Kedves Andrea, hosszú utat jártál be szakmailag, egészségileg az elmúlt években. Ha 4-5 mérföldkövet ki kellene emelned, melyek lennének azok?
Az elmúlt 7 évemben valóban fontos változások történtek mindenféle téren. Egy komoly betegségből másztam ki az első években teljesen önerőből. A betegségnek nálunk sem BNO-kódja, sem képzett szakértői hivatalosan nincsenek, így a betegek gyakorlatilag teljesen magukra vannak utalva. Ez a krónikus lyme, amely sokkal több embert érint Magyarországon és a világban, mint gondolnánk. Az autoimmun betegségek mind a lyme és a krónikus fertőzések talaján alakulnak ki, ezt külföldön már régóta kutatják és tudják. A betegségnek köszönhetően az életszemléletem is sokat változott, ezt mondanám második mérföldkőnek, mert nem mindegy, hogy egy tisztás széléről vagy egy hegy tetejéről látunk rá a világra és az életünkre. Harmadik méfrföldkő az a sok könyv – szám szerint 6 – amit ez idő alatt írtam a gyerekeknek. Utolsóként pedig a két utolsó országos első díjakat említeném: az Arany Babérkoszorú-díjat, ami a létező legrangosabb elismerés költőversenyen itthon egy költőnek (a verseny jeligés) és a DAID-díjat, amelyet gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriában nyertem meg, olvasók ezrei szavazták meg nekem, amiért rendkívül hálás vagyok.
Nemrég mesekönyved jelent meg az ételérzékeny gyerekek számára. Mi a könyv létrejöttének háttere?
A téma rendkívül fontos volt számomra személyes érintettség okán is, gyermekem és magam is összetett ételérzékenyek vagyunk. Ötletemmel tavaly tavasszal kerestem föl a Szafi Products-ot, amely Magyarország egyik piacvezető cége a mentes táplálkozás termékfejlesztését és a mentes termékek forgalmazását illetően. Anitáékban (Ipsits Anita és Ipsits Gábor a cég vezetői) olyan szövetségesekre találtam, amely megerősítette bennem, hogy az ételérzékeny kisgyerekeknek nemcsak élelmiszer formájában, hanem lelkiekben is: biztatás, vigasztalás, vidámítás formájában is szüksége van segítségre, így született meg a SZAFI SÜTIMESÉK – Édesvárosi Kalandok c. mesekönyv. Kracher Kati illusztrátor tüneményes rajzaival olyan mesevilágot alkottott, amely igazán varázslatossá teszi a mentes sütik mesevilágát.
Hogyan lehet/kell az ételérzékenységet a nem érintett gyerekek felé kommunikálni? Mennyire vannak például az érintettek kirekesztve?
Amikor kiderül a családban az ételérzékenység, az mindig egy nehéz helyzet a családnak. A szülők tanácstalanok, a kisgyerek pedig óhatatlanul elkülönülést tapasztal és él meg a mindennapokban. Ezt a fajta kirekesztettséget szerettem volna és szerettük volna a mesék megírásával és a mesekönyv kiadásával feloldani. Úgy tudom egyébként, hogy Magyarországon ez az első olyan mesekönyv, amelyet gluténérzékeny kisgyerekeknek írtak, ezért decemberben meghívást kaptunk a cég ügyvezetőjével együtt a TV2 Mokka c. műsorába is. Valahogy sikerül az elmúlt években csupa olyan témához nyúlnom, amelyről mások még nem írtak könyvet, így hiánypótló művek születnek a gyerekeknek.
Milyen pluszt tudnak adni ezek a mesék, elősegítve az érzékenyítést?
Azt hiszem, már az is haladás, ha az olyan szülők, akiknek nem ételérzékenyek a gyermekeik, hallanak és tudnak a problémáról. Így olyan születésnapok alkalmával, amikor ételérzékeny kisgyermek is van a meghívottak között, legalább annyival tisztában lesznek, hogy neki tilos bizonyos ételek fogyasztása, hiszen egészségügyi veszélyekkel járhat. Az ételérzékeny felnőttek sokat tudnának mesélni arról, hogy a környezetük milyen mértékben bagatelizálja el problémájukat, kezdve a “csak egy falatot kóstolj meg a búzalisztes sütiből” odáig, hogy “eltúlozod a problémát”. Azt hiszem, hogy amíg itt tart a felnőttek nagy része, addig az ételérzékeny gyerekekre valóban fokozottabban oda kell figyelnünk. Így minden plusz impulzus vagy információ fontos és életbevágó.
Min dolgozol jelenleg? Milyen témák ihletik a mostani verseidet? Megosztanál Olvasóinkkal egy újabbat?
Sok a tervem a jövőre nézve, kicsit mindig a bőség zavarával küzdök. Dolgozom egy verses szöveggyűjteményen – a Napforgató Esztendő második részén – amelyet úgy érzem, nagyon jól fognak tudni használni az óvodapedagógusok, valamint mesekönyvek is készülnek (párhuzamosan több is). Illetve tervben van egy verseskötet-sorozat, de ez utóbbi pontosabb műfaját tekintve legyen még titok. Ami nagyon nagy megtiszteltetés, hogy az Óvodai Nevelés állandó szerzője lettem. Ősztől pedig indul benne egy olyan rovatom, amelyben rendkívül fontos, hiánypótló információkkal segítem majd az óvodapedagógusokat és a tanítókat a “minőségi gyermekvers” definícióját illetően.
Hétvári Andrea
RÜGYKIRÁLYFI
Mondóka rügyfakadáshoz
Én vagyok a rügykirályfi,
utamba nem állhat bárki.
Ha kiterítem palástom,
levélözön lesz a fákon.
Hétvári Andrea korábbi írásai a Modern Iskola oldalán itt olvashatóak, munkássága nyomon követhető Facebook oldalán.
Az interjút szerkesztette és tördelte Tóth Éva főszerkesztő.
