilag kizárt, legyen az adott alkalmazás bármily összetett is. Eredeti jelleggel rendelkezhet ugyan (már pusztán valószínűségszámítási alapon is), azonban fontos hangsúlyoznunk azt, hogy igen magas plágiumkockázatot hordoz a generatív AI használata pl. a szöveges anyagok terén, ahol sok esetben fordul elő az, hogy egy konkrét prompt-ra adott válasz egy szerzői jogi oltalom alatt álló anyagot tartalmaz részben vagy egészben – ez esetben pedig aki ezt nyilvánosan felhasználja (függetlenül attól, hogy azt magának vindikálja-e vagy feltünteti-e hogy AI terméke), felelőssé válhat egy szerzői jogi jogsértésért.
Összességében tehát elmondható, hogy AI nem lehet jogi értelemben vett szerző, az AI alapú alkalmazások által generált anyagok pedig főszabály szerint alkalmatlanok arra, hogy szerzői műnek tekintsük őket – az azonban, hogy az AI-nak nem lehetnek jogai a generált anyagok felett, nem jelenti azt, hogy senkinek ne volna ezen anyagok felett esetlegesen szerzői vagy egyéb joga, amelyeket az AI által generált anyagok nyilvános felhasználásával ne sérthetne meg az adott felhasználó, előidézve ezzel egy nem kívánt jogvitát.
